Megosztom veled a lelkesedésem? Nem. Megosztom veled a törekvésemet? Nem. Megosztom veled a felajánlásomat? Nem. Megosztom veled a tapasztalataimat? Nem. Miért nem osztom meg veled a lelkesedésem, a törekvésem, a felajánlásomat és a tapasztalataimat? Az ok nagyon egyszerű. Úgy érzem, ha megosztom veled ezeket a dolgokat, akkor nem maradok páratlan. Ugyanazok a dolgaid lesznek, mint nekem, és a felsőbbrendűségem megszűnik. Még ha meg is kapod azokat a dolgokat, amik nekem vannak, csak apró, kis mértékben, akkor is azt állíthatod majd, hogy te is rendelkezel ugyanazokkal a dolgokkal, amikkel én. Akkor csak idő kérdése, hogy ugyanannyit kapj, mint nekem, vagy hogy messze felülmúlj engem. Ezért félek tőled. Bizonytalan vagyok, és féltékeny leszek rád. Ezért nem akarok veled osztozni. Az elégedettségem abban a pillanatban véget ér, hogy bármit is megosztok veled, mert akkor te és én egyenrangú félként fogunk fellépni, amit nem akarok. Legalább egy centivel feletted akarok lenni, hogy uralkodhassak feletted. Sajnos erre a felismerésre jutottam.

Amikor mélyen magamba merülök, látom örök Barátomat, egyetlen Barátomat, Örökkévalóság Barátomat, Szeretett Legfelsőbbemet. Állandóan látom Őt, ahogy osztizik velem, a világ többi részével, egész teremtésével. Inspirációját, törekvését, elkötelezettségét, tapasztalatát – mindent, amije van, és mindent, ami Ő, megoszt velem és mindenkivel. Miért? Miért nem fél elveszíteni Felsőbbségét, Egyéniségét, Személyiségét, Uraságát? Ha megadja nekem, megadja nekünk, amije van, ha csak egy részét is adja annak, nem teszi-e Őt kisebb valósággal, nem teszi-e Őt tökéletlenné?

A Legfelsőbb Uram azt mondja nekem, hogy egy teljesen bolond vagyok. Amikor ad nekem valamit, nem veszít semmit. Épp ellenkezőleg, gyarapítja őt. Az inspiráció, a törekvés, az elkötelezettség és a tapasztalat felajánlása olyan, mint egy folyó folyása. Amikor egy folyó folyik, kanyarog, nem veszít. Csak nagyobb területet, nagyobb földet fed le. A lelkesedését, a törekvését, az elkötelezettségét, a tapasztalatát – mindent, amije van – Magával hordozza. Nem választja el Lététől ezeket a dolgokat a létezésétől. Hozza, hozza mindezt hozzánk. Tőlem hozzád kerül, tőled valaki máshoz. Tehát a tapasztalatait, az eredményeit, a tulajdonságait, a javait soha nem veszíti el. Épp ellenkezőleg, csak szétosztja őket itt, ott, máshol. Azt akarja, hogy mindenfelé szétszóródjanak, mert tudja, hogy az egész teremtés Övé.

Az egyediségemet az elkülönültség érzésével szeretném megmutatni a világnak. Magamnak létezem, és el akarom mondani és meg akarom mutatni a világnak, hogy én egy páratlan vagyok, hogy senki más nem a másolatom. Ugyanakkor nem akarok senki másnak a másolata lenni. Nem, a magam módján egyedi akarok lenni. Senki sem lesz egyenlő velem, senkinek sem lesz ugyanolyan alakja, ugyanolyan mintája, ugyanolyan formája, ugyanolyan létezése-valósága, mint nekem van, vagy én vagyok. Így gondolkodom az egyediségemről.

