https://napitalmud.hu/files/2026/07/chulin-63-napi-talmud-2370.mp3

  

Honnan tudod, hogy nem hollót eszel?

Köves Slomó rabbi betegség miatti néhány nap kihagyás után az Óbudai Zsinagógában folytatta a Chulin traktátus tanulását, és visszatért a kóser és nem kóser madarak kérdéséhez. A Tóra az állatoknál egyértelmű jeleket ad — hasított pata és kérődzés —, a halaknál pikkely és uszony, a madaraknál viszont nem ismertetőjeleket mond, hanem huszonnégy tiltott madarat sorol fel. A mai lap azt mutatja meg, milyen nehéz ezt a listát a gyakorlatban alkalmazni: a hollónak több fajtája van, a kányának több neve, a fecske, seregély, gólya, pelikán, kárókatona és búbos banka mind más-más talmudi problémát nyit meg. A végső kérdés nem pusztán zoológiai: mit ér egy jel, ha nincs hozzá hagyomány?

Három sekitna: vörös comb, rövid láb, zöld test

Köves Slomó rabbi a lap elején Rav Yehudah tanítását idézte a sekitna (שקיטנא) nevű madárról. Ennek három típusa van, és a kósersági státusz a testalkattól, illetve a színtől függ.

Az a sekitna, amelynek combja és teste is vörös, kóser. Emlékeztetőül a Talmud egy másik, ismerten kóser madárhoz hasonlítja, a moromita (מורמיטה)-hoz. Az a sekitna viszont, amelynek rövid a lába, bár a teste vörös, tréfli. Ennek emlékeztetője a törpe kohén, aki nem szolgálhatott a Szentélyben. A harmadik típus, amelynek hosszú a lába, de a teste zöld, szintén tréfli; erre az a korábbi szabály emlékeztet, hogy a tűzbe esett madár zölddé vált belső szervei tréfli státuszt jeleznek.

Kárókatona, búbos banka és a samir

A Tóra tiltott madarai között szerepel a shalach (שלך) és a dukhifat (דוכיפת). Rav Yehudah szerint a shalach olyan madár, amely halakat emel ki a tengerből; Köves Slomó rabbi ezt kárókatonaként magyarázta. A dukhifat a búbos banka, amelynek „koronája” van a fején.

A Talmud a dukhifatot azzal a hagyománnyal is összekapcsolja, hogy ez hozta a shamir (שמיר)-t a Szentély építéséhez. A shamir az a különleges lény vagy eszköz, amellyel a köveket úgy lehetett megmunkálni, hogy vasat nem használtak hozzá.

Rabbi Jochanan, amikor shalachot látott, a zsoltár versét idézte: „Ítéleteid a nagy mélységek.” A kárókatona ugyanis olyan mélyre merül, hogy a tenger mélyén élő halakat is eléri az isteni ítélet. Amikor pedig hangyát látott, azt mondta: „Igazságod olyan, mint Isten hegyei”, mert az Örökkévaló még a legkisebb teremtmény megélhetéséről is gondoskodik.

Lákni, batni — és amikor a hagyomány dönt

Mar Ukva azt tanította, hogy Perzsiában két madarat lakni (לקני) és batni (בטני) néven ismertek, és ezek kóserek. Két hasonló nevű madár, saknai (שקנאי) és batnai (בטנאי) esetében azonban csak ott szabad enni őket, ahol erre hagyomány van.

Köves Slomó rabbi itt elmagyarázta a madarak kóserságának egyik fontos sajátosságát. A korábbi lapokon tanult négy jel — nem dores (דורס), van etzba yeteirah (אצבע יתירה), van zefek (זפק), és hámozható a kurkevan (קורקבן) — önmagában nem mindig elég. Mivel a Tóra huszonnégy tiltott madarat sorol fel, és ezek között vannak olyanok, amelyeknek egy, kettő vagy három kóser jelük is van, az ismeretlen madaraknál a hagyomány döntő.

Ha egy madárnak csak egy kóser jele van, és olyan helyen vagyunk, ahol a peresz és az ozniyah nem fordul elő, könnyebb megengedni. De ahol ezek vagy más kétes fajok előfordulhatnak, ott a puszta jel nem elég.

Kui, kakui és kakvata

A Talmud további madárneveket sorol. A kui (קוי) és a kakui (קקוי) tilos, a kakvata (קקואתא) viszont megengedett. Izraelben azonban a kakuit is tiltották, és tachvasa (תחוותא) néven ismerték. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ahol a hagyomány tiltottként kezelte, ott aki evett belőle, úgy számított, mintha tréfli madarat evett volna, akár botütés is járhatott érte.

Ez ismét azt mutatja, hogy ugyanaz vagy hasonló nevű madár különböző helyi hagyományokban eltérő státuszt kaphatott, és a Talmud ezt komolyan veszi.

Tinshemet: bagoly vagy vakond?

A tinshemet (תנשמת) különös eset, mert a Tórában a tiltott madarak között is szerepel, és a tiltott csúszómászók között is. Köves Slomó rabbi elmondása szerint a madarak között a tinshemetet fülesbagolyként magyarázzák, míg a csúszómászók között vakondként vagy föld alatt élő lényként értelmezik.

A Talmud itt a kontextus elvét alkalmazza: davar ha-lamed me-inyano (דבר הלמד מעניינו), vagyis egy szó jelentését a szövegkörnyezet alapján kell meghatározni. Ha a madarak listájában áll, madárként kell érteni; ha a csúszómászók között áll, akkor föld alatt mozgó lényként.

Abaye ennek megfelelően különbözteti meg a repülő „vakondot”, vagyis baglyot, és a földi változatot. Ez a példa jól mutatja, hogy azonos héber szó különböző kategóriákban eltérő állatra utalhat.

Ka’at, racham és az esőt hozó madár

A tiltott madarak között szereplő ka’at (קאת)-ot a Talmud kuk (קוק) néven azonosítja; Köves Slomó rabbi ezt pelikánként említette. A racham (רחם), amelyet egyiptomi keselyűként magyarázott, arámiul serakrak (שרקרק).

Miért hívják rachamnak, ami könyörületet jelent? Mert amikor ez a madár megjelenik Izraelben, az a könyörület, vagyis az eső közeledtét jelzi. Ha fára ül és „srák-srák” hangot ad, akkor jön az eső.

A hagyomány szerint ha a földre ülne és úgy fütyülne, az a messiási megváltás jele lenne. Zakariás próféta szavaival: „fütyülök nekik, és összegyűjtöm őket.” Egyszer azonban egy ilyen madár földre ült és fütyült, mintha a Messiás jövetelét jelezné — de nem jött el. Erre kő esett a fejére, mert „hazudott”: hamis messiási jelet adott.

A holló fajtái: fekete, fehér és galambfejű

A Tóra nemcsak a hollót, orev (עורב) említi, hanem úgy fogalmaz: „minden holló a maga neme szerint”. A Talmud ebből további hollóféléket tanul.

Az alap holló fekete, ahogy az Énekek éneke mondja: a szeretett haja fekete, mint a holló. A orev ha-emeki (עורב העמקי), a „völgybeli holló” fehér hollót jelent. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a fehér szín a leprás sebhez hasonlóan olyan, mintha mélyebben ülne, ezért kapcsolódik a „völgy” képéhez.

A másik típus, amelyet elsőre úgy lehetne érteni, hogy „a galambok előtt jár”, valójában olyan madár, amelynek a feje galambfejhez hasonlít. A héber kifejezés, rashei yonim (ראשי יונים), értelmezhető „galambok fejeiként” is. Köves Slomó rabbi ezt a seregélyhez, zarzir (זרזיר), kapcsolta.

Karvaly, fehér karvaly és surika

A tiltott madarak listájában szerepel a netz (נץ), amelyet Köves Slomó rabbi karvalyként magyarázott. A Tóra itt is hozzáteszi: „a maga neme szerint”, ebből pedig a Talmud további fajtákat von be.

A netz az alap karvaly. A bar chirya (בר חיריא) egy fehér karvalyfajta, amely szintén a tiltott körbe tartozik. Ezt a Talmud a shurinka (שורינקא) nevű madárral azonosítja.

A szerkezet ugyanaz, mint a hollónál: a Tóra nemcsak egyetlen fajt tilt, hanem annak rokon, hasonló fajtáit is.

Gólya: kegyes, de csak a sajátjaihoz

A chasidah (חסידה), vagyis a gólya neve a chesed (חסד), kegyesség, jóindulat szóból ered. Köves Slomó rabbi elmondta: azért hívják így, mert jót tesz a társaival, táplálja és segíti őket.

A Talmud azonban keserű iróniával értelmezi ezt: csak a saját társaival tesz jót. Ezért marad tiltott madár. A szeretet és gondoskodás önmagában nem elég, ha kizárólag a saját körre korlátozódik.

A anafah (אנפה), amelyet mérges dájaként vagy ragadozó madárként magyaráztak, a Talmud szerint azért kapta nevét, mert paráználkodik, a ni’uf (ניאוף) szóval rokonítva.

Miért csak huszonnégy tiltott madár van?

Köves Slomó rabbi kitért arra, hogy a modern madártan sok ezer madárfajt ismer, a Tóra mégis csak huszonnégy tiltott madárkategóriát említ. A talmudi számítás azonban elsőre nem egyszerű. Mózes harmadik könyve húsz tiltott madarat sorol, Mózes ötödik könyve huszonegyet. Emellett több helyen szerepel a „fajtája szerint” kifejezés.

A Talmud végül úgy számol, hogy a da’ah (דאה), a ra’ah (ראה) és az ayah (איה) ugyanarra a madárra, a kányára utaló különböző nevek. Nem mondhatjuk, hogy Mózes ötödik könyve új tiltott madarat adna hozzá, mert a Devarim, vagyis Mózes ötödik könyve Mishneh Torah (משנה תורה), a Tóra ismétlése: nem új kósersági listát hoz, hanem megismétli és magyarázza a korábbit.

A Tóra azért használ több nevet ugyanarra a madárra, hogy senki ne mondhassa: ez nem ra’ah, hanem da’ah, vagy nem ayah, tehát ehető. A több név ugyanannak a tiltott fajnak a különböző elnevezéseit zárja le.

A kánya mindent lát

Abaye szerint a ra’ah (ראה) neve a látásból ered. Ez a madár olyan messzire lát, hogy ha Babilóniában repül, Izrael földjén is észreveszi a zsákmányt. Jób könyvének verse is erre utal: van olyan ösvény, amelyet még az ayah (איה) szeme sem látott.

A Talmud végül mégis egybevonja a da’ah (דאה), ra’ah (ראה) és ayah (איה) neveket, mert máskülönben Mózes ötödik könyve új madarat adna hozzá Mózes harmadik könyvéhez. A több név mögött tehát egy tiltott madárkategória áll, amelynek számos helyi vagy leíró neve lehetett.

Több a kóser madár, mint a tréfli madár

Köves Slomó rabbi a lap egyik fontos elvét is kiemelte: az Örökkévaló mindig a rövidebb listát írja le. Az állatoknál kevés a kóser faj, ezért a Tóra a kóser állatokat sorolja vagy azok ismertetőjeleit adja meg. A madaraknál viszont a kóser fajok sokkal többen vannak, ezért a Tóra a tiltott huszonnégy kategóriát sorolja fel.

Ebből Rav nevében Rabbi Meir tanítását idézi a Talmud: az ember mindig röviden és pontosan tanítson a tanítványának. A Tóra maga is így tesz: ahol a tiltottból van kevesebb, azt sorolja; ahol a megengedettből, azt.

Mesorah: kóser madár hagyomány alapján

A lap vége a gyakorlat szempontjából döntő szabályt hozza. Rabbi Yitzchak szerint kóser madarat lehet enni mesorah (מסורה), vagyis hagyomány alapján. Ha egy vadász azt mondja: „a mesteremtől tanultam, hogy ez a madár kóser”, akkor el lehet hinni neki.

Rabbi Jochanan azonban korlátozza ezt: csak akkor, ha látjuk, hogy az illető valóban jártas a madarakban, ismeri a fajtákat és a neveket. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: itt a „mester” nem feltétlenül tóramestert jelent, hanem vadászmestert. Egy rabbi meg tudja mondani a halachát, de nem biztos, hogy felismeri a madárfajt a természetben. A vadász viszont a fajazonosításban lehet szakértő.

A mai lap végső tanulsága ezért az, hogy a madarak kóserságánál a jelek fontosak, de a hagyomány és a fajismeret nélkül nem mindig döntőek.

Elhangzott példák röviden

A kóser madár négy jele: nem dores (דורס), van etzba yeteirah (אצבע יתירה), van zefek (זפק), hámozható a kurkevan (קורקבן).

Sekitna (שקיטנא) három típusa.

Vörös combú és vörös testű sekitna: kóser.

Rövid lábú, vörös testű sekitna: tréfli, emlékeztetője a törpe kohén.

Hosszú lábú, zöld testű sekitna: tréfli, emlékeztetője a zölddé vált belső szerv.

Shalach (שלך), kárókatona, amely halat emel ki a tengerből.

Dukhifat (דוכיפת), búbos banka, koronával a fején.

Shamir (שמיר), a Szentély köveinek megmunkálására szolgáló különleges lény vagy eszköz.

Rabbi Jochanan zsoltáridézete a shalach láttán.

Hangya mint Isten igazságosságának példája.

Lakni (לקני) és batni (בטני): kóser madarak.

Saknai (שקנאי) és batnai (בטנאי): csak hagyomány alapján ehetők.

Egy kóser jelű madár csak akkor ehető, ha nem lehet peres (פרס) vagy ozniyah (עזניה).

Kui (קוי) és kakui (קקוי): tilos.

Kakvata (קקואתא): megengedett.

Izraelben a kakui tiltott, tachvasa (תחוותא) néven.

Tinshemet (תנשמת) madarak között: fülesbagoly.

Tinshemet (תנשמת) csúszómászók között: vakond vagy föld alatti lény.

Davar ha-lamed me-inyano (דבר הלמד מעניינו): a jelentést a kontextusból tanuljuk.

Ka’at (קאת), pelikánként magyarázva.

Racham (רחם), egyiptomi keselyű, arámiul serakrak (שרקרק).

A racham megjelenése mint esőjel.

A földre ülő és fütyülő serakrak mint hamis messiási jel.

Orev (עורב), fekete holló.

Orev ha-emeki (עורב העמקי), fehér vagy völgybeli holló.

Galambfejű holló vagy zarzir (זרזיר).

Netz (נץ), karvaly.

Bar chirya (בר חיריא), fehér karvaly.

Shurinka (שורינקא) mint a fehér karvaly azonosítása.

Chasidah (חסידה), gólya, amely csak saját társaival gyakorol jót.

Anafah (אנפה), paráználkodásra utaló névmagyarázattal.

Mózes harmadik könyve húsz, Mózes ötödik könyve huszonegy tiltott madarat sorol.

Da’ah (דאה), ra’ah (ראה) és ayah (איה) mint ugyanazon madár külön nevei.

Mishneh Torah (משנה תורה): Mózes ötödik könyve nem ad új tiltott madarat.

A kánya messzelátása: Babilóniából Izrael földjére lát.

Több a kóser madár, ezért a Tóra a kevesebb tiltottat sorolja.

Rabbi Meir tanítása: mindig röviden és pontosan kell tanítani.

Mesorah (מסורה) alapján ehető kóser madár.

Vadász tanúsága, ha ismeri a madár nevét és fajtáját.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 63 – Napi Talmud 2370: Honnan tudod, hogy nem hollót eszel? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/07/chulin-62-napi-talmud-2369.mp3

  

Egy fecske miatt is el lehet bukni a kóserságon?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud tovább finomítja a madarak kósersági rendszerét. Az előző lapon az derült ki, hogy egy ismeretlen madárnál akár egyetlen kóser jel is elég lehet — de csak akkor, ha biztosan nem tartozik a Tóra által felsorolt huszonnégy tiltott madár közé. Most a kérdés az, mit jelent ez a gyakorlatban: elég felismerni a szakállas keselyűt és a barátkeselyűt? Elég felismerni a hollót? Vagy a holló „fajtái” közé sorolt seregélyt és fecskét is ismerni kell? A tanulás ezután átlép a madárnevek, galambfajták, sáskák, mocsári madarak és kétes zúzógyomrok világába — vagyis abba a zónába, ahol a halacha már nem pusztán jeleket, hanem hagyományos fajismeretet is követel.

Egy jel csak akkor elég, ha ismered a kivételeket

Köves Slomó rabbi az előző lap következtetését idézte fel: a Tórában felsorolt huszonnégy nem kóser madár közül a nesher (נשר), vagyis a sas az egyetlen, amelynek egyetlen kóser ismertetőjele sincs. A peres (פרס) és az ozniyah (עזניה) viszont olyan tiltott madarak, amelyeknek egy-egy kóser jelük van.

Ezért ha valaki talál egy madarat, amelynek csak egy kóser jele van, akkor csak akkor nyilváníthatja kósernek, ha jártas ezekben a madarakban: ismeri a pereszt és az ozniyát, a fajtájukat és a nevüket. Ha nem ismeri őket, akkor egyetlen kóser jel nem elég, mert lehet, hogy éppen az egyik ilyen kivételes, tiltott madárról van szó.

