Hogyan határozza meg egy női vezető a helyét egy olyan világban, ahol ez még mindig ritkaság? Milyen belső motivációk és kihívások kísérnek egy színésznőt, aki egy egész színház irányításáért felel? 

Kováts Adél 2016 óta áll a Radnóti Színház élén, jelenleg második igazgatói ciklusát tölti. Meglátása szerint helyzete nemcsak azért különleges, mert Magyarországon nagyon kevés női színházvezető van, hanem azért is, mert a legtöbb kollégájával ellentétben ő maga nem rendező. Ez a tény más dinamikát eredményez a társulat és a közte kialakuló kapcsolatokban.

A Mit gondol? podcast negyedik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. A legújabb epizódban Lukács Luca vendége Marton Krisztián, akivel az apátlanságról beszélgettünk. 

Marton Krisztián Szegeden nőtt fel édesanyjával és a nagymamájával. Apukáját nem ismerte, de azt korán észrevette, hogy különbözik a többi kortársától. Egészen egyszerűen a szudáni gyökerekkel rendelkező apukája révén más a bőrszíne, és még ha ő ezzel nem is foglalkozott, a környezete biztosan felhívta rá a figyelmét. Bőgőmasina című könyve egy identitásregény, amelyben Krisztián saját történetét írta meg, az idealizált apaképtől való megszabadulását, a fiatalkori alkoholfüggőségét és azt, hogy milyen egy bántalmazó kapcsolatban találni magunkat.

Ebben az epizódban az apátlanságról beszélgettünk, arról hogy milyen hatással volt az életére, hogy megírta felnövéstörténetét és arról, hogy  mi az a folyamatos validációs kényszer, amelyet a mai napig megél egy sikeres színesbőrű, meleg író és forgatókönyvíró Magyarországon? Mit jelent jelenleg bármilyen szempontból nem a többségi társadalomhoz tartozni? 

A Mit gondol? podcast negyedik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. A legújabb epizód vendége Tarnóczi Jakab színházrendező, a Katona József Színház társulatának tagja, akivel az elköteleződési problémákról beszélgettünk.

Az életünkben épp ugyanannyira vágyunk az állandóságra, a biztonságra, mint az új dolgok kipróbálására és az izgalomra. A probléma csak az, hogy ez a kettő néha nehezen fér meg egymás mellett. A szüleink generációjának még nem volt adott az a szabadság, ami nekünk a rendelkezésünkre áll. Akkor és oda utazunk, azt és ott dolgozzuk, ahol akarunk. Persze vannak korlátozó tényezők, de ha jól belegondolunk, azért sokszor pont ez a nagy szabadság tesz minket döntésképtelenné. Hiszen mit választ az ember, ha mindent választhat? Erről a generációs érzésről beszélgettünk Tarnóczi Jakabbal, aki az Extázis című darabjában egy nagyon pontos és őszinte képet fogalmaz meg a fiatal felnőttkor kihívásairól. 

Tarnóczi Jakab Salgótarjánban született, és már gyerekkora óta tudta, hogy színházzal szeretne foglalkozni. 2019-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán, majd a Katonába szerződött, ahol évről évre persepektívaváltó darabjaival lepi meg a színházba járókat. 

A Mit gondol? podcast negyedik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Lukács Luca ebben az évadban is havonta új epizóddal vár titeket. A legújabb epizód vendége ezúttal Brasch Bence színész, a Vígszínház társulatának tagja, akivel az érzékenységről beszélgettünk és akivel a Marie Claire legújabb lapszámában is olvashattok interjút.

A sztereotípiák szerint egy férfi nem férfias, ha felvállalja az érzéseit vagy gyengének mutatkozik. Pedig valljuk be, mi nők kifejezetten vonzónak találjuk, ha egy férfi tud beszélni az érzéseiről és nem fél sebezhetőnek mutatkozni. 

Brasch Bence Mosonmagyaróváron nőtt fel az édesanyával és a nővérével. A szülei korán elváltak. Talán az, hogy több nő volt az életében és a hagyományos férfikép, apakarakter nem volt jelen, eredményezi, hogy kifejezetten empatikusnak tartja magát és odafigyel a saját és a számára fontos emberek érzéseire is.

Bence mesélt nekünk az interjúban arról, hogy számára mit jelent az érzékenység, hogy ez a tulajdonsága hogyan segíti őt a hivatásában és hogy mindez hogy működik a magánéletében. 

Dobó Katát valószínűleg mindannyian ismerjük.  Magyarország egyik legismertebb színésznője, ma már sikeres filmrendező is. 1997-ben jelent meg A miniszter félrelép című film, amiben ő alakította a női főszereplőt.  A film bemutatója után Kata élete egy csapásra megváltozott, egyik napról a másikra ismerte meg az egész ország. De vajon mit él meg valaki az életének egy ilyen kifeszített pillanatában?

Innentől kezdve életének minden történését a szomorú és az örömteli pillanatokat is, folyamatosan figyelemmel kísérték a bulvárlapok. De mégis hogyan lehet embernek maradni, amikor nehéz kontrollálni a körülöttünk zajló eseményeket? Milyen előnyei és árnyoldalai vannak a hírnévnek a mindennapokban? Mit jelent Magyarországon ismert emberként élni a mindennapokat és mindez milyen hatással van a személyiségre? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dobó Katával.