De a Legfelsőbb Uram másképp tekinti az Egyediségét. Úgy érzi, hogy az Ő Egyedisége csak akkor nyilvánul meg, amikor látja eredményeit és javait itt, ott, mindenhol. Azzal, hogy mindenkit a sajátjává tesz, teljesen a sajátjává, azzal, hogy érzi, hogy mindenki az Övé, és hogy Ő mindenkihez tartozik, azzal, hogy érzi, hogy Ő értük van, és ők érte vannak, mindenkiben érzi az Ő páratlanságát.  Az egyediségemet az elkülönülés érzésével szeretném megalapozni. Az Ő Egyediségét a sokaságféleségen keresztül akarja megalapozni. Teljes Vízió-Fényét a teremtésének akarja szentelni, mert úgy érzi, hogy csak az Ő Fényének a teremtés általi elfogadása teheti Őt egyetemesen szerethetővé, egyetemesen beteljesítővé és teljessé. Ezért akarja ezt a fajta egyediséget: az Egyet a sokasággal, az Egy egyesül a sokkal, egy egység-dal az egység-valósággal. Az Egység-Teremtő minden pillanatban Egység-Dalát akarja énekelni egység-alkotásával, mert érzi, hogy ez az egyetlen módja annak,  hogy egyedisége megnyilvánuljon a világ széltében-hosszában.

Do I share my inspiration with you? No. Do I share my aspiration with you? No. Do I share my dedication with you? No. Do I share my experiences with you? No. Why do I not share my inspiration, aspiration, dedication and experiences with you? The reason is very simple. I feel that if I share these things with you, then I shall not remain unique. You will have the same things that I have, and my supremacy will go away. Even if you get the things that I have in a tiny, small measure, you will be able to claim that you, too, have the same as I. Then it is only a matter of time before you get the same amount as I have or far surpass me. So I am afraid of you. I am insecure, and I become jealous of you. Therefore, I do not want to share with you. My satisfaction will come to an end the moment I share anything with you, for then you and I will be on the same footing, which I don’t want. I want to be at least an inch above you so that I can lord it over you. Alas, alas, this is the realisation I have come to.

When I dive deep within I see my eternal Friend, my only Friend, my Eternity’s Friend, my Beloved Supreme. I see Him all the time sharing with me, with the rest of the world, with His entire creation. His inspiration, His aspiration, His dedication, His experience — everything that He has and everything that He is He shares with me and with all. Why? Why is He not afraid of losing His Supremacy, His Individuality, His Personality, His Lordship? If He grants me, grants us, what He has, if He grants even a portion of it, will it not make Him a lesser reality, will it not make Him incomplete?

My Lord Supreme tells me that I am a stark fool. When He gives me something, He does not lose. On the contrary, He increases. His offering of inspiration, aspiration, dedication and experience is like a flow of a river. When a river flows, meandering, it does not lose. Only it covers more territory, more land. His inspiration, aspiration, dedication, experience — everything that He has He carries with Him. He does not separate these things from His Existence. He carries, carries it all to us. From me it goes to you, from you it goes to somebody else. So His experiences, His achievements, His attributes, His possessions He never loses. On the contrary, He only distributes them here, there, elsewhere. He wants them to be spread all over, for He knows that the entire creation belongs to Him.

My uniqueness I want to show to the world with my sense of separativity. I exist for myself and I want to tell and show the world that I am one symbol, that nobody else is my carbon copy. At the same time, I do not want to be the carbon copy of anybody else. No, I want to be unique in my own way. Nobody will equal me, nobody will have the same shape, same pattern, same mould, same existence-reality as I have or I am. This is how I think of my uniqueness.

But my Lord Supreme has a different way of looking at His Uniqueness. He feels that His Uniqueness is expressed only when He sees His achievements and possessions here, there, everywhere. By making everyone His own, very own, by feeling that everyone is His and that He belongs to everyone, by feeling that He is for them and they are for Him, He feels His own Uniqueness in each. My uniqueness I want to establish with a sense of separativity. His Uniqueness He wants to establish with a sense of multiplicity. His entire Vision-Light He wants to dedicate to His creation, for He feels that only the acceptance of His Light by the creation can make Him universally lovable, universally fulfilling and fulfilled. Therefore, he wants this kind of uniqueness: the One with the many, the One with all, a oneness-song with a oneness-reality. At every moment He wants oneness-creation. The Oneness-Creator wants to sing His oneness-song with His oneness-creation, for He feels that this is the only way His Uniqueness can be manifested throughout the length and the breadth of the world.

https://www.srichinmoylibrary.com/ea-93