Ha viszont két kóser jel van a madáron, akkor a peresztől és az ozniyától már nem kell tartani, mert azoknak csak egy-egy jelük van. Ilyenkor a kérdés a orev (עורב), vagyis a holló, mert a holló az a tiltott madár, amelynek két kóser jele van. Ezért két kóser jel esetén csak akkor lehet megengedni a madarat, ha biztosan felismerjük, hogy nem holló.

A holló „maga neme szerint”: seregély és fecske

A Talmud azonban rögtön pontosít: nem elég pusztán a hollót felismerni. A Tóra úgy fogalmaz: et ha-orev le-mino (את הערב למינו), „a hollót a maga neme szerint”. Ez azt jelenti, hogy a hollóhoz hasonló fajok is tiltottak lehetnek.

Rabbi Eliezer szerint ide tartozik a zarzir (זרזיר), amelyet Köves Slomó rabbi a leirat alapján seregélyként azonosított. A vita abból fakad, hogy Fát Márta lakói ették ezt a madarat, mert volt zefek (זפק), vagyis begye — ez pedig kóser jel. Rabbi Eliezer azonban azt mondta: a jövőben el lesznek ítélve ezért, mert a zarzir a holló fajtájához tartozik.

Egy másik vélemény szerint a „holló fajtája” magában foglalja a senunit levanah (סנונית לבנה), vagyis a fehér fecske egyik fajtáját is. Felső-Galilea lakói ezt is ették, mert a kurkevan (קורקבן), a zúzógyomor hártyája lekaparható volt. Rabbi Eliezer szerint azonban ez sem elég: ha a madár a hollófélék tiltott körébe tartozik, a kóser jel nem menti meg.

Egy jel, ha nem ragadozó

A következő szabály szerint ha valaki egy egyjelű madarat talál, az kóser lehet, feltéve, hogy nem dores (דורס), vagyis nem ragadja meg karmával a zsákmányát. A ragadozó táplálkozás ugyanis önálló tréfli jel.

Rav Ashi megkérdezte Ameimartól: mi lesz Rav Nachman szabályával, amely szerint egyjelű madárnál ismerni kell a pereszt és az ozniyát? Ameimar azt válaszolta: ő ezt a szabályt nem fogadja el, mert a peresz és az ozniyah nem lakott területen élnek. Ezért egy települési környezetben talált madárnál nem kell attól tartani, hogy éppen ezek egyikét találtuk meg.

A Talmud itt gyakorlati fajismeretet is beépít a döntésbe: nemcsak a test jelei számítanak, hanem az is, hol fordul elő az adott madár.

A fecske és a leprás megtisztítása

A tanulás egy másik irányba fordul: a metzora (מצורע), vagyis a leprás megtisztításához két madarat kellett használni. Rabbi Yehudah szerint az úgynevezett kaparó madár alkalmas erre a szertartásra. A Talmud ezt azonosítja azzal a fecskefélével, amelyről Rabbi Eliezer és a bölcsek vitatkoznak.

Az egyik változat szerint a fehér hasú fecskében mindenki egyetért, hogy kóser; a vita a zöldes vagy sárgás hasú madárról szól. Rabbi Eliezer ezt a holló fajtájához sorolja és tiltja, a bölcsek pedig megengedik. A halacha ebben a változatban Rabbi Eliezert követi.

Mar Zutra másként tanította: a sárga vagy zöld hasú fecskében mindenki egyetért, hogy tilos; a vita a fehér hasú madárról szól. Rabbi Eliezer tiltja, a bölcsek megengedik, és a halacha a bölcsek szerint van. Köves Slomó rabbi rámutatott: a gyakorlati végeredmény így ugyanaz — a fehér hasú megengedett, a sárgás-zöldes hasú tilos.

Miért hívják fehér fecskének, ha nem fehér?

A Talmud nyelvi kérdést is felvet. Ha a vita a sárgás vagy zöldes hasú fecskéről szól, miért nevezik mégis senunit levanah (סנונית לבנה), „fehér fecskének”?

A válasz: azért, mert van egy másik, fekete fecske, amely a házak között él, és a megnevezés nem feltétlenül a has pontos színét írja le, hanem az adott madarat különbözteti meg a fekete fajtától. A Talmud itt ismét azt mutatja: a madárnevek nem mindig modern biológiai pontosságúak, hanem helyi, hagyományos megnevezések.

Tasil, gerlice és galamb

A Szentélyben kétféle madarat lehetett áldozatként hozni: torim (תורים), vagyis gerléket, és benei yonah (בני יונה), vagyis galambfiókákat. A galambból csak fiatal példány volt alkalmas, a gerlicéből viszont felnőtt.

A tasil (תסיל) nevű madárról Rav Yehudah azt mondta Shmuel nevében: gerliceként érvénytelen, de galambként érvényes. Ez azt jelenti, hogy csak fiatalon hozható áldozatként, mint a galambfióka. Ezzel szemben a Rechavah városából való galamb gerliceként érvényes, vagyis felnőttként alkalmas, de galambfiókaként nem.

A Talmud ebből megállapítja, hogy a tasil egyfajta galamb. Felmerül azonban egy kérdés: ha galambfajta, miért nem említi külön az a Misna, amely a vörös tehén tisztítóvizét tárgyalja?

A tisztítóvíz és a visszaköpő madarak

A vörös tehén hamujával készült tisztítóvíz, mei chatat (מי חטאת), különösen érzékeny státuszú. Ha egy madár iszik belőle, a víz érvénytelenné válhat, mert a madár visszaköpheti a vizet, és ezzel idegen folyadék keveredik bele.

A Misna szerint minden madár ilyen szempontból problémás, kivéve a galambot, mert az nem köpi vissza a vizet. Ha a tasil galambféle, miért nem mondja a Misna: kivéve a galambot és a tasilt?

A válasz: a tasil ugyan galambfajta, de ebben a viselkedésben nem olyan, mint az egyszerű galamb. Ő visszaköpi a vizet, ezért nem kivétel a tisztítóvíz szabálya alól.

Jelzős név: kizár vagy nem zár ki?

Rabbi Zeira azt tanította, hogy a turturim (תורתרין), vagyis egy bizonyos galambfajta alkalmas áldozatként az oltárra. Köves Slomó rabbi ezt ahhoz a kérdéshez kapcsolta, hogy ha egy faj neve jelzővel bővül, akkor az még az alapkategóriába tartozik-e.

Az ezov (אזוב), vagyis izsóp esetében a Misna azt tanítja: csak az egyszerű izsóp használható, de a görög izsóp, kék izsóp, római izsóp vagy sivatagi izsóp nem. Minden jelzős változat kizárt.

A Talmud azonban különbséget tesz. Ha a jelzős név már a Tóraadás előtt is külön névként létezett, akkor az nem számít bele az alapkategóriába. Ha viszont a jelzős név csak később, a Tóraadás után alakult ki, akkor továbbra is az alaptípus részének tekinthető. Másik válasz szerint a turturim helyi neve egyszerűen galamb volt, ezért áldozatra alkalmas.

Sáskák: cserjék között vagy káposztában

A Talmud a sáskák kóserságára tér át. Rabbi Chiya szerint a cserjék között található sáskák kóserek, a káposztafélék között találhatók viszont tilosak. Ravina hangsúlyozza: az utóbbiak nem pusztán kétségesek, hanem teljesen tilosak, és aki eszik belőlük, malkot (מלקות), vagyis korbácsütés büntetését kaphatja a csúszómászó lények fogyasztásának tilalma miatt.

A sáskák esetében tehát nemcsak a korábban tárgyalt jelek — négy láb, négy szárny, ugrólábak, testet fedő szárnyak — számítanak, hanem a hagyományos fajazonosítás és élőhely is.

Megengedett és tiltott madárnevek

A Talmud ezután több madárfajtát sorol fel, amelyeknél a nevükhöz emlékeztető mondás kapcsolódik. Rabbi Yehudah szerint a tzarda (צרדא) nevű madár megengedett, a barda (ברדא) tilos. Az emlékeztető: a bar (בר) arámul „kívül”-t jelent, tehát a barda „kívül van” a megengedett körön.

A marda (מרדא) státusza kérdéses marad. Rav Assi szerint nyolc olyan madár van, amely kétséges. Ezeknél a probléma a zúzógyomor hártyája: nem hámozható le könnyen ujjal, de késsel mégis eltávolítható.

Mikor számít hámozhatónak a zúzógyomor?

A kóser madár egyik ismertetőjele, hogy a kurkevan (קורקבן), vagyis zúzógyomor hártyája könnyen lehámozható. Köves Slomó rabbi felidézte Shmuel házának esetét: volt egy kacsa, amelynek zúzógyomráról elsőre nem lehetett lehúzni a hártyát. Kitették a napra, és utána kézzel lehúzhatóvá vált. Shmuel ezt elfogadta kóser jelnek.

A nyolc kétes madárnál azonban más a helyzet. Ott még napra tétel után sem lehet kézzel lehúzni a hártyát, csak késsel lehet levakarni. Ez már nem biztosan számít kóser jelnek, ezért marad a kétség.

Mocsári kakas és mocsári tyúk

Abaye szerint a mocsári kakas, tarnegolta de-agma (תרנגולתא דאגמא), a nyolc kétes madár egyike, és ezt nevezik maraduna (מרדונא) néven. Rav Papa viszont különbséget tett: a mocsári kakas tilos, a mocsári tyúk megengedett.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: itt nem egy hím és nőstény változatról van szó, hanem két külön fajról. Az emlékeztető az ammoniták törvénye: az ammonita férfi nem léphet be Izrael közösségébe, de az ammonita nő megengedett. Így a „férfi”, vagyis a mocsári kakas tilos, a „nő”, vagyis a mocsári tyúk megengedett.

Később azonban Mareimar azt mondta, hogy a mocsári tyúk is tilos, mert a bölcsek látták, hogy karmával ragadja meg zsákmányát, vagyis dores (דורס). Ez azonos azzal a giruta (גירותא) nevű tiltott madárral, amelyet később is említenek.

További madárpárok és emlékeztetők

Rav Ashi szerint a shurinka (שורינקא) nevű madár megengedett, a piruz andarta (פירוז אנדרטא) viszont tilos. Az emlékeztető a gonosz, peritz (פריץ) szó: ami „peritz”-re emlékeztet, az tilos.

Rav Huna szerint a bunei (בוניי) nevű madár megengedett, a parva (פרוה) tilos. Az emlékeztető Parva, a varázsló neve, aki negatív alak, ezért a parva tiltott.

Rav Papa szerint a hátradőlve evő mardu (מרדו) madár megengedett, a hasra borulva evő mardu tilos. Az emlékeztető: „ne hajolj meg más isten előtt”. Aki „meghajolva” eszik, az tiltott.

Shmuel szerint a bor shoteh (בור שותה), vagyis „bort ivó” nevű madár tilos; az emlékeztető az, hogy aki bort ivott, érvénytelenül szolgál a Szentélyben. Rav Ashi szerint a bar nafcha (בר נפחא), vagyis „bortöltögető” madár is tilos, de a kis bortöltögető, bar nafcha zuta (בר נפחא זוטא), megengedett. Az emlékeztető: a fiú ereje nagyobb, mint az apáé.

A mai lap tanulsága: a jel nem elég hagyomány nélkül

A mai tanulás egyik legfontosabb üzenete, hogy a madarak kósersága nem dönthető el pusztán mechanikus jelek alapján. A négy jel — begy, többletujj, hámozható zúzógyomor, nem ragadozó viselkedés — alapvető, de nem helyettesíti a fajismeretet és a hagyományt.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a Talmud újra és újra ugyanazt mutatja: a peresz, az ozniyah, a holló, a zarzir, a fecske, a tasil, a turturim, a mocsári kakas és a kétes zúzógyomrú madarak mind azt bizonyítják, hogy a halacha nemcsak anatómiai jeleket, hanem névhasználatot, élőhelyet, viselkedést és közösségi hagyományt is figyelembe vesz.

Elhangzott példák röviden

Egy kóser jelű madár csak akkor engedhető meg, ha felismeri a peres (פרס) és ozniyah (עזניה) madarakat.

Két kóser jelű madár csak akkor engedhető meg, ha felismeri a orev (עורב), vagyis holló fajtáit.

Et ha-orev le-mino (את הערב למינו): a holló és minden fajtája.

Zarzir (זרזיר), seregélyként azonosított madár, amelyet Rabbi Eliezer a hollófélékhez sorol.

Fát Márta lakói ették a zarzirt, mert volt zefek (זפק), begye.

Senunit levanah (סנונית לבנה), fehér fecske vagy fecskeféle.

Felső-Galilea lakói ették, mert hámozható volt a kurkevan (קורקבן).

Egyjelű madár megengedése, ha nem dores (דורס).

Ameimar álláspontja: a peresz és ozniyah nem élnek lakott területen.

Metzora (מצורע) megtisztítása két madárral.

Fehér hasú és sárgás-zöldes hasú fecske vitája.

A halacha szerint a fehér hasú megengedett, a sárgás-zöldes hasú tilos.

Torim (תורים) és benei yonah (בני יונה) mint áldozati madarak.

Tasil (תסיל): galambként érvényes, gerliceként érvénytelen.

Rechavah városából való galamb: gerliceként érvényes, galambfiókaként nem.

Mei chatat (מי חטאת), vörös tehén tisztítóvize és a vizet visszaköpő madarak.

Galamb nem köpi vissza a vizet; tasil visszaköpi.

Turturim (תורתרין), galambfajta áldozati alkalmassága.

Ezov (אזוב), izsóp: jelzős fajták kizárása.

Görög, kék, római és sivatagi izsóp példája.

Jelzős név a Tóraadás előtt vagy után.

Cserjék között élő sáskák kóserek, káposztafélék között élők tilosak.

Káposztasáska fogyasztása malkot (מלקות) büntetést vonhat maga után.

Tzarda (צרדא) megengedett, barda (ברדא) tilos.

Marda (מרדא) státusza kétséges.

Nyolc kétes madár a nehezen hámozható zúzógyomor miatt.

Shmuel házának kacsája: napra tétel után lehúzható zúzógyomor-hártya.

Késsel, de nem kézzel hámozható zúzógyomor mint kétséges jel.

Tarnegolta de-agma (תרנגולתא דאגמא), mocsári kakas.

Mocsári tyúk kezdetben megengedett, később tiltott, mert dores (דורס).

Giruta (גירותא) mint tiltott madár.

Shurinka (שורינקא) megengedett, piruz andarta (פירוז אנדרטא) tilos.

Bunei (בוניי) megengedett, parva (פרוה) tilos.

Hátradőlve evő mardu (מרדו) megengedett, hasra boruló mardu tilos.

Bor shoteh (בור שותה) tilos.

Bar nafcha (בר נפחא) tilos, bar nafcha zuta (בר נפחא זוטא) megengedett.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 62 – Napi Talmud 2369: Egy fecske miatt is el lehet bukni a kóserságon? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/07/chulin-61-napi-talmud-2368.mp3

  

Elég egyetlen kóser jel — vagy kell mind a négy?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud a madarak kósersági jeleit vizsgálja. A Tóra az állatoknál világos jeleket ad: kérődzés és hasított pata. A madaraknál viszont nem mondja meg közvetlenül, milyen jelek alapján ismerhetők fel a kóser fajok, hanem huszonnégy nem kóser madarat sorol fel. A mai tanulás központi kérdése ezért az: ha egy ismeretlen madárnál csak egyetlen kóser ismertetőjel van, az már elég-e, vagy csak akkor ehető, ha mind a négy jel megvan? A Talmud a sas, a galamb, a holló, a peresz és az ozniyah példáján keresztül mutatja meg, hogyan működik a halachikus következtetés.

A Misna állítása: a madarak jelei nincsenek kimondva a Tórában

A Misna szerint simanei behemah ne’emru min haTorah (סימני בהמה נאמרו מן התורה), vagyis az állatok ismertetőjeleit a Tóra kimondta, de simanei ha-of lo ne’emru (סימני העוף לא נאמרו), a madarak jelei nincsenek ilyen formában kifejezve.

Köves Slomó rabbi felidézte a négy madárjelet. A nem kóser madár egyik fő jele, hogy dores (דורס), vagyis karmával ragadja meg és tépi szét a zsákmányát. A kóser madár ezzel szemben nem ragadozó módon táplálkozik. Emellett kóser jelnek számít, ha van etzba yeteirah (אצבע יתירה), vagyis többletujja, van zefek (זפק), azaz begye, és a kurkevan (קורקבן), vagyis zúzógyomor belső hártyája könnyen lehámozható.

A Misna tehát nem azt mondja, hogy a madaraknak nincsenek jeleik, hanem azt, hogy ezek a jelek nem úgy szerepelnek a Tórában, mint az állatoknál. A madaraknál a jelek a bölcsek magyarázatából és a tórai felsorolások elemzéséből derülnek ki.

A sas mint teljesen nem kóser minta

A Talmud rögtön megkérdezi: hogyan mondhatja a Misna, hogy a madarak jelei nincsenek kimondva, ha a Tóra mégis ad mintát? A Tóra felsorolja a nesher (נשר), vagyis a sast a nem kóser madarak között. A sas különlegessége, hogy egyetlen kóser jele sincs: nincs többletujja, nincs begye, zúzógyomra nem hámozható, és ragadozó módon, karmával ragadja meg a zsákmányát.

