Kérdés: Hogyan lehetek biztos abban, hogy életem végén nem fogok semmit sem megbánni?

Néha elérünk valamit, amiért valóban megdolgoztunk, de megbánjuk, mert az időt, energiát és pénzt, amit ennek elérésére fordítottunk, valami végtelenül magasabb és jobb célra is felhasználhattuk volna.

A megbánás bármelyik pillanatban ránk támadhat. Bármit is érjünk el, a megbánás gyötörhet minket. Bármit is kapunk, úgy érezzük, hogy valami sokkal jobbat és kiválóbbat is kaphattunk volna. A bánat folyamatosan finom kísértés formájában ér minket, de sajnos nem ismerjük fel, hogy a bánatban a kísértés nagy szerepet játszik.

Mindezt filozófiai szempontból mondom. A te esetedben, ha tudatosan és odaadóan teszel mindent, amit tenned kell – imádkozol, meditálsz, önzetlenül szolgálsz –, és ugyanakkor semmit sem vársz sem a Legfelsőbbtől, sem magadtól, akkor nem lehet semmi megbánásod. Minden pillanatban meg kell győznöd magad arról, hogy emberként nincs szükséged semmire az életben, még magadra sem, és hogy az életednek nincs szüksége semmire tőled – a fizikai testedre, a földi létezésedre. Ismét, tudnod kell, hogy van valaki, akinek szüksége van rád, és az a Legfelsőbb.

Most felmerülhet a kérdés: készen állsz-e a Legfelsőbb Akaratának teljesítésére? Ha úgy érzed, hogy nem teljesítetted a Szükségletét, hogy nem tudod teljesíteni a Szükségletét, és hogy nem leszel képes teljesíteni a Szükségletét, akkor megbánást érezhetsz. Ekkor úgy kell érezned, hogy amit eddig tettél, az az előkészületek folytatása volt, amelyet akkor kezdtél el, amikor beléptél az utunkra, és elkezdted azt tenni, amit Isten akart, hogy az Ő saját Módján tegyél. Attól a naptól kezdve, hogy beléptél az utunkra és elfogadtál engem Mesterednek, életedet az Örök életnek kell tekintened. Az a nap, amikor elfogadtad az utunkat, az a nap volt, amikor földi életed tudatosan, lelkesen és odaadóan belépett az Örökkévalóság Útjára. Most az Örökkévalóság Útján jársz a földön. Negyven, ötven, hatvan, hetven év semmiség, ha az Örökkévalóságra gondolunk. Érezned kell, hogy ez a földi élet az örökkévalóság útján halad, és hogy összeolvadt az örökkévalósággal.

Amint elindulsz az örökkévalóság útján, rájössz, hogy csak egyféleképpen lehet haladni. Ne feledd, hogy ez nem kétirányú út: ez egyirányú út. Egyirányú úton nem lehet visszafordulni. Lehet, hogy nagyon lassan haladsz, lehet, hogy néha élvezed az alvást. De az út maga visz tovább, mert az út olyan, mint egy mozgólépcső. Nem olyan mozgólépcső, amely fel- vagy lefelé halad: ez mindig előre halad. Az örökkévalóság útja is ilyen. Ha egyszer rálépsz erre az útra, az út maga visz el a célodhoz. Ha tudatos vagy, akkor tudod, hogy van egy célod, és oda tartasz. Ha nem vagy tudatos, akkor is a cél felé haladsz, de nem érzed azt az elégedettséget, azt a valódi elégedettséget, hogy tudod, hogy elérted a célodat.

Amikor sok-sok év múlva elhagyod ezt a világot, ne gondolj arra, hogy mennyit értél el, vagy mennyit kellett volna elérned. Sok spirituális mester és sok-sok nagy személyiség mondta már: „Annyi tennivaló, és olyan kevés történt.” Költői és filozófiai szempontból ez helyes. Spirituális szempontból azonban csak bizonyos mértékben helyes. Életutad végén csak azt kell érezned, hogy amit a Legfőbb akart elérni benned és rajtad keresztül ebben a megtestesülésben, azt elérte; és amit még elérni akar benned és rajtad keresztül, azt a következő megtestesülésedben fogja elérni. Ha egyszer tudod, hogy a Legfőbb elvezetett téged a saját Örök Útjára, és hogy megadta neked a mozgólépcsőjét, hogy eljuss a Célhoz, akkor nem lehet megbánás.

Ne vedd el az órákból a másodperceket. Ne vedd el a napokból az órákat. Próbálj meg minden napot összekapcsolni a nappal, az életet adó teremtő erővel, de ne vedd el a napot az univerzumtól vagy Isten végtelenségétől. Ne válaszd szét a korlátozottat a korlátlantól. Az életed itt a földön, az emberi életed rövid időtartama korlátozott. De ne válaszd külön a korlátlantól, az örökkévalóságtól vagy a végtelenségtől. Tekintsd a cseppet az óceán részeként. Tekintsd a véges, a múló másodpercet a végtelenség és az örökkévalóság részeként. Ha így fogadod el az életedet, akkor életed végén nem lesznek megbánásaid. A megbánás csak a korlátozott tudatosságban létezik. Amikor a korlátozott tudatosságban maradunk, mindig úgy érezzük, hogy valami mást kellett volna elérnünk. De amikor a korlátlan és örök tudatosságban maradunk, nincs ok a megbánásra, mert ha ma nem értünk el valamit, tudjuk, hogy holnap képesek leszünk elérni azt a dolgot. Ezért nem lesznek megbánásaink.