A Mit gondol? podcast harmadik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. A legújabb epizódban Lukács Luca vendége Geszti Péter, akivel a tehetségről beszélgettünk. 

Geszti Péternek hosszan lehet sorolni a titulusait, miközben végig gondosan kell figyelni, hogy semmi fontosat ne hagyjunk ki a felsorolásból. Dalszövegíró, reklámszakember, zenész, producer, podcast házigazda, most a legfrissebb projektje az Adom a napom című műsor, amelyben újra televíziós műsorvezetőként tűnik fel. 

A Mit gondol? podcast harmadik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Lukács Luca ebben az évadban is háromhetente új epizóddal vár titeket. A legújabb epizód vendége Kemény Zsófi író, költő, forgatókönyvíró, slammer, akivel a fiatalságról beszélgetttünk. 

Bármit olvastam, hallottam vagy  láttam Zsófitól az elmúlt időszakban, mindig az volt az érzésem, hogy ő az egyik olyan kortárs szerző, aki nagyon pontosan tud fogalmazni a huszonévesek megéléseiről, arról, hogy mit jelent felnőtté válni, az iskolák által nyújtott védőháló eltűnése után élesben dolgozni nap mint nap a céljaidért, miközben hatalmas érzelmi viharokat, elbizonytalanodásokat, szerelmi kudarcokat kell átvészelnünk és közben abban reménykedünk, hogy 30 után egy kicsivel talán könnyebb. 

Arról, hogy valóban könnyebb lesz, még nem tudunk beszámolni, sem Zsófi, sem én. Ezért ebben az epizódban arról beszélgettünk, hogy állunk most, 28 évesen és hogy tekintünk vissza az ennél talán sokkal küzdelmesebb időszakokra. Szó esik külföldre költözésről, vagy arról, hogy milyen lehetőségei vannak valakinek, akinek a fő munkaeszköze az anyanyelve és hogy milyen béklyót jelentett egy neves költő gyermekeként felnőni. Mindez milyen plusz hátráltatásokat, stigmákat jelentett Zsófi számára, miközben természetesen nagyon büszke és hálás a vele egy hivatást űző szüleinek. 

A Mit gondol? podcast harmadik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Lukács Luca ebben az évadban is háromhetente új epizóddal vár titeket. A legújabb epizód vendége Mácsai Pál színész-rendező, az Örkény István Színház alapítója és igazgatója, akivel a vezetői poszt betöltéséről beszélgetttünk. 

Egy művészeti intézmény vezetése a munka jellege miatt mindig sokkal szenzitívebb lesz, mint például egy profitorientált cég vezetése, de vannak olyan alapértékek, amelyeknek minden munkahelyre jellemzőnek kell lenniük. Ilyen az egyenes kommunikációra való nyitottság, az egymásra figyelés, az empátiára való képesség és a kollégák közötti kölcsönös tisztelet. Szerencsére a tekintélyuralmi rendszereket szépen lassan felváltják a sokkal humánusabb elvek alapján felépült szervezetek. 

Mácsai Pál például ezt mondja a beszélgetésben: „Renomé az vagy van, vagy nincs. Azt erőszakolni, csinálni, viselkedni nem lehet.”

Azt, hogy egy közösség vezetőjére felnézzenek a közösség tagjai és vezetőként elfogadják, kierőszakolni biztosan nem lehet, csak kiérdemelni. Mácsai Pál az Örkény István Színház igazgatója az alapítás óta. És természetesen rögtön felmerül a kérdés: mit tesz egy ember személyiségével, ha több évtizeden keresztül ő tölti be a vezetői posztot, és mindez milyen hatással van a színházra? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk. 

A férfiakkal egyszerűen kegyesebb az idő, mint a nőkkel. Az éveik számának növekedésével egyenesen arányosan nő a státuszuk, a fizetésük és javul a társadalmi helyzetük. Ezzel szemben mi, nők a huszas éveinkben még csitrinek számítunk, a harmincas éveinkben nem dolgoznak velünk szívesen, mert félő, hogy szülni támad kedvünk, negyven körül pedig valahogy elkezd forogni az a bizonyos B oldal. Ahogy Jakupcsek Gabriella fogalmaz: a nők negyven felett egyszerűen láthatatlanná válnak. Persze a nők társadalmi helyzete javuló tendenciát mutat, mégis álszentnek érezném, ha nem beszélnénk a női lét nehézségeiről és arról, hogy a társadalmunknak még mindig van hova fejlődnie. 

Jakupcsek Gabriella elmúlt 60, és szokatlan nyílstággal beszél mindezekről új, A napos B oldal című könyvében. 

Ebben az epizódban beszélgettünk arról, hogy mit jelent nőnek lenni a különböző életkorokban, milyen volt a médiában dolgozni fiatal nőként Magyarországon a kilencvenes években, és hogy mi a helyzet a fiatalság kultuszával. Mit jelent  a méltósággal megöregedni kifejezés, és hogy miért vetik meg mindig, ha valaki megtesz mindent azért, hogy a lehető leghosszabb ideig a lehető legjobban érezze magát a bőrében. 

A Mit gondol? podcast harmadik évadában ismét hozunk egy szót, egy fogalmat és keresünk hozzá egy olyan embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Lukács Luca ebben az évadban is háromhetente csütörtökön új epizóddal vár titeket. A legújabb epizód vendége dr. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, akivel a kitartásról beszélgettünk.