Ebből elvileg tanulhatnánk: ahogy a sas, amelynek mind a négy nem kóser jellege megvan, tilos, úgy minden hasonló madár is tilos. A sas tehát lehetne a teljesen tréfli madár archetípusa.

A Talmud azonban finomít: a Tóra valóban felsorolja a sast, de a négy jel részletes meghatározása nem explicit tórai szövegként jelenik meg, hanem a bölcsek értelmezéséből. Ezért mondja a Misna, hogy a madarak jelei nem lettek közvetlenül kimondva.

A galamb mint teljesen kóser minta

A másik oldalon ott vannak a galambfélék. A Tóra áldozatként engedi a torim (תורים), vagyis gerléket, és a benei yonah (בני יונה), vagyis galambfiókákat. Ezeknek megvan mind a négy kóser jelük: van többletujjuk, van begyük, zúzógyomruk hártyája lehámozható, és nem ragadják meg karmukkal a zsákmányt.

Felmerülhetne tehát az ellenkező következtetés: ahogy a galamb csak azért kóser, mert mind a négy kóser jele megvan, úgy minden más madár is csak akkor legyen kóser, ha mind a négy jel megtalálható benne.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: a Talmud éppen ezt a két mintát állítja egymással szembe. A sasból úgy tűnik, hogy már egyetlen kóser jel is elég lehet, mert akkor a madár már nem hasonlít teljesen a sasra. A galambból viszont úgy tűnhetne, hogy csak a teljes négyes jelrendszer ad biztos kóserságot.

Rabbi Chiya szabálya: egy jel is elég, ha nem a tiltott listáról van szó

Rabbi Chiya azt tanította: ha elénk kerül egy madár, amelyről tudjuk, hogy nem tartozik a Tórában felsorolt huszonnégy nem kóser madár közé, és van akár egyetlen kóser jele, akkor a madár kóser.

Ennek oka, hogy már nem hasonlít a nesher (נשר)-re. A sasnak egyetlen kóser jele sincs. Ha tehát egy ismeretlen madárnak legalább egy kóser jele van — például van begye, vagy hámozható a zúzógyomra, vagy van többletujja, vagy nem dores (דורס) — akkor nem tartozik a sas mintájába, és ha nem azonos a tiltott huszonnégy faj egyikével, kósernek tekinthető. A Sefaria Chulin 61a szövege is ezt a rabbi Chiyához kötött szabályt idézi: egy kóser jelű, a tórai tiltott listán nem szereplő madár kóser, mert nem hasonlít a nesherre.

Miért nem a galambból tanulunk?

A Talmud felveti: miért nem a galambból tanulunk? Ha a galambnak mind a négy kóser jele megvan, és ezért kóser, akkor mondhatnánk, hogy minden más madár csak mind a négy jel birtokában legyen kóser.

A válasz a tórai felsorolásból jön. Ha így lenne, akkor a Tórának nem kellett volna huszonnégy nem kóser madarat felsorolnia. Elég lett volna azt mondani: a galamb és a hozzá hasonlók kóserek, minden más tilos. Mivel azonban a Tóra részletesen felsorolja a nem kóser madarakat, ebből az következik, hogy a felsorolt madarak különleges kivételek: bár van köztük olyan, amely rendelkezik egy vagy több kóser jellel, mégis tilos. Más madaraknál viszont már egyetlen kóser jel is elég lehet.

A galamb tehát nem általánosító minta arra, hogy csak négy jel esetén lehet enni madarat. A galamb áldozati alkalmasságot is tanít, nem pusztán fogyasztási kóserságot.

A huszonnégy tiltott madár logikája

A Tóra huszonnégy nem kóser madarat sorol fel. A Talmud szerint ezek között különböző jelösszetételek vannak. Van húsz madár, amelynek három kóser jele van, és mégis tilos. Van a orev (עורב), vagyis holló, amelynek két kóser jele van. És van a peres (פרס) és az ozniyah (עזניה), amelyeknek csak egy-egy kóser jelük van.

Ez a szerkezet nagyon fontos. Ha csak a három kóser jelű tiltott madarak szerepelnének, akkor azt gondolhatnánk, hogy minden madár tilos, amelynek nincs meg mind a négy jele. De akkor fölösleges lenne a hollót is felsorolni, hiszen két jelű madárra ez még inkább igaz lenne.

Ha a hollóból tanulnánk, hogy minden két jelű madár tilos, akkor fölösleges lenne a pereszt és az ozniyát említeni, hiszen az egy jelű madarak még inkább tiltottak lennének.

Ha pedig a pereszből és az ozniyából tanulnánk, hogy minden egy jelű madár tilos, akkor fölösleges lenne a sast említeni, hiszen a nulla kóser jelű madár még inkább tilos lenne.

A Talmud ebből azt vezeti le: a sas említése arra tanít, hogy csak az olyan madár tilos általánosan, amely a sashoz hasonlóan egyetlen kóser jellel sem rendelkezik. A többi tiltott madár felsorolása pedig kivétellista: ezek akkor is tilosak, ha van egy, kettő vagy három kóser jelük.

Miért nem általánosítunk a pereszből és az ozniyából?

A Talmud egy finomabb logikai problémát is tárgyal. Miért nem mondjuk azt, hogy a peres és az ozniyah két külön példa egy-egy kóser jelű, mégis tiltott madárra, és ebből általánosítsunk minden egy jelű madárra?

Itt kerül elő az elv, hogy két külön megemlített hasonló esetből nem mindig lehet általános szabályt levezetni. Ez a shnei ketuvim ha-ba’im ke-echad ein melamdin (שני כתובים הבאים כאחד אין מלמדין) elvhez kapcsolódik: ha a Tóra két hasonló esetet külön említ, az gyakran azt jelenti, hogy nem akarja általánosítani őket.

A Talmud ugyanakkor megvizsgálja, hogy valóban ugyanarról az egy kóser jelről van-e szó a peresz és az ozniyah esetében. Ha nem ugyanaz a jel, akkor talán nem is számítana ismétlésnek. Végül a hagyományos szerkezet az, hogy a huszonnégy tiltott madár és a négy kóser jel összefüggésében a peresz és az ozniyah speciális kivétel marad, nem általános kategória.

A sas végső szerepe

A Talmud végső összegzése szerint a nesher (נשר) azért szerepel a tiltott madarak között, hogy meghatározza az általános tilalmi minimumot: az olyan madár, amelynek egyetlen kóser jele sincs, biztosan tilos.

A többi huszonhárom tiltott madár azért van felsorolva, mert ezek nem illeszkednek egyszerűen a sas mintájába. Van köztük olyan, amelynek három, kettő vagy egy kóser jele van, mégis tilos. Ők kivételek, és éppen ezért kell őket név szerint felsorolni.

Így érthető Rabbi Chiya szabálya: ha valaki ismeri a tiltott listát, és tudja, hogy az adott madár nem tartozik közéjük, akkor már egyetlen kóser jel is elegendő.

Miért kellett mégis a galamb?

Ha a sasból és a tiltott madarak felsorolásából már tudjuk, hogyan működik a rendszer, miért kellett a Tórának a galambot és gerlét is említenie?

A válasz: nem azért, hogy általános kósersági mintát adjon, hanem azért, hogy megtanítsa: ezek a madarak áldozatként is bemutathatók. A galamb tehát nem pusztán étkezési engedélyt tanít, hanem a korban (קרבן), vagyis áldozati alkalmasság kategóriáját.

A kósersági kérdésben a döntő minta nem a galamb teljes négyes kóser jelrendszere, hanem a sas hiánymintája és a huszonnégy tiltott madár kivétellistája.

A madárjelek halachikus logikája

Köves Slomó rabbi előadásának lényege az volt, hogy a madarak kósersági rendszere nem egyszerű biológiai megfigyelés. A négy jel fontos, de önmagában nem elég a rendszer megértéséhez. A Talmud azt nézi, hogyan olvassuk a Tóra listáit: mit tanít a sas, mit tanít a holló, mit tanít a peresz és az ozniyah, és miért kellett felsorolni a többi tiltott fajt.

A végkövetkeztetés: ha egy madárról tudjuk, hogy nem tartozik a Tóra huszonnégy tiltott madara közé, és van legalább egy kóser jele, akkor kóser. Ha viszont a tiltott listán szerepel, akkor az sem segít, ha egyébként több kóser jel is található rajta.

Elhangzott példák röviden

A Misna állítása: a madarak kósersági jelei nincsenek közvetlenül kimondva a Tórában.

A nem kóser madár egyik jele: dores (דורס), karmával ragadja meg a zsákmányát.

Kóser madár jelei: etzba yeteirah (אצבע יתירה), többletujj; zefek (זפק), begy; hámozható kurkevan (קורקבן), zúzógyomor; nem ragadozó táplálkozás.

Nesher (נשר), a sas: egyetlen kóser jele sincs.

A sas mint teljesen nem kóser minta.

Galamb és gerle: mind a négy kóser jel megvan.

Torim (תורים) és benei yonah (בני יונה) mint áldozatra alkalmas kóser madarak.

Rabbi Chiya szabálya: ha nem a tiltott huszonnégy közül való, egy kóser jel is elég.

A galambból való levezetés elutasítása.

A huszonnégy nem kóser madár tórai felsorolása.

Húsz tiltott madár három kóser jellel.

Orev (עורב), a holló: két kóser jel.

Peres (פרס) és ozniyah (עזניה): egy-egy kóser jel.

A sas említésének szerepe: csak a nulla kóser jelű madár tilos általános mintaként.

A többi tiltott madár mint kivétellista.

Shnei ketuvim ha-ba’im ke-echad ein melamdin (שני כתובים הבאים כאחד אין מלמדין): két külön említett hasonló esetből nem feltétlenül általánosítunk.

A galamb említésének oka: áldozati alkalmasság, nem pusztán étkezési kóserság.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 61 – Napi Talmud 2368: Elég egyetlen kóser jel — vagy kell mind a négy? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/07/chulin-60-napi-talmud-2367.mp3

  

Istennek lakomát rendezni? Előbb győzd le a szelet és az esőt

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud a kóser állatok jeleitől hirtelen nagy ívű teológiai és teremtéstörténeti kérdésekhez fordul. A római császár lakomát akar rendezni Istennek, a császár lánya „ácsként” gúnyolja az Örökkévalót, Ádám első áldozati bikája egyszarvúként bukkan elő, a füvek maguktól következtetik ki a fajkeverés tilalmát, a Hold pedig igazságtalannak érzi, hogy neki kell kisebbé válnia. A lap végén látszólag mellékes tórai mondatok kapnak mély történeti értelmet: hogyan kerülhető el Ábrahám ígéretének megszegése, hogyan válik Moáb földje meghódíthatóvá, és miért telepítette át József Egyiptom lakóit.

A császár lakomája Istennek

Köves Slomó rabbi azzal folytatta a lapot, hogy a Talmud újabb történeteket hoz Rabbi Yehoshua ben Chananyah (רבי יהושע בן חנניה) és a római császár párbeszédeiből. A császár azt mondta: lakomát szeretne rendezni a zsidók Istenének. Rabbi Yehoshua erre azt válaszolta: erre nem lesz képes, mert Isten udvartartása, seregei túl nagyok.

A császár mégis ragaszkodott hozzá, ezért Rabbi Yehoshua azt javasolta, hogy menjen ki a tengerpartra, ahol nagy, nyílt tér van, és ott készítse elő a lakomát. A császár hat hónapon át, egész nyáron dolgozott az előkészületeken. Ekkor jött egy szél, és az egészet besöpörte a tengerbe. Télen újra nekikezdett; ekkor az eső mosta be a lakomát a tengerbe.

Amikor magyarázatot kért, Rabbi Yehoshua azt mondta: a szél és az eső csupán Isten szolgái, „sepregetői és felmosói”. Ha már ők elfogyasztották az egész előkészített lakomát, hogyan tudná a császár ellátni az Örökkévaló teljes udvartartását? A császár kénytelen volt belátni: valóban nem tud lakomát rendezni Istennek.

A császár lánya és az isteni „ácsmunka”

A következő történetben a császár lánya gúnyosan azt mondta Rabbi Yehoshua ben Chananyahnak: a ti Istenetek ács, hiszen a zsoltár azt mondja, hogy „a vizekben fekteti le felső csarnokainak gerendáit”. Ha így van, készítsen neki egy guzsajt, fonáshoz való eszközt.

Rabbi Yehoshua imádkozott, és a lányt lepra sújtotta. A római szokás szerint a leprások guzsajt kaptak, kiültek a piacra, és gyapjúcsomókat bontottak ki, hogy az emberek lássák őket, és könyörületért imádkozzanak értük. Így a császár lánya megkapta azt az eszközt, amit kért — de egészen más módon, mint várta.

Amikor Rabbi Yehoshua meglátta, megkérdezte: tetszik-e neki a guzsaj, amelyet Isten adott. A lány azt kérte, mondja meg Istennek, hogy vegye vissza. Rabbi Yehoshua válasza éles: a mi Istenünk, ha ad valamit, azt adja, de nem veszi vissza.

Bika, szamár és az adásvétel pontossága

A Talmud ezután visszatér az állatok leírásához. Rav Yehudah szerint a bika bendője nagy, patái nagyok, feje és farka is nagy. A szamárnál ennek az ellenkezője igaz: kisebb, vékonyabb, kevésbé robusztus jellemzői vannak.

Köves Slomó rabbi elmondta, hogy ennek gyakorlati jelentősége az adásvételben van. Ha valaki bikát ad el, az állatnak meg kell felelnie annak a testalkatnak, amelyet bikaként várnak el. Ha szamarat ad el, ott más jellemzők számítanak. A Talmud itt is azt mutatja, hogy a pontos kategorizálás nem elméleti luxus, hanem jogi és gazdasági kérdés.

Ádám egyszarvú bikája

A lap ezután homiletikus irányba fordul. Rav Yehudah Ráv nevében azt tanította, hogy az a bika, amelyet Ádám, az első ember áldozatként hozott az Örökkévalónak, egyszarvú volt: egyetlen szarv volt a homlokán.

Ezt a Zsoltárok verséből tanulják: „jobban tetszik majd az Örökkévalónak, mint a szarvas és hasított patájú bika”. A Talmud a makrin (מקרין) szót úgy olvassa, hogy az egyetlen szarvra utal. Felmerül ugyan, hogy a forma két szarvat is jelenthetne, de a szöveg írásmódja egy hiányzó jod betűvel arra mutat, hogy itt egyetlen szarvról van szó.

Rav Yehudah azt is mondta: ennek a bikának a szarvai megelőzték a patáit. Normális esetben egy állat patával születik, és csak később nő ki a szarva; Ádám bikája azonban teljes, kész formában jött elő a földből.

A teremtés teljes formában történt

Ez Levi tanítását támasztja alá: a hat teremtési napon minden teremtmény teljes formájában, teljes képességgel, teljes tudattal és kész alakban lett megteremtve. A Tóra azt mondja: „befejeztetett az ég és a föld és minden seregük”, tzeva’am (צבאם). A midrási olvasat szerint ezt úgy is lehet érteni: tzivyonam (צביונם), vagyis teljes formájukban, jellegükben, kész állapotukban.

Ádám áldozati bikája tehát nem csecsemőállat volt, amelyből később lett volna teljes bika, hanem kész, áldozatra alkalmas, megformált teremtmény.

A füvek saját következtetése

Köves Slomó rabbi ezután a teremtés harmadik napjához kapcsolódó tanítást idézte. Amikor az Örökkévaló azt mondta, hogy a föld hozzon füvet, maghozó növényt és gyümölcsfát „a maga neme szerint”, a „maga neme szerint” kifejezés kifejezetten a fáknál szerepelt. A füvek erre önálló következtetést, kal vachomer (קל וחומר) érvelést vontak le.

Azt mondták: ha a fák, amelyek természetüknél fogva kevésbé keverednek, mégis külön parancsot kaptak, hogy saját nemük szerint nőjenek, akkor a füvek, amelyek könnyebben keverednek, még inkább kötelesek erre. Ezért minden fű a maga neme szerint hajtott ki.

Ekkor a világ felügyeletével megbízott angyal megszólalt, és azt mondta: „Legyen az Örökkévaló dicsősége örökké, örvendezzen az Örökkévaló az ő cselekedeteiben.” A teremtett világ bölcsessége maga vált Isten dicséretévé.

Szabad-e füveket egymásba oltani?

Ravina ebből gyakorlati dilemmát vetett fel. Ha a füvek magukra vették a „maga neme szerint” elvét, de a Tóra ezt kifejezetten nem mondta rájuk, akkor tilos-e kétféle füvet egymásba oltani?

A kérdés az, hogy az önként kikövetkeztetett isteni rend halachikus tilalommá válik-e. Mivel a Tóra nem mondta ki a füveknél a le-minahu (למינהו), „a maga neme szerint” kifejezést, talán nincs büntethető tilalom. De mivel a füvek magukra vették, talán mégis kötelező erejű.

A Talmud válasza: teiku (תיקו), vagyis a kérdés nyitva marad. Köves Slomó rabbi ezt úgy fogalmazta: majd ha eljön a Messiás, megtudjuk.

