Változatok a reménytelenségre – a visszatérő kötetalcímet Mészöly Miklós egész életművére kiterjesztik az értelmezők. Persze lehetne ez a mesterség bánata vagy a szomorúság mestersége is, hiszen a kész szövegek bármikor készségesen összeállnak, akár Hamisregénnyé. Ez a különös kapcsolódási módszer jellemezte talán magát az írót is, aki a valóság elemeit is sajátságos módon hurkolta egybe. Kortársai és utódai nem véletlenül örök jelenidőben tartják őt magát Magasiskolának. Születésének 100. és halálának 20. évfordulója számos alkalmat adott a megemlékezésre. A Magyar Művészeti Akadémia szakmai programjainak egyik felelősével, Gróh Gáspár irodalomtörténésszel beszélgettem.

Kép: Mészöly Miklós 1964-ben (Fotó: Hunyady József) | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince