Mit gondol - MarieClaire.hu

Volt már olyan érzésed egy beszélgetés közben vagy egy interjú hallgatása kapcsán, hogy legszívesebben megkérdezted volna a másik véleményét valamiről? Csak nem merted, vagy nem volt rá lehetőséged? Nekem ez az érzés nagyon ismerős! A Mit gondol? podcast pont erről szól, hozok egy szót, egy fogalmat, és megkeresem azt az embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Minden második csütörtökön új epizóddal várlak titeket, és olyan dolgokról fogunk beszélgetni, ami mindannyiunk életét érinti.

Ezúttal Szabó Gábor, azaz Pumped Gabo a vendégem, akivel a férfiasságról beszélgetek. Gabo elsőre meglepő választásnak tűnhet, de azt gondoltam, hogy izgalmas lesz olyan valakivel beszélgetni a témáról, akivel szerintem nagyon nem egyezik a véleményünk. Például Gabo szerint egy férfi jól néz ki, ki van gyúrva és mindig ő fizet egy randin. Nekem egyáltalán nem ezek a jellemzők jutnak eszembe a férfiasságról, de az, hogy mit gondolunk férfiasnak vagy nőiesnek, folyamatosan változik. Sőt! Elavultnak is tűnhet ez a kétpólusú felosztás, hiszen minden ember egyéniség, akiben s különböző tulajdonságok keveredhetnek, és végső soron teljesen mindegy, hogy ezeket alapvetően feminim vagy maszkulin jelzőnek gondolja a többség.

Az, hogy általában véve mit gondolunk férfiasnak és nőiesnek, folyamatosan változik. Talán már nincs is helye ennek a kétpólusú felosztásnak, talán egyre jobban kezdjük érteni azt, hogy minden ember egy individum, akiben különböző tulajdonságok és jellemvonások keverednek. Rengeteg olyan jelzőt, tudok felsorolni, amit én például férfiasnak gondolok, de elsőre nem ez jutna eszünkbe a fogalomról. 

A Mit gondol? következő epizódjában Szabó Gáborral, azaz Pumped Gabóval beszélgetek a férfiasságról, aki szerint egy férfias pasi ki van gyúrva, mindig figyel arra, hogy jól nézzen ki, és képes anyagi biztonságot nyújtani egy nő számára. 

A sorozat célja sosem volt az, hogy olyan emberek legyenek a beszélgetőpartnereim, akikkel hasonlóképpen gondolkodom a világ dolgairól. Sőt! Izgalmas volt megtalálni egy olyan emberrel a közös hangot, akivel tényleg sok dologban nem értünk egyet, és izgalmas volt megismerni Gabo egy másik oldalát, a melegszívű érzékeny srácot. Amely tulajdonság, szerintem például, az egyik legférfiasabb tulajdonság a világon. 

Van egy kedvenc Ted előadásom, amelyben Brené Brown azt mondja, hogy az emberi létezésnek a más emberekkel való kapcsolat ad értelmet és jelentőséget. Mégis sokszor egymás teljes megismerésének gátat szab valamiféle őszinteségtől való félelem, amely a teljes sebezhetőséget jelentené a másik előtt. Brené Brown szerint a szégyen érzése tart vissza minket a teljes megnyílástól, mert félünk attól, hogy mi fog történni, ha kiderül rólunk valami, amit talán még magunknak sem mertünk bevallani. Mindez a szexuális kapcsolatainkra hatványozottan igaz: félünk attól, hogy ciki, kínos vagy kellemetlen lesz, amit mondunk. 

Ebben az epizódban a szexualitásról beszélgetek Palya Bea énekes, dalszerzővel, és őszintén hiszem, hogy ha mindenki úgy tudna megnyilvánulni a szexualitásáról, mint Bea, sokkal több jó szexet megélő, ezáltal felszabadultabb ember venne körül minket. Az intézményesített szexuális felvilágosítással jelen formájában nem sokra megyünk, a tinik pornón nőnek fel, ami egyenesen abuzív tartalomnak számít, és nincs egy olyan forrás, ahonnan válaszokat kaphatnának a kérdéseikre. A változás szükséges, és mielőbb meg kell tanulnunk, hogy mindenki pont úgy jó, ahogy van és hogy mindig oké azt mondani, hogy „bocs, most mégsem”. De legfőképpen azt, hogy a vágyainkat igenis ki kell mondanunk, meg kell fogalmaznunk a partnerünk felé, mert semmi szégyellni való nincs bennük.