A Hold panasza

Rabbi Shimon ben Pazi a Nap és Hold teremtésének ellentmondását magyarázta. Először azt mondja a Tóra, hogy Isten megalkotta „a két nagy világítótestet”. Rögtön utána viszont „a nagyobbik világítóról” és „a kisebbik világítóról” beszél.

A magyarázat szerint Isten eredetileg egyforma nagynak teremtette a Napot és a Holdat. A Hold azonban azt mondta: nem lehet két király egy koronával. Erre Isten azt mondta neki: akkor kicsinyítsd le magad.

A Hold tiltakozott: azért kell kisebbé válnia, mert igazat mondott? Isten különböző kárpótlásokat ajánlott. A Hold nappal is világíthat — de erre azt mondta: mi értelme egy gyertyának fényes nappal? A zsidó naptár majd hozzá igazodik — de az évekhez a Napot is figyelembe kell venni. Nagy embereket fognak „kicsinek” nevezni, mint a kisebbik Jákobot, a kis Shmuelt és a kis Dávidot — de ez sem vigasztalta meg.

Végül Isten azt mondta: hozzanak engesztelést érte, amiért lekicsinyítette a Holdat. Reish Lakish ebből magyarázza, miért mondja az újholdi muszaf áldozatról a Tóra: chatat la-Hashem (חטאת לה׳), „vétekáldozat az Örökkévalónak”. Mintha maga Isten mondaná: hozzatok engesztelést értem a Hold kisebbé tétele miatt.

Miért kellett Ádám imája az esőhöz?

Rabbi Asi egy másik teremtéstörténeti ellentmondást magyarázott. Egy vers szerint a föld már a harmadik napon füvet hajtott. Egy későbbi vers viszont azt mondja, hogy még nem volt mezőn növény, mert nem esett eső, és nem volt ember, aki megművelje a földet.

A megoldás: a füvek a harmadik napon már kibújtak, de a föld felszínénél megálltak. Nem nőttek ki teljesen addig, amíg Ádám nem imádkozott értük. Amikor Ádám felismerte, hogy esőre van szükség, imádkozott, az eső lehullott, és a növények kinőttek.

Köves Slomó rabbi szerint ez azt tanítja, hogy az Örökkévaló vágyik az igazak imáira. Isten megteremti a világ feltételeit, de bizonyos áldások mégis az ember imáján keresztül aktiválódnak.

A különleges állat: két hát és két gerinc

A Talmud visszatér az állatokhoz is. A Tóra a nem kóser állatok felsorolásánál a shesuah (שסועה) kifejezést használja. Rav Chanan bar Rava szerint ez egy különleges, egyedi teremtményre utal, amelynek két háta és két gerince van, mintha az állat teljesen ketté lenne hasítva.

A Talmud ebből hitvédelmi következtetést von le: vajon Mózes vadász vagy íjász volt, hogy ismerte volna az ilyen ritka teremtményeket? Ez cáfolat azokkal szemben, akik szerint a Tóra nem égi eredetű. Mózes csakis isteni tudásból ismerhette ezt a ritka lényt.

Ehhez kapcsolódva Rav Chisda azt mondta: az ilyen ritka szavakat, mint a vadász és íjász megnevezései, be kell írni az aggádikus könyvekbe, és meg kell magyarázni őket, mert sokan nem ismerik jelentésüket.

Öt filiszteus fejedelem — vagy hat?

Józsué könyve felsorolja a filiszteusok fejedelmeit, és azt mondja: öt fejedelem volt. A felsorolás azonban látszólag hat népet vagy csoportot említ: gázai, asdódi, askelóni, gáti, ekroni és az avim (עוים).

Az egyik magyarázat szerint valóban hat volt, de közülük csak öt volt igazán jelentős. Más hagyomány szerint az avim nem filiszteusok voltak, hanem Jemenből jöttek.

A Talmud több névmagyarázatot is hoz az avimra. Egy vélemény szerint azért hívták őket így, mert elhagyták és megrontották eredeti helyüket. Más szerint sok istenségre vágytak. Megint más szerint olyan félelmetesek voltak, hogy aki meglátta őket, görcsbe rándult; úgy néztek ki, mintha tizenhat sor foguk lett volna.

Miért nem feleslegesek a „mellékes” tórai mondatok?

A Talmud ezután kimond egy fontos elvet: vannak versek, amelyek első pillantásra fölöslegesnek vagy komolytalannak tűnnek, mintha akár „égetésre” is méltók lennének az eretnek könyvekkel együtt. Valójában azonban ezek a Tóra lényeges részei.

Ilyen vers az avimról szóló mondat: „az avim, akik falvakban laktak egészen Gázáig; a kaftoriak, akik Kaftorból jöttek, elpusztították őket, és helyükbe telepedtek.” Miért fontos ez?

Azért, mert Ábrahám megesküdött Avimelechnek, hogy nem fog hamisan bánni vele, fiával és unokájával. Így Izrael nem hódíthatta volna meg közvetlenül a filiszteusok földjét. Az Örökkévaló ezért úgy rendezte a történelmet, hogy a kaftoriak előbb elfoglalták az avim, vagyis filiszteusok földjét, Izrael pedig már a kaftoriaktól vehette el azt. Így az ígéret nem sérült.

Moáb földjének „megtisztítása” Szichon által

Ugyanez a logika jelenik meg Hesbon esetében. A Tóra elmondja, hogy Hesbon Szichon, az emori király városa volt, aki korábban harcolt Moáb királya ellen, és elvette földjét.

Ez elsőre történeti mellékmondatnak tűnik, de halachikus jelentősége van. Izraelnek tilos volt Moáb földjét meghódítania, mert Isten megtiltotta az ellenségeskedést Moábbal. Az Örökkévaló ezért úgy rendezte, hogy Szichon előbb elvegye Moábtól a területet, Izrael pedig már Szichontól hódítsa meg.

Ez az, amit Rav Papa úgy fogalmazott: Ammon és Moáb földjeit Szichon „megtisztította”, vagyis alkalmassá tette Izrael számára a meghódításra.

Hermon nevei és Izrael földjének vonzereje

Egy másik látszólag mellékes vers szerint a Hermont a szidóniak Siryon (שריון) néven, az emoriak pedig Senir (שניר) néven hívták. A Talmud szerint ez azt mutatja, hogy a világ népei mennyire vágytak Izrael hegyeire.

A nemzetek nagy városokat építettek a Hermonon, és Izrael hegyeiről nevezték el őket. Ez azt tanítja, hogy még Izrael hegyei is kedvesek voltak a népek szemében. A föld szentsége és vonzereje tehát nemcsak Izrael belső hagyományában jelenik meg, hanem a népek vágyakozásában is.

Miért telepítette át József Egyiptom népét?

A végén Köves Slomó rabbi József történetére utalt. A Tóra elmondja, hogy József Egyiptom lakóit városról városra telepítette át. Miért fontos ezt tudnunk?

A Talmud magyarázata szerint József ezt testvérei érdekében tette. Amikor majd megérkeznek Egyiptomba, ne ők legyenek az egyedüli idegenek, számkivetettek, gyökértelenek. József úgy rendezte, hogy egész Egyiptom lakossága áttelepített legyen, senki ne éljen teljesen őshonos helyén. Így testvérei társadalmi helyzete kevésbé lesz megalázó.

Ez a záró gondolat visszakapcsol az egész lap módszeréhez: a Tóra látszólag felesleges mondatai mögött történeti, erkölcsi és halachikus mélység rejlik.

Elhangzott példák röviden

A római császár lakomát akar rendezni Istennek.

Hat hónap nyári előkészület, majd a szél a tengerbe söpri a lakomát.

Hat hónap téli előkészület, majd az eső mossa be a tengerbe.

Szél és eső mint Isten szolgái, „sepregetői és felmosói”.

A császár lánya ácsként gúnyolja Istent.

Guzsaj kérése, lepra és római piaci gyapjúbontás.

Isten ad, de nem vesz vissza.

Bika és szamár testalkatának adásvételi jelentősége.

Ádám egyszarvú áldozati bikája.

A bika szarva megelőzi a patáját.

Teremtés teljes formában: tzeva’am (צבאם) és tzivyonam (צביונם).

A füvek kal vachomer (קל וחומר) következtetése.

Füvek „a maguk neme szerint” hajtanak ki.

Füvek egymásba oltásának nyitott kérdése: teiku (תיקו).

A Nap és Hold eredeti egyenlősége.

A Hold panasza: két király nem használhat egy koronát.

A Hold kicsinyítése és sikertelen kárpótlásai.

Újholdi chatat la-Hashem (חטאת לה׳).

A füvek a föld felszínénél várnak Ádám imájáig.

Eső Ádám imájára.

Shesuah (שסועה): két hátú és két gerincű különleges teremtmény.

Mózes nem vadász vagy íjász, mégis ismeri a ritka állatot.

Filiszteusok öt fejedelme és az avim (עוים).

Avim mint jemeni eredetű vagy félelmetes nép.

A kaftoriak elfoglalják az avim földjét.

Izrael így nem szegi meg Ábrahám Avimelechnek tett ígéretét.

Szichon elfoglalja Moáb földjét, Izrael Szichontól veszi el.

Ammon és Moáb földjének „megtisztítása”.

Hermon nevei: Siryon (שריון) és Senir (שניר).

Izrael hegyeinek kedvessége a népek szemében.

József Egyiptom lakóit városról városra telepíti.

József így enyhíti testvérei idegenségét Egyiptomban.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 60 – Napi Talmud 2367: Istennek lakomát rendezni? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/07/chulin-59-napi-talmud-2366.mp3

  

A kóser állat titka: fog, pata, szarv — vagy egy oroszlánordítás Róma falainál?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud lezárja a sérülések és mérgek témáját, majd új fejezetet nyit: honnan ismerhető fel, hogy egy állat, madár, sáska vagy hal kóser-e. A beteg, füstöt kapott, mérgező növényt evett vagy kígyómarásos állat esete után a tanulás átlép az ismertetőjelek világába: kérődzés, hasított pata, felső fogak hiánya, madarak karmai, sáskák lábai, halak pikkelyei és vadállatok szarvai kerülnek elő. A végén pedig a Talmud kozmikus méretű történetekkel érzékelteti, hogy még a legnagyobb oroszlán is csak halvány hasonlat az Örökkévaló hatalmához képest.

Betegségek, mérgek és veszélyes fogyasztás

A Misna azokat az eseteket sorolja, amikor az állat valamilyen betegséget vagy mérgezést szenved el, de ettől még nem válik tereifah (טרפה) státuszúvá. Köves Slomó rabbi példaként említette: ha az állat vérrel telítődik, füstöt kap, megfázik, mérgező leandert eszik, csirkék ürülékét fogyasztja, vagy poshadt vizet iszik, az állat továbbra is kóser lehet.

Más a helyzet, ha olyan mérget evett, amely az emberre nézve is halálos, vagy ha kígyó marta meg. Ilyenkor az állat önmagában nem feltétlenül tréfli, de fogyasztása tilos, mert sakkanah (סכנה), vagyis életveszély áll fenn. A méreg az emberre is átterjedhet a fogyasztáson keresztül.

A büdös hunyor és a halálos méreg különbségei

Shmuel azt tanította, hogy ha az állat büdös hunyort, vagyis tura (תורא) növényt eszik, az tréflinek számít, mert ez a növény kilyukasztja a beleit. A brájta viszont a büdös hunyort azok között sorolja fel, amelyek után az állat még kóser marad.

A Talmud feloldása szerint nem ugyanarról a részről van szó. Ha az állat a növény leveleit eszi, az nem feltétlenül halálos és nem teszi tréflinek. Shmuel viszont a gyökérről beszélt, amely már képes átszakítani a beleket.

Ugyanez a különbségtétel áll a halálos méregnél is. A Misna akkor tiltja az állat fogyasztását, ha olyan mérget evett, amely emberre is veszélyes. A brájta viszont olyan méregről beszél, amely az állatra nézve halálos, de emberre nem jelent veszélyt. Ebben az esetben az állat halachikus szempontból kóser maradhat.

Növények, hőség és szélsőséges testi hatások

A Talmud kitér a büdös hunyor emberre gyakorolt hatására is. Rabbi Yehudah szerint aki három se’ah (סאה) mennyiségű ilyen növényt eszik üres gyomorra, annak a láz következtében lehámlik a bőre. Köves Slomó rabbi idézte azt a személyes történetet is, amely szerint valaki egy se’ah mennyiséget evett belőle, és ha nem ült volna azonnal vízbe, hogy lehűtse magát, a bőre lehámlott volna. Erre mondja a vers: a bölcsesség életben tartja azt, aki rendelkezik vele.

A Talmud egy másik extrém példát is hoz: ha valaki nyáron, a Tammuz (תמוז) időszakában üres gyomorra megeszik tizenhat tojást, negyven diót, hét kapribogyót vagy kapricserje-termést, és megiszik egy negyed log (לוג) mészlevet, annak kiszakadhatnak a szívhúrjai. A példák azt mutatják, hogy a Talmud a testi veszélyt nemcsak halachikus, hanem orvosi-biológiai realitásként is kezeli.

A kígyómarásos szarvas és a forró sütő próbája

A Misna kígyómarásról szóló szabályához Köves Slomó rabbi egy történetet kapcsolt. Egy fiatal szarvast vittek a diaszpóra fejének házába. Levágták a hátsó lábait, Ráv megvizsgálta az inakat, és mivel sértetlennek találta őket, kósernek nyilvánította az állatot.

Ráv félig megsütve akart enni belőle, de Shmuel megkérdezte: nem tart-e attól, hogy a szarvast kígyó marta meg, és a méreg veszélyes lehet az emberre is? A vizsgálathoz forró sütőbe tették a húst. A hús darabonként lehullott a csontról, ami annak jele volt, hogy valóban kígyómarás érhette az állatot.

Shmuel erre azt mondta Rávnak: az Örökkévaló megmentette őt, mert az igazakat nem éri baj. Ráv pedig Shmuel bölcsességét dicsérte: semmilyen titok nem okoz neki gondot, ahogy Dániel könyvében is szerepel a rejtett dolgok feltárásának képessége.

Új Misna: kóser jelek állatoknál, madaraknál, sáskáknál és halaknál

A következő Misna új témát nyit: milyen jelek alapján ismerhetők fel a kóser élőlények. A háziállatok és vadállatok esetében a Tóra maga mondja meg a jeleket: hasított pata és kérődzés. A madaraknál azonban a Tóra nem általános ismertetőjelet ad, hanem a tiltott madarakat sorolja fel; a bölcsek ezért állapítottak meg gyakorlati jeleket.

A Misna szerint minden madár, amely dores (דורס), vagyis zsákmányát karmával ragadja meg, nem kóser. Ha viszont van etzba yeteirah (אצבע יתירה), azaz többletujja, van zefek (זפק), vagyis begye, és a kurkevan (קורקבן), vagyis zúzógyomor belső hártyája könnyen lehámozható, akkor a madár kóser jeleket mutat.

Rabbi Elazar ben Rabbi Tzadok még egy jelet adott: ha a madár a zsinórra ülve két ujját előre és kettőt hátra tesz, az tréfli madárra utal.

Sáskák és halak ismertetőjelei

A sáskák esetében a Misna négy fő jelet ad. A kóser sáskának négy lába, négy szárnya és két ugrólába van, továbbá a szárnyai befedik testének nagy részét. Rabbi Josi hozzáteszi: mindez csak akkor elegendő, ha az adott sáska neve chagav (חגב), vagyis a hagyomány szerint is sáskának számít.

Köves Slomó rabbi megjegyezte, hogy éppen a nevek bizonytalansága miatt sok közösségben ma nem esznek sáskát, bár Jemenben és Marokkóban voltak közösségek, ahol a sáskafogyasztás hagyománya tovább élt. A halaknál a Tóra jelei egyértelműek: snapir (סנפיר), vagyis uszony, és kaskeset (קשקשת), vagyis pikkely. Rabbi Yehudah szerint legalább két pikkely és egy uszony szükséges.

A Misna magyarázza is: a pikkely az, ami a hal bőréhez rögzül, az uszony pedig az, amellyel a hal úszik és halad a vízben.

Felső fogak hiánya mint terepi jel

A háziállatok kóser jeleit a Tóra a hasított patához és kérődzéshez köti. A bölcsek azonban egy gyakorlati terepi jelet is adtak: minden állat, amelynek nincsenek felső elülső fogai, kérődző és hasított patájú, tehát kóser.

A Talmud először ellenvetéseket hoz. A teve kérődző, mégsem kóser; a fiatal tevénél ráadásul még a felső fogak sem feltétlenül látszanak. A nyúl és a szirti borz is kérődzőként szerepel a tórai listában, mégsem kóser. A Talmud végül pontosít: a fogvizsgálat akkor használható, ha nem tudjuk megvizsgálni az állat patáit, például mert levágták őket.

Ilyenkor, ha az állat felső elülső fogak nélkül van, és felismerjük, hogy nem teve, akkor kósernek tekinthető. A Tóra ugyanis úgy fogalmaz a tevéről, hogy „az” tisztátalan, ami a Talmud szerint arra utal: a világ Teremtője tudja, hogy nincs más olyan állat, amely kérődző, de nem hasított patájú, csak a teve.

Hasított pata, de nem kérődzik: a disznó kivétele

A fordított eset is előkerül. Mi van, ha az állat szája sérült, és nem lehet megvizsgálni a fogait, de a patái láthatók? Ha hasított patájú, akkor kósernek tekinthető, feltéve, hogy felismerjük: nem disznó.

A disznó az egyetlen olyan állat, amely hasított patájú, de nem kérődzik. A Tóra itt is hangsúlyosan fogalmaz: „az” tisztátalan nektek. A Talmud ebből azt tanulja, hogy nincs más ilyen állat. Ha tehát látunk egy hasított patájú állatot, és tudjuk, hogy nem disznó, akkor biztosak lehetünk benne, hogy kérődzik is, és kóser.

Ha sem száj, sem pata nem vizsgálható: a hús rostjai

A Talmud egy harmadik terepi módszert is hoz. Ha sem a szájat, sem a patákat nem lehet megvizsgálni, akkor a hús rostozatát kell nézni. Ha a hús rostjai hosszanti és keresztirányban is futnak, az kóser állatra utal.

Egy kivételt kell felismerni: a vadszamár, arod (ערוד), amelynek húsrostjai hasonló módon futhatnak, mégsem kóser. A vizsgálat helye a farok környékén, a farokcsontnál van. A Talmud itt is feltételezi, hogy van hagyomány arról: más ilyen nem kóser állat nincs.

Vadállat vagy háziállat: miért számít?

A Talmud ezután a vadállatok, chayah (חיה), ismertetőjeleiről beszél. Elsőre furcsa, miért kell külön jel: hiszen a kóser vadállatnak ugyanúgy kérődzőnek és hasított patájúnak kell lennie.

A különbség nem a fogyaszthatóságban van, hanem a chelev (חלב), vagyis a faggyú fogyaszthatóságában. Háziállatnál a chelev tilos profán fogyasztásra, vadállatnál viszont megengedett. A vadállat jelei tehát arra szolgálnak, hogy eldöntsük: az állat háziállatnak vagy vadnak számít-e.

A brájta szerint amelyik állatnak szarva és hasított patája van, az vadállatnak tekinthető. Rabbi Dosa szerint ha szarva van, már nem kell a patát vizsgálni; ha csak patája van, akkor még meg kell nézni, van-e szarva. A keresh (קרש) nevű állatnak, bár csak egy szarva van, a chelevje megengedett.

Milyen szarv bizonyítja, hogy vadállat?

A Talmud gyorsan pontosítja: nem minden szarv elég. Hiszen a kecskének és a bikának is van szarva, mégis háziállatnak számítanak. Ezért a vadállati szarvnak több ismertetője lehet: réteges, rovátkolt, elágazó, illetve bizonyos esetekben kerekített formájú.

Köves Slomó rabbi összefoglalása szerint ha az állat szarva elágazó, akkor nincs vita: biztosan vadállat. Ha nem elágazó, akkor további formai jelekre van szükség: rétegezettségre, kerekítettségre és olyan rovátkákra, amelyek egymásba olvadnak.

Pont ez okozta a bizonytalanságot a kárkozi kecske esetében. A száműzetés fejedelmének házában levágtak egy ilyen állatot, és egy teljes kosárnyi chelevet távolítottak el belőle. Abaye megtiltotta, mert háziállatnak tartotta. Rav Acha bar Rav Ika viszont evett belőle, mert vadállatnak tekintette. Izraelből végül azt üzenték: a halacha Rav Acha bar Rav Ika szerint van, a chelev megengedett, de Abaye véleményét tisztelettel kell kezelni, mert nagy rabbi, aki megvilágítja a diaszpóra népének szemét.

A keresh, a bei Ilai oroszlán és az isteni nagyság

A keresh (קרש) kapcsán Rabbi Yehudah azt mondta: ez a Bei Ilai erdejében élő gazella. Ugyanott él a híres arei de-vei Ilai (אריא דבי עילאי), vagyis a Bei Ilai oroszlánja is, amelynek hatalmas méreteit a Talmud érzékletesen írja le.

Köves Slomó rabbi elmondta a történetet a római császárról, aki gúnyosan kérdezte Rabbi Yehoshuától: ha Isten olyan, mint az oroszlán, ahogy Ámosz könyve mondja, mi ebben a nagy dolog? Hiszen egy lovas katona is megölhet egy oroszlánt.

Rabbi Yehoshua azt válaszolta: a hasonlat nem közönséges oroszlánról szól, hanem a Bei Ilai hatalmas oroszlánjáról. A császár látni akarta. Rabbi Yehoshua imádkozott, az oroszlán elindult Róma felé. Amikor még négyszáz parsa (פרסה) távolságra volt, ordított egyet: a terhes nők elvetéltek, Róma falai megremegtek. Háromszáz parsa távolságnál újabb ordítása után az emberek fogai kihullottak, és maga a császár is leesett trónjáról. Ekkor kérte Rabbi Yehoshuát, hogy imádkozzon: az oroszlán térjen vissza.

A napba sem tudsz nézni — hogyan látnád Istent?

Egy másik történetben a császár azt kérte Rabbi Yehoshuától, hogy mutassa meg neki Istent. Rabbi Yehoshua azt mondta: ez lehetetlen. Amikor a császár mégis ragaszkodott hozzá, Rabbi Yehoshua a forró nyári, Tammuz-napi déli nap elé állította, és azt mondta: nézzen bele a napba.

A császár azt válaszolta, hogy nem tud. Rabbi Yehoshua erre mondta: ha a napba, amely csak az Örökkévaló egyik szolgája, nem tudsz belenézni, akkor magát az Örökkévalót hogyan tudnád látni?

A történet a kósersági jelek gyakorlati világából hirtelen teológiai távlatba emel: a teremtett világ jeleit lehet vizsgálni, de a Teremtő maga nem redukálható látható formára.

Elhangzott példák röviden

Vérrel telítődött állat.

Füstöt kapott állat.

Megfázott állat.

Leandert evett állat.

Csirkeürüléket evett állat.

Poshadt vizet ivott állat.

Emberre is halálos mérget evett állat.

Kígyómarásos állat.

Büdös hunyor levele és gyökere.

Keserű zöldséggyökér, taya (תיאה).

Három se’ah (סאה) büdös hunyor üres gyomorra.

Egy se’ah hunyor után vízbe ülő ember.

Tizenhat tojás, negyven dió, hét kapribogyó és negyed log (לוג) mészlé.

Kígyómarásos fiatal szarvas a diaszpóra fejének házában.

Inak vizsgálata a levágott hátsó lábaknál.

Forró sütőben lehulló hús mint kígyóméreg jele.

Kóser madár jelei: nem dores (דורס), van etzba yeteirah (אצבע יתירה), zefek (זפק) és hámozható kurkevan (קורקבן).

Két ujj előre, két ujj hátra zsinóron ülve.

Kóser sáska jelei: négy láb, négy szárny, két ugróláb, test nagy részét fedő szárnyak, chagav (חגב) név.

Kóser hal jelei: snapir (סנפיר) és kaskeset (קשקשת).

Rabbi Yehudah szerint két pikkely és egy uszony.

Felső elülső fogak hiánya mint kóser állati jel.

Fiatal teve kivétele.

Nyúl és szirti borz mint problémás példák.

Levágott patájú állat fogvizsgálata.

Hasított patájú, de szájon nem vizsgálható állat.

Disznó mint egyetlen hasított patájú, de nem kérődző kivétel.

Húsrostok vizsgálata, ha sem száj, sem pata nem látható.

Vadszamár, arod (ערוד), mint kivétel.

Vadállat és háziállat különbsége a chelev (חלב) fogyaszthatósága miatt.

Szarvak vizsgálata: elágazó, réteges, rovátkolt, kerekített formák.

Kárkozi kecske és a kosárnyi chelev.

Abaye tiltása és Rav Acha bar Rav Ika engedélyezése.

Izraelből küldött halachikus üzenet.

Keresh (קרש), az egyszarvú vadállat.

Bei Ilai gazellája és oroszlánja.

Római császár és a Bei Ilai oroszlán ordítása.

Római császár kérése, hogy lássa Istent.

Rabbi Yehoshua napba nézető példája.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 59 – Napi Talmud 2366: A kóser állat titka bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/07/chulin-58-napi-talmud-2365.mp3

  

Ha egy tréfli állat még tojást rak, az bizonyíték — vagy csak haladék?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud azt vizsgálta, hogyan lehet felismerni, hogy egy sérülés valóban tereifah (טרפה) státuszt okoz-e. Elég, ha az állat nem szül többé? Elég, ha lefogy? Vagy az a döntő, hogy tizenkét hónapon belül meghal? A kérdés végigvezet a tréfli tyúk tojásain, a tréfli anyaállat magzatán, a datolyában élő kukacon, a plusz lábú állaton, a dupla vakbélen és a pehelytoll nélküli madáron. A mai tanulás központi feszültsége az, hogy a biológiai túlélés, a szaporodás és a halachikus státusz nem mindig esik egybe.

A tizenkét hónap mint a tréfli állapot jele

Köves Slomó rabbi Rav Huna tanításával kezdte: annak a jele, hogy egy belső szervi sérülés tréfli státuszt okoz, az, hogy az állat nem él tizenkét hónapon át a sérülés után. Vagyis ha egy éven belül meghal, az visszamenőleg bizonyítja, hogy a sérülés halálos természetű volt.

A Talmud azonban rögtön felvet egy brájtát, amely más jeleket ad. Eszerint egy tréfli állat egyik jele az, hogy nem tud szülni. Más vélemény szerint ha az állat a sérülés után tovább hízik, gyarapodik, akkor kósernek tekinthető, ha viszont elsorvad és betegessé válik, az tréfli állapotot jelez. Rabbi pedig harminc napot mondott mércének. A bölcsek erre azt válaszolták: hogyan lehet harminc nap a határ, amikor néha tréfli sérülés után az állat két-három évig is él?

Ebből Köves Slomó rabbi szerint az látszik, hogy a tizenkét hónap nem magától értetődő mérce, hanem tannaita vitába illeszkedik. A Talmud végül a tizenkét hónapos életképességet tekinti meghatározó jelnek.

A koponyalyuk és a tökből készült sisak

A tizenkét hónapos mérce kapcsán előkerült egy korábbi történet. Ha a koponyán akkora lyuk van, mint egy fúrófej, az tréfli sérülésnek számít. Akkor is, ha a lyuk hosszúkás, vagy sok apró lyukból áll össze ugyanekkora terület.

Ezzel szemben valaki felhozott egy esetet Indul városából: egy ember koponyája fúrófejnyi területen betört, száraz tökből készült fedést, szinte sisakszerű védelmet tettek rá, és tovább élt. Látszólag ez cáfolná, hogy az ilyen sérülés halálos.

A Talmud válasza az, hogy ez az eset nem bizonyít. Az illető nyáron még túlélte, de a tél beálltával meghalt. Vagyis az átmeneti túlélés még nem jelenti, hogy a sérülés nem volt halálos jellegű.

Tréfli tyúk tojásai: első eresztés és későbbi tojások

A következő téma a tréfli madár tojása. Ameimar azt tanította, hogy a tréfli szárnyas tojásainál különbséget kell tenni az első és a későbbi eresztés között.

Azok a tojások, amelyek már a madárban voltak a sérülés pillanatában, tréflinek számítanak. Amikor a tyúk tréfli lett, ezek a tojások is vele együtt tréfli státuszba kerültek. Azok a tojások viszont, amelyeket később rak, kóserek lehetnek. Ennek oka, hogy ezek nem kizárólag a tréfli tyúkból származnak, hanem a kakas részvétele is szükséges hozzájuk. Ha a kakas kóser, akkor a tojás egy tréfli nőstény és egy kóser hím közös eredménye.

Ezt a Talmud a zeh ve-zeh gorem (זה וזה גורם) elvével írja le: két ok együttesen hozza létre az eredményt. Ameimar szerint ha az egyik ok megengedett, a másik tiltott, akkor az eredmény bizonyos esetekben megengedhető.

Tojás kakas nélkül: amikor minden a tréfli tyúkból jön

A Talmud ellenvetésként idézi azt a brájtát, amely szerint Rabbi Eliezer és a bölcsek egyetértenek abban, hogy a tréfli madár tojása tilos, mert tréfli madárban nőtt. Ez látszólag cáfolja Ameimar különbségtételét.

A válasz: ott olyan tojásokról van szó, amelyek kakas nélkül, pusztán a föld melegétől jöttek létre. Mivel ezek teljes egészében a tréfli tyúkból származnak, nincs bennük kóser hímállati hozzájárulás, ezért tréflinek számítanak.

Köves Slomó rabbi kiemelte a Talmud nyelvi pontosságát is. Ha csak arról lenne szó, hogy a tojások a tréfli tyúkban fejeződtek be, akkor a szöveg így fogalmazna. Mivel azonban azt mondja, hogy ott keletkeztek, ebből következik, hogy olyan tojásokról beszél, amelyek a sérülés után indultak fejlődésnek.

Tréfli anyaállat magzata: része-e az anyának?

A tojások kérdése után a Talmud visszatér a tréfli anyaállat kölykére. A brájta szerint Rabbi Eliezer azt mondja: tréfli állat kölykét nem lehet bemutatni áldozatként a Szentélyben. Rabbi Yehoshua szerint viszont be lehet mutatni.

A vita egyik értelmezése szerint az anyaállat már tréfli volt, amikor megtermékenyült. Rabbi Yehoshua úgy gondolja, hogy a magzat a tréfli nőstény és a kóser hím közös eredménye, tehát a zeh ve-zeh gorem (זה וזה גורם) miatt megengedhető. Rabbi Eliezer viszont tiltja, mert szerinte a tiltott eredet ebben az esetben elég ahhoz, hogy a magzat is tilos legyen.

A Talmud megkérdezi: ha ez így van, miért áldozati kontextusban vitatkoznak, miért nem egyszerűen arról, hogy szabad-e profán módon fogyasztani? A válasz: azért, mert Rabbi Yehoshua engedékeny álláspontjának erejét akarja megmutatni. Nagyobb újdonság azt mondani, hogy még a Szentélyben is bemutatható, mint azt, hogy profán fogyasztásra megengedett.

A másik olvasat: már vemhes volt, amikor tréfli lett

Ravina másképp tanította Ameimar mondását. Eszerint ha egy madárról csak kétséges, hogy tréfli lett-e, például menyét harapta meg a fejét, akkor az első tojásokat félretesszük. Ha később újabb tojásokat rak, ebből kiderül, hogy nem volt tréfli, és az első eresztés is kóser. Ha nem rak több tojást, akkor az első tojások is tilosak.

Ebben az olvasatban a tréfli anyaállat magzatáról szóló vita úgy értendő, hogy az állat már vemhes volt, amikor tréfli sérülést kapott. Rabbi Eliezer szerint a magzat az anya része, ezért az anya tréfli státusza rá is kiterjed. Rabbi Yehoshua szerint a magzat külön teremtmény, ezért nem válik automatikusan tréflinek.

A tojásoknál azonban Rabbi Yehoshua is egyetért azzal, hogy az első eresztés tilos. A tojás ugyanis nem önálló teremtmény úgy, mint a magzat, hanem a madár testének része.

Hímnél tizenkét hónap, nősténynél szaporodás

A Talmud halachikus összegzést ad. Hímállatnál, ha kétséges tréfli sérülésről van szó, a tizenkét hónapos túlélés bizonyítja, hogy nem tréfli. Ha tizenkét hónapon belül meghal, az tréfli státuszt igazol.

Nőstény állatnál más jel is számít: ha újra képes szülni vagy tojást rakni, az annak jele, hogy nem tréfli. Ha viszont a sérülés után nem képes szaporodni, az tréfli gyanúját erősíti.

Csont nélküli teremtmények és a datolyában élő kukac

Rav Huna azt tanította: minden teremtmény, amelynek nincs csontozata, nem él tizenkét hónapnál tovább. Rav Papa ebből gyakorlati következtetést vont le Shmuel tanítására.

Shmuel szerint ha egy tökben vagy más növényben akkor keletkezik kukac, amikor a növény még a földhöz kapcsolódik, akkor az tilos, mert a Tóra tiltja a földön csúszó-mászó lények fogyasztását. Ha viszont a kukac már a leszedett gyümölcsben keletkezik, és nem jött ki onnan, akkor a gyümölcs részének tekinthető.

Ezért ha egy datolya már tizenkét hónapja le van szedve, és élő kukac van benne, akkor ez a kukac biztosan csak a leszedés után keletkezett. Ha korábban, még a fán keletkezett volna, nem élhette volna túl a tizenkét hónapot. Így a datolyában maradt kukac megengedettnek tekinthető.

A szúnyog, a légy és az anekdota arányai

Rav Huna azt is mondta, hogy nincs olyan szúnyog, amely egy napnál tovább élne, és nincs olyan légy, amely egy évnél tovább élne. Erre Rav Papa egy népi anekdotát hozott: egy nőstényszúnyog hét évig veszekedett a férjével, mert az egy fürdőből kijövő kövér ember vérét szívta, de nem hívta őt is.