Question: How can I be sure that I won’t have any regrets at the end of my life?

Sri Chinmoy: Regret is a very peculiar thing. Some people regret the very beginning of their life’s journey. They blame God and they curse themselves for taking human incarnation. Again, some people have regrets as soon as they have ended their desire-life, vital life, emotional life. Although they have now entered into the aspiration-life, they feel miserable that they enjoyed or had to go through the desire-life. They feel that if they had not gone through the desire-life, if right from the very start of their journey they had entered into the aspiration-life, then by this time they would have realised God and achieved boundless peace, joy, light and bliss.

Some people, at the end of their journey, regret that they have not accomplished what they wanted to accomplish in life. If they are spiritual, they feel miserable that they have not accomplished what they were supposed to accomplish for God. If they are unspiritual, they feel miserable because even now, when they have one foot in the grave, their desires have not been fulfilled.

Sometimes we achieve something that we have really worked for, but we regret it because the time, the energy and the money-power that we spent to achieve that particular thing could have been utilised for something infinitely higher and better.

Regret can assail human beings at any moment. No matter what we achieve, regret can plague us. Whatever we get, we feel that we could have gotten something else far better and superior. Regret is constantly coming to us in the form of subtle temptation; but unfortunately we do not recognise that inside regret temptation is looming large.

All this I am saying from the philosophical point of view. In your case, if you are consciously and devotedly doing everything that you are supposed to do — prayer, meditation, selfless service — and, at the same time, if you are not expecting anything either from the Supreme or from yourself, then you can have no regret. At every moment you have to convince yourself that you as a human being do not need anything from your life, not even yourself, and that your life does not need anything from you — from your physical body, your earthly existence. Again, you have to know that there is someone who does need you, and that is the Supreme.

Now the question may arise: are you ready to fulfil the Supreme’s Need? If you feel that you have not fulfilled His Need, that you cannot fulfil His Need and that you will not be able to fulfil His Need, then you may feel regret. At that time, you should feel that what you have done so far has been to continue your preparation, which you started at the time you entered into our path and began to do what God wanted you to do in His own Way. From the day you entered into our path and accepted me as your Master, you have to count your life as the life of Eternity. The day you accepted our path was the day your earth-bound life entered into Eternity’s Road consciously, soulfully and devotedly. You are now walking along Eternity’s Road on earth. Forty, fifty, sixty, seventy years is nothing when we think of Eternity. You have to feel that this earthly life is travelling on Eternity’s Road and that it has blended with Eternity.

Once you begin to walk along Eternity’s Road, you see that there is only one way to travel. You have to remember that it is not a two-way road: it is a one-way road. On a one-way road you cannot return. You may go very slowly; you may at times enjoy sleep. But the road itself will carry you because the road is like an escalator. It is not an escalator that is going up or down: it is going always forward. Eternity’s Road is like that. Once you are on that road, the road itself will take you to your Goal. If you are conscious, then you know that you have a destination and you are going there. If you are unconscious, then you will still go towards the destination, but you will not have the satisfaction, the real satisfaction, of knowing that you are reaching your destination.

At the time of your departure from this world, which will take place after many, many years, do not think of how much you have achieved or how much you were supposed to achieve. Many spiritual Masters and many, many great figures have said, “So much to do, so little done.” From the poetic point of view and from the philosophical point of view, this is correct. From the spiritual point of view, it is only to some extent correct. At the end of your life’s journey, you have to feel only that whatever the Supreme wanted to accomplish in and through you in this incarnation, He has accomplished; and that whatever more He wants to accomplish in and through you, He will accomplish in your next incarnation. Once you know that the Supreme has brought you to His own Eternity’s Road and that He has given you His escalator to take you to the Goal, then there can be no regret.

Do not take each second away from the hour. Do not take each hour away from the day. Try to connect each day with the sun, the life-giving creative force, but do not take the sun away from the universe or from God’s Infinity. Do not separate the limited from the unlimited. Your life here on earth, the short span of your human life, is limited. But do not separate it from the unlimited, from Eternity or Infinity. Take the drop as one with the ocean. Take the finite, the fleeting second, as a portion of Infinity and Eternity. If you accept your life in that way, then at the end of your life you will have no regrets. Regret is only in the limited consciousness. When we remain in the limited consciousness, we always feel that something else would have been better for us to achieve. But when we remain in the unlimited and eternal consciousness, there is no cause for regret because if we have not accomplished something today, we know that tomorrow we will be able to accomplish that very thing. Therefore, we will have no regrets.

https://www.srichinmoylibrary.com/qks-1