A Mit gondol? következő epizódjában Palya Beával beszélgetek a szexualitásról, akivel úgy lehet beszélgetni a szexről, mint arról, hogy milyen feltéttel szereted a pizzát. Lazán, természetesen, érzékenyen és úgy, hogy tudom, hogy az őszinteségének és nyíltságának az egyetlen szándéka az, hogy egyre többen rájöjjünk, a szexualitást így is lehet kezelni. Nem kell tabusítani, és nem kell kínosan vagy kényelmetlenül éreznünk magunkat, amikor a szerelmünknek, partnerünknek, férjünknek megfogalmazzuk, hogy nekünk éppen mi esne jól. 

Ha ebben fejlődnénk, és megszabadulnánk a vágyaink miatti, valószínűleg felesleges szégyenérzettől, sokkal több jó szexuális életet élő, felszabadultabb emberrel lennénk körülvéve, ami végülis mindannyiunk érdeke. 

Ezért is döntöttem úgy, hogy meghívom Beát és beszélgettünk a szexualitásról, „a szívbéli szexualitásról”, ahogy ő hívja. Kérdezem arról, hogy mit jelent ez számára, és arról is, hogy mi a helyzet a szexuális neveléssel, például, hogy ő hogyan beszél a szexről a gyerekeivel, és ehhez képest mit mondtak neki otthon a szülőfalujában, Bagon, amikor ő volt kislány vagy kamasz.

Régen azt gondoltam, hogy ha majd elköltözök a szüleimtől, pénzt keresek, és oda megyek ahova akarok és akkor amikor akarok, azt csinálom, amit akarok, akkor felnőtt leszek. Elég hamar kiderült, hogy ez nincs így. A felnőtté válás egy folyamat, van akinek lassabban, és van akinek gyorsabban megy, és nincs is egy objektív mércéje. Néha úgy tűnik mintha az Y- és Z-generációnak lassabb lenne ez a folyamat, mint a felmenőinknek, miközben a világ körülöttünk sokkal gyorsabb lett. 

A statisztikák is ezt igazolják: egyre később házasodunk, és később vállalunk gyereket. Persze a felnőtté válást ennyire tisztán nem lehet a házassághoz és a szülőséghez kapcsolni, ugyanakkor a felnőtt élet (ha van ilyen), abban különbözik a nem felnőtt élettől, hogy sokkal több felelősség nyomja a vállunkat. Akárhogyan is nézzük, ha vállaljuk, hogy életben tartunk egy másik embert, és gondoskodunk róla, az lényegesen nagyobb felelősségvállalás, mintha kizárólag a saját életünk menedzselése a feladatunk. 

Kőrösi Mátéval beszélgettem, aki a Dívák című dokumentumfilmjében három 20 éves lány: Tina, Szani és Emese érettségire való felkészülését kíséri végig, miközben ott van benne az ő saját számvetése is, az életkorával, a felnőttségével és a kétségeivel együtt. 

A jövő héten érkező, 5. epizódban a felnőtté válásról fogunk beszélgetni. Már ha van ilyen! Hogyan küzdjük át magunkat a fiatal éveinken manapság? Miért tűnik sokkal hosszabbnak ez a folyamat, mint 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtt?

A vendégem Kőrösi Máté filmrendező lesz, aki pár évvel ezelőtt épp azon gondolkodott, hogy miről készítse a diplomafilmjét, amikor rátalált három húszéves lányra, akik a Belvárosi Tanodában készültek az érettségijükre. A Tanoda tulajdonképpen egy második esély iskola, olyan diákoknak ad lehetőséget letenni az érettségit, akiknek korábban meggyűlt a bajuk a hagyományos iskolákkal. Ebből a történetből készült el a Dívák című film, amelyben Máté a három lány Tina, Szani és Emese érettségire való felkészülését kíséri végig, miközben halljuk az ő saját számvetését is, az életkorával, a felnőtségével és a kétségeivel kapcsolatban.

Ebben az epizódban, mi is pont ezeket a témákat fejtegettük: miért nem egyszerű ma huszonévesnek lenni? Mitől számítunk felnőttnek? Mennyire merünk felelősséget vállalni, és hogy igazából hozunk-e döntéseket, vagy csak hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok?

A mostani epizód a nárcizmusról szól, a vendégem pedig Bánki György pszichiáter, A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv írója. Ez az a könyv, ami először két évvel ezelőtt került a kezembe, aztán gyorsan le is tettem, mert éppen nem voltam túl jóban magammal, és azt éreztem, hogy ezek a mondatok csak még mélyebbre taszítanak. A nárcizmus egy olyan fogalom, amit egyre többet használunk a köznyelvben is. Könnyen aggatjuk emberekre a nárcisztikus jelzőt, ha bántanak minket, vagy ha azt érezzük, hogy valaki a lehető legnagyobb természetességgel gyalogol át rajtunk. De tulajdonképpen mit is jelent a nárcizmus, hogyan lesz valaki nárcisztikus, mit csináljon az, aki úgy érzi, hogy önmaga is érintett a témában?