A Talmud válasza: az ilyen mondásokat nem szó szerint kell érteni. Ahogy az az anekdota sem szó szerinti, hogy hatvan maneh (מנה) súlyt akasztottak a szúnyog szarvára. Az állat saját arányaihoz képest beszélünk nagy időről vagy nagy súlyról. Ami egy embernél év, az egy szúnyog életében arányosan egészen más időegység.

Öt láb, három láb és a többlet mint hiány

A Misna szerint ha egy állatnak öt lába vagy három lába van, az testi hiba, mum (מום), amely miatt nem mutatható be áldozatként a Szentélyben. Rav Huna pontosította: ez az első lábakra vonatkozik. Ha az első lábakból van több vagy kevesebb, az „csak” áldozati testi hiba, de profán fogyasztásra még nem feltétlenül tilos.

Ha azonban a hátsó lábakból van több vagy kevesebb, az már tréfli. Ennek alapja az elv: kol yeter ke-natul dami (כל יתר כנטול דמי), vagyis minden többletszervet úgy tekintünk, mintha az adott szerv hiányozna. Ha tehát hátul nő ki egy plusz láb, az olyan, mintha a hátsó láb hiányozna — ez pedig tréfli.

Dupla vakbél és extra gyomorcsövek

Köves Slomó rabbi elmondta azt az esetet is, amikor egy állatnak két vakbele volt. Ravina elé vitték, és ő tréflinek nyilvánította. A logika ugyanaz: mivel a vakbél eltávolítása tréfli státuszt okozna, a többlet vakbelet úgy tekintjük, mintha hiány lenne.

Ha azonban a két vakbél között átjárás van, vagyis nem teljesen különálló szervekről beszélünk, az állat kóser maradhat.

Hasonló kérdés merült fel a kérődző állat gyomorrészei között. Volt egy eset, ahol egy extra cső vezetett a recés gyomorból a százrétű gyomorba. Rav Ashi először tréflinek gondolta, de tanítványai figyelmeztették: ez minden legelő állatnál természetes, ezért nem számít rendellenes többletnek.

Más esetben viszont egy cső a recés gyomorból a bendőbe vezetett. Rav Ashi ezt először az előzőhöz hasonlóan kósernek gondolta, de erre már azt mondták neki: nem lehet minden extra járatot egy kalap alá venni. Ami egyik anatómiai helyzetben természetes, az másikban lehet tréfli.

Két bél: mikor tréfli és mikor nem?

A cippori mészárosok vezetője egyszer Rabbi előtt tanúskodott két olyan bélről, amelyek külön-külön jöttek ki az állat oltógyomrából. Rabbi ezt tréflinek nyilvánította. Ugyanez a jelenség madárnál viszont kóser lehet.

A Talmud pontosítja: állatnál akkor tréfli a két bél, ha két különböző ponton lépnek ki. Ha ugyanazon a ponton indulnak, és egy ujnyi távolságon belül vagy újra egyesülnek, vagy legalább az indulásuk egy közös nyílásból ered, akkor az állat kóser lehet.

A vita azon múlik, hogy szükséges-e a két bél végső összeolvadása, vagy elég az, hogy a kiindulási nyílásuk egy ujnyi távolságon belül közösnek tekinthető.

Pehelytoll, bőr és pigul

A Misna szerint Rabbi Yehudah azt mondta: ha a madárról eltávolították a testet borító finom pehelytollakat, az madár tréfli. Rav Acha bar Yaakov szerint Rabbi Yehudah és Rabbi Yishmael lényegében ugyanarról beszélnek.

Rabbi Yehudah a pehelytollat olyan védőrétegnek tekinti, mint az állat bőre. Ha eltávolítják, a madár védtelen lesz, ezért tréfli. Rabbi Yishmael egy másik összefüggésben azt mondja, hogy bizonyos pehelytollak a húshoz kapcsolódnak, és pigul (פיגול) szempontjából összeadódnak a hússal. A pigul olyan áldozati hiba, amikor valaki a felajánlásnál rossz időre vagy rossz helyre irányuló gondolattal végzi a szolgálatot.

A Talmud azonban óvatos: nem biztos, hogy Rabbi Yehudah és Rabbi Yishmael valóban ugyanazt mondják. Lehet, hogy Rabbi Yehudah csak a tréfli státusz szempontjából tekinti a pehelytollat életfontosságú védelemnek, de pigulnál nem számítaná húshoz. És fordítva: lehet, hogy Rabbi Yishmael pigulnál azért számítja hozzá, mert fogyaszthatónak tekinti, de tréfli szempontból nem tartaná életfontosságúnak.

Elhangzott példák röviden

Tréfli sérülés jele: tizenkét hónapon belüli halál.

Más jelek: szülésképtelenség, gyarapodás vagy elsorvadás.

Rabbi harmincnapos mércéje.

Fúrófejnyi koponyalyuk és a száraz tökből készült védősisak.

Tréfli tyúk első tojásai és későbbi tojásai.

Kakas nélkül, föld melegétől keletkezett tojások.

Tréfli anyaállat magzata Rabbi Eliezer és Rabbi Yehoshua vitájában.

Zeh ve-zeh gorem (זה וזה גורם): tiltott és megengedett ok közös eredménye.

Magzat mint önálló teremtmény, tojás mint az anya testének része.

Hímállatnál tizenkét hónapos túlélés, nősténynél szaporodási képesség.

Csont nélküli teremtmények nem élnek tizenkét hónapig.

Leszedett datolyában talált élő kukac.

Tökben vagy gyümölcsben keletkezett kukac a földhöz kapcsolódva vagy leszedés után.

Szúnyog egynapos, légy egyéves élettartama.

Nőstényszúnyog és férje hét évig tartó vitájának anekdotája.

Hatvan maneh (מנה) súly a szúnyog „szarván”.

Öt lábú vagy három lábú állat mint mum (מום).

Első láb többlete vagy hiánya: testi hiba.

Hátsó láb többlete vagy hiánya: tréfli.

Kol yeter ke-natul dami (כל יתר כנטול דמי): a többlet olyan, mintha hiány lenne.

Két vakbél esete Ravina előtt.

Átjárással rendelkező dupla vakbél.

Extra cső a recés gyomor és a százrétű gyomor között.

Extra cső a recés gyomor és a bendő között.

Két külön bél az oltógyomorból.

Madárnál hasonló bélkettőződés megengedése.

Pehelytollak eltávolítása Rabbi Yehudah szerint.

Rabbi Yishmael véleménye a pehelytoll és hús kapcsolatáról pigul (פיגול) esetén.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 58 – Napi Talmud 2365: Ha egy tréfli állat tojást rak bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/06/chulin-57-napi-talmud-2364.mp3

  

Meddig bizonyít egy túlélő tyúk, és mikor hazudik a kísérlet?

Köves Slomó rabbi mai előadása a madarak sérüléseinek határkérdéseit vitte tovább: eltört láb, kificamodott comb, megsérült szárny, vékony tüdő, visszanőtt toll, sőt egy hangyakirályságot vizsgáló talmudi kísérlet is előkerült. A központi dilemma az volt, hogy egy-egy látványos eset — egy túlélő juh, egy nádszállal megtámasztott madárláb, vagy a pehelytoll nélkül is újratollasodó tyúk — vajon képes-e megváltoztatni a halachikus szabályt. A Talmud válasza óvatos: az egyedi túlélés nem feltétlenül bizonyítja, hogy az állat hosszú távon életképes, és a halacha nem épülhet puszta kísérletezgetésre, ha a hagyományos szabály már adott.

Eltört lábak és sértetlen inak

A tanulás a szárnyasok olyan sérüléseivel folytatódott, amelyek önmagukban nem teszik tereifah (טרפה) státuszúvá a madarat. A Misna szerint ha a madár lábai eltörtek, attól még kóser maradhat.

Köves Slomó rabbi egy történetet idézett: egy teljes kosárnyi madarat vittek Rava elé, amelyeknek a lábai el voltak törve. Rava nem egyszerűen a csonttörést vizsgálta, hanem az inakat, vagyis a tzomet ha-gidin (צומת הגידין) területét. Mivel az inak sértetlenek voltak, a madarakat kósernek nyilvánította.

Ez fontos különbség: nem minden lábsérülés döntő. A csonttörés önmagában még nem feltétlenül tréfli, de ha az inak elszakadnak, az már súlyosabb halachikus státuszt eredményezhet.

Kificamodott láb: állatnál és madárnál

Rav Yehudah Ráv nevében azt tanította, hogy nagytestű állatnál különbséget kell tenni az első és hátsó láb között. Ha az állat első lába ficamodik ki, az állat kóser. Ha viszont a hátsó lába ficamodik ki, az már tréfli lehet.

A madaraknál a kérdés másképp merül fel. Köves Slomó rabbi elmondása szerint madárnál, ha a lába kificamodik, tréflinek tekintik. A szárny kificamodása is súlyos, mert attól tartunk, hogy a szárny töve, a gerinc és a bordák közelsége miatt a sérülés átszúrhatta vagy felsérthette a tüdőt. Ugyanakkor ebben az esetben a tüdő vizsgálható: ha kiderül, hogy nem sérült meg, a döntés ennek megfelelően alakulhat.

Van-e a madárnak tüdeje?

A szárny sérülése kapcsán a Talmud a madár tüdejéről kezd vitát. Chizkiyah azt a meglepő állítást mondta, hogy a madárnak „nincs tüdeje”. Rabbi Jochanan viszont ezzel szemben azt tanította, hogy igenis van tüdeje, méghozzá olyan, mint egy rózsaszirom, és a szárnyak között, a gerinc környékén helyezkedik el.

Köves Slomó rabbi magyarázata szerint elsőre úgy lehetne érteni Chizkiyah szavait, hogy nem szó szerint tagadja a tüdő létezését, hanem azt mondja: a madár tüdeje nem teszi tréflinek a madarat olyan módon, mint nagytestű állatnál. Ez azonban nehezen tartható, mert Levi általános elve szerint minden olyan tréfli sérülés, amely állatoknál érvényes, madaraknál is érvényes, csak madaraknál még további speciális esetek is vannak.

A végső értelmezés ezért keményebb: Izraelben Rabbi Josi bar Rabbi Chanina nevében azt mondták, hogy Chizkiyah itt egyszerűen nem ismerte pontosan a madarak anatómiáját. A Talmud nem fél kimondani, ha egy nagy tekintély egy természettudományos részletben tévedett.

A védett helyen lévő tüdő

A Talmud ugyanakkor megpróbálja finomítani a kérdést. Lehetséges, hogy Chizkiyah nem minden tüdősérülésről beszélt, hanem csak bizonyos traumákról: például leesésből vagy megpörkölődésből eredő sérülésekről.

A madár tüdeje ugyanis rendkívül védett helyen van. A bordák többsége befedi, ezért nem minden külső behatás érinti ugyanúgy, mint más szerveket. Ez a magyarázat azt sugallná, hogy a tüdő létezik, csak kevésbé sérülékeny bizonyos tréfli szempontok szerint. A Talmud azonban Rabbi Jochanan ellenvéleménye miatt végül mégis úgy kezeli Chizkiyah mondását, mint anatómiai tévedést.

A combcsont ficamodása: kóser vagy tréfli?

A lap egyik fő vitája arról szól, hogy mi a státusza annak a madárnak, amelynek kificamodott a combcsontja, vagyis a felső lábízülete.

Rav Huna Ráv nevében azt tanította, hogy ha a madár combcsontja kificamodott, a madár kóser. Ezzel szemben a pumbeditai bölcsek Rabbi Yehudah nevében Rávára hivatkozva azt mondták, hogy az ilyen madár tréfli.

Amikor Rav Huna véleményét szembesítették ezzel az ellentétes hagyománnyal, azt válaszolta: „folyó és folyó, mindegyiknek megvan a maga medre”. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy Rava Pumbeditában tiszteletben tartotta a helyi tanítást, és nem vitatta nyilvánosan a közösség gyakorlatát, de saját álláspontja szerint a kificamodott combú madár kóser.

Levágott láb és kificamodott láb különbsége

A vita tovább éleződik, amikor Rava vizsgálta a madarak inait a comb és az alsó lábszár találkozásánál. Megkérdezték tőle: ha Ráv szerint a teljesen kificamodott combú madár is kóser, akkor miért kell vizsgálni az inakat?

Rava azt válaszolta, hogy ő a Misnát ismeri: ha egy állat lábát a lábízülettől lefelé vágták le, akkor kóser, ha onnan fölfelé, akkor tréfli. Ugyanez vonatkozik arra is, ha az inak elszakadtak. Ráv ezt a szabályt madarakra is alkalmazta.

A kérdés az volt: hogyan mondhatja Ráv egyszerre, hogy a kificamodott combú madár kóser, de a levágott lábú madár tréfli? A válasz: különbség van ficam és levágás között. A kificamodott csont még nem feltétlenül pusztító sérülés, a levágás vagy az inak elszakadása viszont már olyan anatómiai veszteség, amely tréfli státuszt hozhat létre.

Izraeli és babilóniai hagyományok ütközése

A Talmud több szereplőn keresztül mutatja, hogyan vándorolnak és ütköznek a tanítások Babilónia és Izrael között. Amikor egy babilóniai tanítvány Izraelbe ment, Rabbi Zeiránál másképp hallotta Ráv véleményét, mint ahogy Rav Hunától ismerte.

Köves Slomó rabbi elmondása szerint a vita nem pusztán elméleti volt. Rabbi Zeira maga azt mondta: ha olyan helyen lett volna, ahol a közösség megengedte a kificamodott combú madarat, nem tiltakozott volna. Ennek oka, hogy komoly tekintélyek is megengedték az ilyen madarat.

Erre példa Rabbi Chanina madara: kificamodott a combja, elvitte Rabbi Yehudah HaNasi, vagyis Rabbi (רבי) elé, és Rabbi megengedte. Rabbi Chanina ezután tartósította a combot, és hosszú ideig mutatta tanítványainak: ilyen madarat engedett meg neki Rabbi.

A végső döntés és a tizenkét hónap próbája

A tanulás végső iránya mégis szigorúbb: a kificamodott combú madarat tréflinek tekintjük. Köves Slomó rabbi ezt egy másik eseten keresztül magyarázta.

Rav Yirmeyah bar Abba Levihez fordult azzal a kérdéssel, hogy mekkora lyuk teszi tréflinek a légzőcsövet. Levi a Misnára hivatkozott: amíg a lyuk nem éri el az issar ha-Italki (איסר האיטלקי), vagyis itáliai issar pénzérme méretét, addig kóser. Rav Yirmeyah azonban elmondott egy történetet egy juhról, amelynek ennél nagyobb lyuk volt a légzőcsövén, nádhéjból készült tapaszkötést tettek rá, és életben maradt.

Levi erre azt válaszolta: nem lehet egyetlen történetre bizonyítékot építeni. Ugyanez történt Rabbi Shimon ben Chalafta madarával is, amelynek kificamodott a combja. Ő nádszálból támasztékot készített neki, és a madár életben maradt. Ez azonban nem bizonyítja, hogy nem tréfli. Lehet, hogy csak tizenkét hónapnál rövidebb ideig maradt életben, és a tréfli állat halachikus értelemben épp arról ismerhető fel, hogy hosszú távon nem életképes.

Rabbi Shimon ben Chalafta, a kísérletező

Köves Slomó rabbi külön kiemelte Rabbi Shimon ben Chalafta alakját, aki több helyen is kísérletező megfigyelőként jelenik meg. Nemcsak a kificamodott combú madárral próbált érvelni, hanem Rabbi Yehudah véleményét is igyekezett cáfolni a pehelytollak ügyében.

Rabbi Yehudah szerint ha a madárról eltávolították a finom pehelytollakat, akkor az madár tréfli. Rabbi Shimon ben Chalafta viszont vett egy ilyen tyúkot, meleg kemencébe tette, rézműves köténnyel betakarta, mintha mesterségesen pótolná a hiányzó pehelytoll védelmét, és a tollak később visszanőttek.

Ez látványos kísérlet volt, de a Talmud szerint nem feltétlenül cáfolja Rabbi Yehudah álláspontját. Lehet, hogy egy tréfli állat átmenetileg javul, vagy bizonyos funkciói helyreállnak, de ettől még halachikus értelemben nem bizonyított a hosszú távú életképessége.

A hangyák királyságának vizsgálata

Rabbi Shimon ben Chalafta kísérletező hajlama egy egészen más témában is megjelent. Salamon király a Példabeszédekben azt mondja: „Menj a hangyához, te lusta, nézd meg útjait, és légy bölcs.” A vers szerint a hangyának nincs vezére, felügyelője vagy uralkodója, mégis nyáron megszerzi kenyerét.

Rabbi Shimon ben Chalafta meg akarta vizsgálni, valóban nincs-e királyuk. A legforróbb nyári időszakban, amikor a hangyák kerülik a napot, köpenyt terített a hangyaboly fölé, hogy árnyékot adjon. Egy hangya kijött, meglátta az árnyékot, Rabbi Shimon ben Chalafta megjelölte, majd az visszament, és hívta a többieket. Amikor a hangyák kijöttek, Rabbi Shimon felemelte a köpenyt, a nap rájuk sütött, és a hangyák megölték azt a társukat, amely félrevezette őket.

