A spiritualitás szót ma rengetegféle helyzetben használjuk, gyakran mindenre ráhúzva, ami kicsit is megfoghatatlan vagy különlegesnek tűnik, ami így elveszíti valódi súlyát és mélységét. Pedig a spiritualitás eredendően gazdag és lényegi tartalommal bír: az ember belső viszonyát fejezi ki az élethez, az értelemhez és a nála nagyobb egészhez. Nem feltétlenül vallás, hanem egy belső tapasztalás, amely az önismeretről, a kapcsolódásról és a tudatosságról szól.

Müller Péter író, gondolkodó, tanító életművének egyik központjában is a spiritualitás áll, amely nála nem elvont tanítás, hanem megélt tapasztalat. Műveiben a belső út, az önismeret, a sors és a szeretet kérdései fonódnak össze, mindig emberközeli nyelven. Írásai nem dogmákat közvetítenek, hanem emlékeztetnek: a spiritualitás élő kapcsolat önmagunkkal, egymással és a láthatatlan renddel, amely átszövi az életet.

Az epizódban Péter és Barbara A Jóskönyv nemzetközi sikeréből kiindulva hamar tágabb kérdések felé jutnak: mit jelent ma hitelesen beszélni a spiritualitásról egy olyan világban, ahol a fogalom gyakran kiüresedik vagy eltorzul. A beszélgetés során Müller Péter személyes tapasztalatain keresztül mesél a veszteség és a gyász megéléséről, a hosszú házasság utáni egyedüllétről és az anyai szeretet meghatározó szerepéről. Szóba kerül az is, miként viszonyul a boldogság kereséséhez, változtatna-e bármin az életében, és vannak-e olyan felismerések, amelyekről ma már úgy látja, jó lett volna korábban megérteni.