Ezeket a kérdéseket jártuk körbe Bánki Györggyel, akinek a könyve számomra egy nagyon fontos sarokkővé vált a saját önismereti utamban, mert nem csak azt tudtam meg belőle, hogy mit kezdjek a körülöttem lévők nárcizmusával, hanem azt is, hogy mit kezdjek a sajátommal. 

Önmagunk megismerése egy élethosszig tartó meló, és jobb ha minél előbb nekiállunk, mert akkor előbb kezdhetünk el közelebb kerülni egy megfejtésekkel teli élethez, amiben talán jobban értjük, hogy egy adott pillanatban, konfliktusban miért éppen úgy viselkedünk ahogy. 

A Mit gondol? következő epizódjában a nárcizmus lesz a témánk, a vendégem pedig Bánki György pszichiáter, író, publicista A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzője. 

Amikor először a kezembe vettem a könyvet, gyorsan le is tettem, nem voltam éppen jó paszban, és azt éreztem, hogy csak még mélyebbre taszítanak a mondatok. Később rájöttem, hogy csak azért fokozta bennem a frusztrációt, mert ez a könyv nem csak a többi ember nárcizmusáról ír, hanem szembesít a sajátommal is. A saját gyarlóságainkat, hiányosságainkat, hibáinkat pedig nem kellemes beismerni, ám egészen szükséges. 

A jövő heti adásban beszélgetünk a nárcizmusról, arról is, hogyan lesz valaki nárcisztikus, de az is szóba kerül, hogy mit csináljon az, aki úgy érzi, túl sok igaz állítást tartalmaz a könyv rá nézve is.

Az új epizódban a házasságról beszélgetünk egy olyan vendéggel, aki jelenleg egy irigylésre méltó, igazán jó házasságban él, de ezt nem mindig mondhatta el magáról. Péterfy-Novák Éva író, jelenleg a negyedik házasságában él Péterfy Gergellyel, aki szintén író. Éva első házassága nem volt egyszerű. Orvosi hanyagság okán első kislánya betegen született, akit 7 év után veszített el. Ugyanebből a házasságból megfogant még egy gyermeke, aki halvaszületett és mindehhez társult még egy bántalmazó férj is. Ezt a történetet írta meg első könyvében, amelynek a címe: Egyasszony. A könyvet olvasva csak arra tudtam gondolni: vajon honnan volt ereje újra hinni a szerelmben, családot alapítani és elhinni, hogy mindezt lehet másképp is csinálni? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk, ezúttal a házasság volt a témánk.

Éva jelenleg, saját bevallás szerint is, egy nagyon jó házasságban él, én viszont nem vagyok kifejezetten tapasztalt a témában, kíváncsi lettem a gondolataira. Beszélgettünk a házasságról, arról hogy végülis minek is az a „papír”, és hogy honnan tudja az ember, hogy ő az, akivel le akar élni egy életet és össze akarja kötni a jövőjét, és persze arról is, mikor kell felbontani egy ilyen szövetséget és mikor kell továbblépni.

A jövő heti epizódban a házasságról beszélgetünk egy olyan vendéggel, aki jelenleg egy irigylésre méltó, igazán jó házasságban él, de ezt nem mindig mondhatta el magáról. Péterfy-Novák Éva író Egyasszony című könyvében írta meg betegen született kislánya, Zsuzsi elvesztését, és első, bántalmazó házasságának történetét. A könyvet olvasva csak arra tudtam gondolni: vajon hogy volt ereje újrakezdeni, egy bántalmazó kapcsolat után ismét belevágni, hinni a szerelemben, és megbízni egy másik emberben. Úgy tűnik, ez nem lehetetlen, sőt! Éva azt meséli, ez volt az egyetlen esélye a túlélésre: ha elhiszi, hogy lehet jobb. 48 éves volt, amikor jelenlegi férjével, Péterfy Gergellyel egymásba szerettek, de nem voltak könnyű helyzetben, mivel akkor még mindketten az előző házasságukban éltek. Ám vannak emberi találkozások, ahol nem kérdés, hogy két embernek egyszerűen köze van egymáshoz. Éva mesélt nekem a szerelemről, korábbi házasságairól és arról, hogy ő hogy állt ehhez a témához az élete során, és hogy mindez hogyan változott az idő előrehaladtával.