Ebből Rabbi Shimon ben Chalafta arra következtetett, hogy nincs királyuk: ha lenne, királyi engedély kellett volna a kivégzéshez.

Miért nem elég a kísérlet?

A Talmud azonban itt is óvatos. A hangyás kísérlet sem bizonyít véglegesen. Lehet, hogy a király éppen ott volt közöttük. Lehet, hogy már korábban általános felhatalmazást adott ilyen esetekre. Lehet, hogy éppen átmeneti király nélküli időszak volt, mint amikor Izraelről azt mondja a vers: „azokban a napokban nem volt király Izraelben, mindenki azt tette, amit helyesnek látott a saját szemében.”

Köves Slomó rabbi ezzel a tanulás lényegi tanulságát emelte ki: nem minden empirikus kísérlet elégséges halachikus bizonyíték. Ha Salamon király mond valamit, arra lehet támaszkodni; nem szükséges, és nem is mindig lehetséges a teljes bizonyítás. Ugyanígy a tréfli szabályoknál sem dönthet el mindent egy túlélő állat vagy egy ügyes beavatkozás.

Elhangzott példák röviden

Kosárnyi törött lábú madár Rava előtt.

Inak, tzomet ha-gidin (צומת הגידין) vizsgálata.

Első és hátsó láb ficamodása nagytestű állatnál.

Kificamodott láb és kificamodott szárny madárnál.

Szárnyficam és a tüdő sérülésétől való félelem.

Chizkiyah állítása: „nincs tüdeje” a madárnak.

Rabbi Jochanan leírása: a madár tüdeje olyan, mint egy rózsaszirom.

A madár tüdeje védett helyen, a bordák alatt.

Kificamodott combcsontú madár vitája.

Rav Huna és a pumbeditai bölcsek eltérő hagyománya.

„Minden folyónak megvan a maga medre” mint helyi halachikus gyakorlatra utaló mondás.

Rava inakat vizsgáló gyakorlata.

Levágott láb és kificamodott láb különbsége.

Rabbi Chanina kificamodott combú madara, amelyet Rabbi megengedett.

Itáliai issar, issar ha-Italki (איסר האיטלקי), mint légzőcső-lyuk mértéke.

Lyukas légzőcsövű juh nádhéjból készült tapasszal.

Rabbi Shimon ben Chalafta kificamodott combú madara nádszálas támasztékkal.

Tizenkét hónap mint a tréfli állat életképességének kérdése.

Pehelytoll nélküli tyúk meleg kemencében és rézműves köténnyel.

Rabbi Yehudah véleménye a pehelytollak eltávolításáról.

Hangyakísérlet Salamon király mondásának vizsgálatára.

Megjelölt hangya, árnyék, félrevezetett hangyák és kivégzés.

A kísérlet korlátai: lehetett király, felhatalmazás vagy király nélküli átmeneti állapot.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 57 – Napi Talmud 2364: Túlélő juh, nádszállal megtámasztott madárláb, pehelytoll nélkül újratollasodó tyúk bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/06/chulin-56-napi-talmud-2363.mp3

  

Egy lyukas koponya, egy zöldre égett máj és a római trükkje

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud az állatok belső szervi sérülései után a madarak világára tér át. A kérdés ugyanaz, de a test más: mikor mondjuk egy szárnyasra, hogy tereifah (טרפה), és mikor marad kóser? A menyét harapása, az agyhártya vékonysága, a tűzben megperzselődött belső szervek színe, a hasfalon kibújt belek és a begy sérülése mind azt mutatják: a Talmud nemcsak kategóriákat állít fel, hanem vizsgálati módszereket is ad. A végén pedig egy meghökkentő római történet zárja a tanulást: egy ember kizuhant a tetőről, kifordultak a belei, és egy megrendezett sokk hatására visszakerültek a helyükre.

A madarak tréfli sérülései

A Misna új témát nyit: miután a fejezet végigvette, hogy nagytestű állatoknál milyen belső szervi sérülések teszik az állatot tréflinek, most ugyanezt a szárnyasokra alkalmazza.

A Misna szerint a madár tereifah (טרפה) lesz, ha kilyukad a nyelőcsöve, vagyis a veshet (ושט), illetve ha elvágódik a légzőcsöve, a gargeret (גרגרת). Ugyancsak tréfli, ha egy menyét, chuldah (חולדה), olyan helyen harapja meg a fejét, ahol a sérülés a koponyán keresztül az agyhártyát is érintheti.

A felsorolás további esetei: ha kilyukad a zúzája, vagyis a kurkevan (קורקבן), ha kilyukadnak a vékonybelei, vagy ha a madár tűzbe esik, és belső szervei megperzselődnek. Ha ezek a szervek zölddé válnak, az madár tréfli; ha vörösek maradnak, kóser. Ugyancsak veszélyes sérülés, ha valaki megtapossa a madarat, falhoz csapja, vagy egy állat összezúzza. Ha azonban a madár huszonnégy órát túlél, és csak utána vágják le, akkor kósernek tekinthető.

A menyét harapása és az agyhártya vizsgálata

Köves Slomó rabbi részletesen ismertette a menyét által fejen harapott madár vizsgálatát. A kérdés az: a harapás csak a koponyát sértette, vagy az agyhártyát is átlyukasztotta?

Rav, Shmuel és Levi szerint a vizsgálat úgy történik, hogy a madár levágása után az ember benyúl a madár szájába, megnyomja belülről az agy környékét, és figyeli, hogy az agyvelő kibuggyan-e a koponya sérülésénél. Ha igen, akkor az agyhártya is sérült, és a madár tréfli. Ha nem, akkor kóser.

A Talmud ezt összeköti a korábbi vitával az agyhártyáról. Az agyhártya két rétegből áll: egy felső és egy alsó hártyából. Volt olyan álláspont, amely szerint csak akkor tréfli az állat, ha mindkettő átszakadt; más vélemény szerint már a felső hártya átszakadása is elég. A vizsgálat még az utóbbi vélemény szerint is működhet, mert az alsó hártya annyira puha, hogy nyomásra kiszakadna, és az agyvelő megjelenne a lyukon.

Ujj, tű vagy szög: hogyan vizsgálunk?

Rabbi Zeira eleinte azt mondta, hogy ilyen madarat nem lehet megbízhatóan vizsgálni. A menyét foga ugyanis vékony és görbe, ezért a koponyán, illetve az agyhártyán keletkezett lyukak nem feltétlenül esnek pontosan egymás fölé. Így a vizsgálat félrevezető lehet.

Később Rabbi Zeira visszavonta ezt az állítását, és azt üzente a bölcseknek: tévedett. A helyes szabály az, hogy a madarat lehet ujjal vizsgálni, de nem lehet szöggel vagy tűvel úgy átszúrni, mintha a lyukat keresnénk. A szög ugyanis maga is sérülést okozhatna.

Ez a vita két gyakorlati módszerben is megjelent. Az egyik rabbi ujjal vizsgálta a madarat, a másik tűvel. Az ujjat használó fél azzal vádolta a tűt használót, hogy fölöslegesen eltréflizi a zsidók vagyonát, mert a vizsgálat közben maga okozhat lyukat. A tűt használó viszont azt vetette a másik szemére, hogy neveilah (נבלה) jellegű, tilos állati tetemmel eteti a zsidókat, mert nem elég alapos a vizsgálata.

Köves Slomó rabbi megjegyezte: szigorúan véve itt nem neveilah-ról, hanem tréfli madárról lenne szó, hiszen a madarat levágták. A Talmud mégis erős nyelvet használ, hogy érzékeltesse a hibás vizsgálat súlyát.

Miért különlegesek a vízimadarak?

A Talmud látszólagos ellentmondást old fel. Egy helyen azt tanuljuk, hogy ha a madár koponyája megsérült, de az agyhártya nem lyukadt ki, akkor kóser. Máshol viszont az áll, hogy madárnál már a koponyacsont törése is tréfli lehet, még akkor is, ha az agyhártya ép.

A megoldás: ez utóbbi szabály a vízimadarakra vonatkozik. A vízimadarak agyhártyája annyira vékony és sérülékeny, hogy szinte úgy számít, mintha nem is lenne. Ezért náluk már a koponya sérülése is elég ahhoz, hogy az állatot tréflinek tekintsük.

Köves Slomó rabbi idézte azt is, hogy Rav Ashi szerint „a mi libáink” olyanok, mint a vízimadarak. Mivel sokat vannak vízben, agyhártyájuk nagyon vékony, ezért koponyasérülés esetén szigorúbban ítélik meg őket.

Fény, víz és búzaszál mint vizsgálati módszer

A Talmud több alternatív vizsgálati módszert is felsorol. Volt, aki a sérült agyhártyát a napfény felé tartva vizsgálta meg. Más vizet öntött a koponyába, és figyelte, hogy kiszivárog-e. Megint más egy búzaszálat, gila de-chittei (גילא דחיטתא), húzott végig a hártyán, hogy beleakad-e egy apró lyukba.

Ezek a módszerek mind ugyanarra szolgálnak: olyan sérülést kell kimutatni, amely szemmel alig látható, de halachikusan döntő jelentőségű.

A tűzbe esett madár és a belső szervek színe

A Misna szerint ha a madár tűzbe esett, és belső szervei megpörkölődtek, akkor a színek alapján döntünk. Ha a szervek zölddé váltak, az madár tréfli; ha vörösek maradtak, kóser.

Rabbi Jochanan pontosítása szerint a zölddé válás mértéke olyan, mint a lyukadásé. Vagyis ahol a legkisebb lyuk is tréflinek számít, ott a legkisebb zöld elszíneződés is elég.

A vita a májra különösen élesen vonatkozott. Ha a májnak az a része zöldül meg, amely befelé, a belek felé néz, akkor a madár tréfli. Hiába tudjuk máshonnan, hogy a májból akár nagyon kevés is elég az állat kóser státuszához, itt a zöldülés azt mutatja, hogy a tűz az egész szervet károsította.

Mely szerveknél számít a zöldülés?

A Talmud pontosítja: nem minden belső szervnél mondjuk, hogy a zöldülés tréfli. Három fő szervnél döntő ez: a zúza, kurkevan (קורקבן), a szív és a máj. Ezek természetes állapotukban vörösek; ha zölddé válnak, az égési sérülést jelez.

Köves Slomó rabbi elmondta azt az esetet is, amikor egy tűzbe esett tyúk belső szerveit zöldnek találták, mégis kósernek nyilvánították, mert nem a döntő szervek zöldültek el.

Ugyanakkor fordított színváltozás is számít. Ha egy természetesen vörös szerv zölddé válik, vagy egy természetesen zöldes szerv pirossá válik, az tréfli jele lehet. A lényeg nem önmagában a szín, hanem az, hogy a tűz hatására a szerv eltért-e természetes állapotától.

Főzés után derül ki az igazság

A Talmud egy további diagnosztikai elvet is tanít. Ha a vörös szervek zölddé váltak, de főzés után visszanyerték vörös színüket, akkor kóserek. Ez azt mutatja, hogy nem égtek meg valójában, csak a füst színezte el őket.

Ha viszont a szervek vágáskor még vörösnek látszottak, de főzés után zölddé váltak, akkor tréflinek számítanak. A főzés ilyenkor feltárja a rejtett sérülést.

Rabbi Nachman ezért azt mondta: aki biztos akar lenni, főzze meg a madár belső szerveit, és nézze meg, zölddé válnak-e. A Talmud azonban korlátozza ezt: nem feltételezünk ok nélkül hibát. Ha nincs jel arra, hogy a madár tűzbe esett volna, nem kell külön főzéssel vizsgálni.

Taposták, falhoz csapták, összezúzták

A Misna szerint ha a madarat megtaposták, falhoz csapták vagy egy állat összezúzta, és még rángatózik, akkor tréfli gyanúja áll fenn. Ha viszont huszonnégy órán át életben marad, majd ezután levágják, akkor kóser.

Rabbi Elazar ben Antigonosz nevében elhangzott: az ilyen esetek mind vizsgálatot igényelnek. A huszonnégy óra túlélése önmagában fontos jel, de a belső sérülések lehetőségét ellenőrizni kell.

A madarak kóser sérülései

A következő Misna azokat az eseteket sorolja, amelyeknél a madár kóser marad. Ilyen, ha a légzőcső kilyukadt vagy hosszában megrepedt, de nem szakadt el teljesen; ha a menyét olyan helyen harapta meg a fejét, amely nem teszi tréflinek; ha a begy, vagyis a zefek (זפק) kilyukadt.

Rabbi Yehudah HaNasi, röviden Rabbi (רבי), még tovább megy: szerinte akkor is kóser, ha a begyet teljesen eltávolították.

Kóser marad a madár akkor is, ha a belei kibújtak a hasfalon, de nem lyukadtak ki; ha letörtek a szárnyai; ha eltörtek a lábai; vagy ha kitépték a tollait. Rabbi Yehudah szerint azonban ha a finom pehelytollakat is eltávolították, a madár tréfli.

A begy teteje és a nyelőcső határa

A begy kapcsán Köves Slomó rabbi idézte a további pontosítást: a begy teteje olyan, mint a nyelőcső. Ez azt jelenti, hogy ha a begynek az a része lyukad ki, amely szorosan kapcsolódik a veshet (ושט), vagyis a nyelőcső vonalához, akkor a sérülés már tréflinek számít.

A begy tehát önmagában nem olyan súlyos, mint a nyelőcső, de van egy átmeneti zónája, ahol már a nyelőcső szigorúbb szabályai érvényesek.

Kibújt belek: a sorrend is számít

A Misna szerint ha a madár belei kijöttek a hasfalon, de nem lyukadtak ki, a madár kóser. Rabbi Shmuel bar Rav Yitzchak azonban pontosította: ez csak akkor igaz, ha a beleket megfelelő sorrendben és helyzetben teszik vissza. Ha összekeverednek, vagy nem a természetes helyükre kerülnek vissza, az állat nem marad életben, ezért tréfli.

Ezt a Talmud egy bibliai verssel támasztja alá: „Ő alkotott téged és megszilárdított.” A magyarázat szerint az Örökkévaló minden szervnek megadta a maga helyét. Ha ezek a helyek felcserélődnek, az élet rendje sérül.

A zsidó nép mint teljes város

Ugyanerről a versről Rabbi Eliezer azt tanítja, hogy a zsidó nép olyan, mint egy teljes város, amelyben minden szükséges szerep megtalálható: papok, próféták, fejedelmek és királyok. Ahogy a vers mondja: „belőle származik a szegletkő, belőle a sátorcövek, belőle a harci íj, belőle minden uralkodó.”

Köves Slomó rabbi ezzel jelezte, hogy a Talmud anatómiai témából is képes közösségi-teológiai tanítást kibontani: ahogy a test szervei a helyükön alkotnak életképes egészet, úgy a nép is akkor teljes, ha minden szerep betölti a maga funkcióját.

A római és a kizuhant ember története

A tanulás végén a Talmud egy különös történetet hoz. Egy római látott egy embert, aki leesett a tetőről, hasa megrepedt, és a belei kifordultak. A római odahozta az illető fiát, és úgy tett, mintha az apja szeme láttára levágná.

Az apa a döbbenettől hatalmas levegőt vett, és a belei visszacsúsztak a hasába. A római ezután összevarrta a hasfalat, az ember felépült, majd a római elárulta neki, hogy valójában nem ölte meg a fiát, csak a sokkot akarta kiváltani.

A történet a kibújt belek témájához kapcsolódik: ha a belek nem sérültek meg, és visszakerülnek a helyükre, az élet helyreállhat. A Talmud ezt drámai, szinte filmszerű példán keresztül mutatja be.

Elhangzott példák röviden

Kilyukadt nyelőcső, veshet (ושט): madárnál tréfli.

Elvágott légzőcső, gargeret (גרגרת): madárnál tréfli.

Menyét, chuldah (חולדה), harapása a fej veszélyes pontján.

Koponya és agyhártya vizsgálata ujjal.

Tűvel vagy szöggel végzett vizsgálat vitája.

Vízimadarak és libák vékony agyhártyája.

Fény, víz és búzaszál mint vizsgálati módszer.

Kilyukadt zúza, kurkevan (קורקבן).

Kilyukadt vékonybelek.

Tűzbe esett madár zölddé vagy vörössé vált belső szervei.

Máj belső, belek felé néző oldalának zöldülése.

Zúza, szív és máj mint döntő szervek az égési sérülésnél.

Főzés után visszaváltozó vagy éppen elzöldülő szervek.

Megtaposták, falhoz csapták vagy állat összezúzta a madarat.

Huszonnégy órás túlélés és utólagos vágás.

Kilyukadt vagy megrepedt légzőcső kóser esete.

Menyét harapása nem veszélyes helyen.

Kilyukadt vagy eltávolított begy, zefek (זפק).

Begy teteje mint a nyelőcsőhöz hasonló zóna.

Kibújt, de nem lyukas belek.

Letört szárnyak, eltört lábak, kitépett tollak.

Pehelytollak eltávolításáról szóló Rabbi Yehudah-vélemény.

Kibújt belek helyes sorrendben való visszatétele.

A test szerveinek rendje és a zsidó nép mint teljes város.

