Miért maradt meg a zarándoklat évezredes hagyománya a 21. században is, mit keresnek és mit találnak a mai zarándokok utazásuk során, erről beszélgettünk Kocsis Dániel görögkatolikus pappal. Onnan indultunk, hogy a zarándokhelyeknek, kegyhelyeknek van egyfajta vonzerejük. Miben rejlik ez a „vonzerő”, tettük fel a kérdést.

– Az ember életének értelme, hogy van valamilyen célja, amit szeretne elérni, s keresi a célt valami magasztosabb dologban, tettben, élményben. A zarándokhelyek azok a horizonton megjelenő kapaszkodók, melyek egyfajta motivációként tűnnek fel az életben. Nem véletlen tehát, hogy évezredes hagyományként része életünknek a zarándoklat, s persze nem csak a keresztény világban, hanem minden vallásban és kultúrában egyfajta természet feletti erővel, pszichés töltettel bír, hozzáad valami többletet az ember életéhez. A zarándoklaton keresztül a legfőbb megtapasztalás: a célbaérés, s ezáltal értelmet nyer az is, amit életnek hívunk, amit hétköznapi törekvésnek, gürcölésnek nevezünk – mondta Kocsis Dániel atya. A görögkatolikus pappal kollégánk, Kanalas Ottilia beszélgetett.