Ágota forgatókönyvíró, most volt  a bemutatója, az első általa írt nagyjátékfilmnek az űrpikniknek, de dolgozott már rövidfilmeken, reklámszövegeken szóval a szövegírás, több műfajában is otthonosan mozog, de ez volt az első olyan alkalom, amikor a saját belső monológját írta ki magából. Tavaly a karantén kezdetén két hónapon keresztül írt blogot, olyan stílusban ami eddig nem volt jelen Magyarországon, sokan hasonlították Bridget Jones-hoz, az HBO-s Csajok sorozathoz vagy az én hatalmas kedvencemhez a Fleabag-hez. A lényeg az, hogy őszintén és  szókimondóan cenzúrát nem tűrve leírta azt ami van, és ezzel például pont összecsengett az én lelkiállapotom is, amikor a karantén első heteiben mindenki a befelé figyelésről meg a nyugalomról zagyvált bennem meg csak egyre fokozódott a feszültség meg a diszkomfort érzet. 

A blog később megjelent könyvként, és a megfilmesítéséről is folynak a tárgyalások. 

Beszélgettünk arról, hogy mit jelent nőként viccesnek lenni, ezzel mit kezdenek a férfiak, mikor lesz a humor gátja a pc-ség, és hogy hogy lehet egy drámai történetet úgy megírni, hogy potyognak a könnyeim a nevetéstől, de közben gombóc van a torkomban.