A római története a tetőről leesett emberrel és visszacsúszó belekkel.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 56 – Napi Talmud 2363: Egy lyukas koponya, egy zöldre égett máj és a római trükkje bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/06/chulin-55-napi-talmud-2362.mp3

  

A határpont már tilos, vagy még belefér?

Egy lyuk a légzőcsövön, egy cserépedény törött darabja, egy vérfolt mérete vagy egy megnyúzott állat bőrmaradványa: Köves Slomó rabbi mai előadásában ezek mind ugyanarra a kérdésre futnak ki. Amikor a bölcsek azt mondják, hogy valami „eddig” kóser, tiszta vagy megengedett, akkor maga a határérték még belül van, vagy már kívül? A Talmud nem elvont méréselméletet ad, hanem azt mutatja meg, hogy a mérték mindig jogi döntést is jelent: néha a szigorítás, néha a könnyítés iránya határozza meg, hogyan értelmezzük a határt.

A határérték dilemmája: „ad” vagy „ad ve-ad bichlal”?

Köves Slomó rabbi az 55-ös lap elején azzal a kérdéssel indított, hogy amikor a bölcsek egy mértéket határoznak meg, akkor az „eddig” vajon beleérti-e magát a határpontot is. A Talmud nyelvén ez a kérdés úgy jelenik meg, hogy ad ve-ad bichlal (עד ועד בכלל), vagyis „eddig, és maga a határ is benne van”, vagy ad ve-lo ad bichlal (עד ולא עד בכלל), vagyis „eddig, de maga a határ már nincs benne”.

A kiindulópont a légzőcsőn lévő lyuk mértéke volt. Az előző Misna szerint az állat még kóser, ha a lyuk kisebb, mint egy issar ha-Italki (איסר האיטלקי), vagyis itáliai issar pénzérme. Rav Nachman ebből azt tanította, hogy maga az issar méret már a nagyobb kategóriába tartozik: tehát az „issarig” nem azt jelenti, hogy az issar maga is még megengedett, hanem hogy az issar méret már túl van a határon.

Kötelek, ágyak és a tefach problémája

A Talmud több ellenvetést is hoz erre. Az egyik példa az ágyból kilógó kötél esete. Ha egy kötél az ágy keretéből kilóg, akkor bizonyos hosszúságig még nem válik tisztátalanná. Az első mérték: öt tefach (טפח). A szöveg úgy hangzik, mintha „öt tefachig” maga az öt tefach is még a megengedett kategóriába tartozna.

A Talmud azonban ezt úgy magyarázza, hogy az öt tefach már kívül van: tehát itt is az „ig” nem foglalja magába a határpontot. Majd a folytatás azt mondja, hogy öt és tíz tefach között a kötél már tisztátalanná válik. Itt viszont a tíz tefach kapcsán merül fel ugyanez: vajon a tíz még belül van-e? A Talmud végül azt mutatja meg, hogy a mérés irányát a szigorúbb döntés határozza meg.

Cserépedények törött darabjai: mikor számít még edénynek?

A következő példa a cserépedények tisztátalansága volt. Ha egy cserépedény eltörik, akkor a kérdés az, hogy a törött darab még edénynek számít-e. Ha igen, akkor képes tisztátalanná válni; ha nem, akkor már csak használhatatlan törmelék.

Köves Slomó rabbi elmondása szerint egészen kis edényeknél az a mérce, hogy a darab képes-e annyi olajat megtartani, amennyivel egy kisgyereket meg lehet kenni. Ez a szabály azokra az edényekre vonatkozik, amelyek eredetileg legfeljebb egy log (לוג) folyadékot tudtak befogadni. A nagyobb edényeknél már nagyobb törött darabra van szükség ahhoz, hogy továbbra is edénynek minősüljön.

A Talmud itt is végigpróbálja a határokat: egy logig, egy se’ah (סאה)-ig, két se’ah-ig. Elsőre úgy tűnik, hogy a felső határ minden esetben még belül van. A Talmud azonban kimondja: ez csak akkor igaz, ha ez szigorításhoz, chumrah (חומרא)-hoz vezet. Vagyis nincs egyetlen mechanikus válasz arra, hogy a határérték beleszámít-e; a halachikus következmény dönti el, merre kell értelmezni.

A kivétel: niddah vérfoltja

A Talmud általános szabályként azt mondja, hogy a bölcsek által meghatározott mértékeknél kétség esetén a szigorúbb irányt kell választani. Köves Slomó rabbi azonban kiemelte az egyetlen kivételt: a niddah (נדה) nő vérfoltjának méretét.

Ennek mértéke a gris (גריס), vagyis egy árpaszemnyi-babszemnyi folt. Itt nem a szigorúbb, hanem a könnyítőbb irányt követjük. Ez azért fontos, mert a niddah státuszának megállapítása komoly következményekkel jár, és ebben az esetben a bölcsek nem akarták a határhelyzeteket automatikusan szigorúan kezelni.

Hiányzó és lyukas epe: nem ugyanaz a sérülés

A Misna korábban azt tanította, hogy ha az állat epéje hiányzik, az állat még kóser. Ezzel kapcsolatban Köves Slomó rabbi idézte Ráv álláspontját: ez csak akkor igaz, ha az egész epe hiányzik. Ha viszont az epe kilyukadt, akkor az állat tereifah (טרפה).

A Talmud ezt összeveti azzal az esettel, amikor egy anyaállatban lévő magzatból levágnak egy darabot, majd az anyaállatot levágják. A magzat darabja fogyasztható, mert az anya levágása a magzatra is kiterjed. Viszont ha az állat epéjéből vagy veséjéből vágtak le egy darabot, az a darab tilos. A Talmud két lehetséges magyarázatot ad: vagy maga az egész állat is tilos lenne, csak a Misna szerkezete miatt beszél a levágott darabról; vagy a levágás kevésbé súlyos, mint a lyukadás, ezért az állat még kóser maradhat.

A vese betegsége és a szervek összehasonlíthatatlansága

A vese kapcsán a Misna azt tanította, hogy ha eltávolították, az állat kóser. Rava azonban azt mondta: ha a vese megbetegedett, az már tréfli lehet. Izraelből azt a pontosítást hozták, hogy ez akkor igaz, ha a betegség elérte a vesét körülvevő zsíros-hájas részt, a chelev (חלב) területét.

Ezután Köves Slomó rabbi egy fontos módszertani pontot emelt ki: nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ami a tüdőnél tréfli, az a vesénél is tréfli, vagy fordítva. Például a lyuk a tüdőnél súlyos, a vesénél nem feltétlenül. A genny a tüdőben még nem feltétlenül teszi tréflinek az állatot, a vesében viszont igen. A tiszta, átlátszó, nem büdös folyadék viszont mindkét szervben megengedhető eset lehet. A Talmud ezzel azt tanítja, hogy minden szerv saját logikával bír.

Alsó állkapocs, méh és összerándult tüdő

A Misna szerint ha az állat alsó állkapcsa leesett, az állat kóser. Rabbi Zeira azonban pontosította: csak akkor, ha az állat továbbra is etethető. Ha nem képes enni, akkor nyilván nem marad életben, ezért tréflinek számít.

Ugyancsak kósernek tartja a Misna azt az állatot, amelynek méhét eltávolították. Köves Slomó rabbi megjegyezte, hogy a méhet a Talmud egyik kifejezése em (אם) néven említi.

A tüdő esetében a Misna különbséget tesz a természetes és a külső ijesztés között. Ha az állat tüdeje „égi okból”, vagyis természetes, isteni eredetű esemény miatt húzódott össze, akkor kóser. Ha viszont ember vagy más teremtmény ijesztette meg, és ettől rándult össze a tüdeje, akkor tréfli.

A bizonytalan eset vizsgálatára a Talmud gyakorlati módszert ad: nyáron fehér edényben hideg vízbe, télen fekete edényben langyos vízbe kell tenni a tüdőt egy napra. Ha visszanyeri eredeti méretét, kóser; ha nem, tréfli.

A megnyúzott állat: elég-e egy darabka bőr?

A Misna végén a geludah (גלודה), vagyis a megnyúzott állat esete áll. Rabbi Meir eredetileg kósernek tartotta, a bölcsek viszont tréflinek. A későbbi tanítás szerint Rabbi Meir visszalépett, és elismerte, hogy az ilyen állat tréfli.

A Talmud azonban hozzáteszi: ha maradt rajta egy sela (סלע) pénzérme méretű bőrdarab, akkor az állat kóser lehet. A kérdés az, hol kell ennek a bőrnek maradnia. Az egyik értelmezés szerint a gerinc mentén kell végighúzódnia egy sela szélességű sávnak. Más vélemény szerint elég, ha az ízületeknél vagy a köldöknél marad meg olyan bőr, amelyből az állat bőre újranőhet.

A Talmud nyitva hagy egy érdekes kérdést: mi van akkor, ha az egész bőr megvan, de pont a gerincnél, a köldöknél vagy az ízületeknél hiányzik? Erre Köves Slomó rabbi úgy fogalmazott: ezt majd akkor tudjuk meg, amikor eljön a Messiás.

Amikor a bőr már húsnak számít

A végén a tanulás a bőr és hús határára tért át. Bizonyos testrészeken a bőr annyira összenőtt a hússal, hogy tisztátalansági vagy áldozati szempontból húsnak számíthat. Ilyen például a térd alatti bőr, a fejbőr vagy a nemi szerv bőre.

Ez azért fontos, mert áldozatnál a pigul (פיגול), vagyis a rossz időre vagy rossz helyre irányuló rontó gondolat csak akkor teszi érvénytelenné az áldozatot, ha olyan részre vonatkozik, amely amúgy felajánlható lenne. A hús ilyen, a sima bőr nem. De ahol a bőr húsnak számít, ott már a rá vonatkozó gondolat is ronthatja az áldozatot. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez egy egyedi véleményhez kötődik, ezért nem feltétlenül kötelezi Rabbi Jochanan álláspontját, aki szerint a térd alatti rész is bőrként számíthat a megnyúzott állat megmentéséhez.

Elhangzott példák röviden

Légzőcsőn lévő lyuk: az issar ha-Italki (איסר האיטלקי) mérete a határ.

Ágyból kilógó kötél: öt és tíz tefach (טפח) közötti mértékek tisztátalansági kérdése.

Törött cserépedény: mikor számít még edénynek a darab.

Egy log (לוג), egy se’ah (סאה) és két se’ah mint edényméreti határok.

Niddah (נדה) vérfoltja: gris (גריס) méret, ahol a könnyítőbb értelmezés érvényesül.

Hiányzó epe és lyukas epe különbsége.

Magzatból levágott darab az anyaállat levágása előtt.

Epe vagy vese darabjának levágása.

Beteg vese, genny és tiszta folyadék a vesében vagy tüdőben.

Összement vese: kis állatnál babméret, nagy állatnál közepes szőlőméret.

Leesett alsó állkapocs: csak akkor kóser, ha az állat etethető.

Eltávolított méh.

Összerándult tüdő természetes okból vagy ijesztéstől.

Tüdő vizsgálata vízben, évszaktól függően fehér vagy fekete edényben.

Geludah (גלודה), a megnyúzott állat.

Egy sela (סלע) méretű megmaradt bőr.

Gerinc, köldök, ízületek és lábszár alatti bőr mint a bőr újranövésének lehetséges alapjai.

Térd alatti bőr, fejbőr és nemi szerv bőre mint olyan bőrök, amelyek bizonyos szempontból húsnak számíthatnak.

Pigul (פיגול) gondolat áldozatnál.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 55 – Napi Talmud 2362: A határpont már tilos, vagy még belefér? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.

https://napitalmud.hu/files/2026/06/chulin-54-napi-talmud-2361.mp3

  

Mikor lesz tréfli egy seb, és mikor menti meg az állatot egy apró pénzérme?

A mai tanulásban Köves Slomó rabbi azt a határterületet bontotta ki, ahol a sérülés még nem feltétlenül végzetes, de már felmerül a treifah (טרפה) státusz. A ragadozó karmolása, a légzőcsövön keletkező apró lyuk, a helyéről kiugrott csípőcsont, a vadászok által megsebzett állat, sőt még egy régi itáliai pénzérme mérete is döntő jelentőségűvé válik. A Talmud logikája itt nem pusztán anatómiai: azt vizsgálja, mikor tekintünk egy sérülést halálosnak, mikor támaszkodhatunk feltételezésre, és mikor kell konkrét vizsgálattal ellenőrizni az állat állapotát.

A karmolás és a fertőzés veszélye

Köves Slomó rabbi az előző napi témához kapcsolódva idézte fel a derusah (דרוסה), vagyis a ragadozó karmolása által okozott sérülés szabályait. Ha az állatot tüske karcolja meg, akkor csak akkor válik treifah (טרפה) státuszúvá, ha a sérülés áthatol a belső szerveken. A ragadozó karmolásánál viszont már az is súlyos jel, ha a belső szervekkel szemben lévő hús elvörösödik, mert a Talmud feltételezi a karmolásból eredő fertőzés behatolását.

A kérdés ezután a simanim (סימנים), vagyis a két vágási szerv: a veshet (ושט), a nyelőcső, és a kaneh (קנה), a légzőcső sérülésére terelődött. Köves Slomó rabbi elmondása szerint a nyelőcsőn már a legkisebb lyuk is tréflinek számít. A légzőcsőnél viszont lyuk esetén csak egy bizonyos méret fölött válik az állat tréfli státuszúvá. A karmolásnál azonban mindkét szervnél szigorúbb a mérce: már a legkisebb karmolás is elegendő, mert a fertőzés a legapróbb seben is bejuthat.

Meddig kell megvizsgálni a megkarmolt állatot?

A tanulás következő vitája arról szólt, hogy egy megkarmolt állatot milyen hosszan kell átvizsgálni. Az egyik vélemény szerint a belek vonalában kell ellenőrizni, hogy a karmolás okozott-e belső sérülést. Ezzel szemben Ráv tanítása szerint a vizsgálatnak a „lapockától a csípőig” kell tartania.

Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy ha a „lapocka” valóban a lapockacsontot jelentené, akkor ez alig különbözne a has vonalában történő vizsgálattól. Ezért a Talmud úgy értelmezi, hogy itt inkább a tarkó, a koponya és a nyak találkozási pontja a kiindulás, vagyis Ráv szigorúbb álláspontja szerint az állat szinte teljes hosszát ellenőrizni kell.

Ebből bontakozott ki Ráv személyének méltatása is: Rabbi Jochanan és Reish Lakish visszaemlékeztek arra, hogy Ráv még Rabbi Yehudah HaNasi (רבי יהודה הנשיא), vagyis a nagy Rabbi előtt tanult, és olyan tekintélyű tanítvány volt, aki másoknál magasabb szinten állt.

A helyéről kiakadt simanim esete

Köves Slomó rabbi ezután a shemutah (שמוטה) esetét idézte: ha a vágás után kiderül, hogy a simanim (סימנים), vagyis a nyelőcső és a légzőcső kiakadtak a helyükről, az állat mégis kóser lehet. Ráv érvelése szerint, ha ezek a szervek már a vágás előtt ki lettek volna akadva, akkor nem lehetett volna őket rendesen megfeszíteni és elvágni. Ebből következik, hogy a kiakadás csak a vágás után történhetett.

Rabbah azonban óvatosabb vizsgálatot javasolt: újabb vágást kell ejteni, és össze kell hasonlítani a két vágás képét. Ha azonosak, akkor igazolható, hogy az első vágás is már a kiakadt állapot után történt. Köves Slomó rabbi hozzátette: még Ráv engedékenyebb álláspontja is csak akkor érvényes, ha a sakter nem fogta meg kézzel a simanimot, mert ha megfogta, akkor a vágás ténye már nem bizonyítja, hogy a szervek a helyükön voltak.

Miért kellett a Misnának általános alapelvet mondania?

Az előző Misna végén szerepelt a zeh haklal (זה הכלל), vagyis az általános szabály: minden olyan sérülés, amelybe az állat belehalna, tréflinek számít. Köves Slomó rabbi feltette a kérdést: miért kellett ezt hozzátenni, ha a Misna már felsorolt tizennyolc konkrét esetet?

A válasz szerint a Misna ezzel azokat az eseteket is bevonja, amelyek nem szerepelnek a felsorolásban, de a Talmud korábban már tárgyalta őket. Ilyenek azok a sérülések is, amelyeket vadászok okoztak az állatoknak: például a csípőinaknál vagy a vesénél érte őket ütés vagy nyílvessző. A Talmud kérdése az volt: ha ezekbe az állatok természetes módon belehalnának, miért nem számítanak tréflinek? A válasz: volt hagyomány arra, hogy megfelelő orvossággal ezekből a sebekből felépülhettek volna, ezért nem automatikusan halálos sérülésekről beszélünk.

Az új Misna: sérülések, amelyek mégis kóserek

A tanulás új Misnához érkezett, amely az előzővel ellentétes irányból közelít: nem a tréfli, hanem a kósernek maradó sérüléseket sorolja fel.

Köves Slomó rabbi felsorolása szerint ilyen eset például:

ha a légzőcsőn lyuk vagy repedés keletkezik, de nem éri el az issar ha-Italki (איסר האיטלקי), vagyis az itáliai issar pénzérme méretét;

ha felnyílt a koponya, de az agyhártya nem lyukadt ki;

ha kilyukadt a szív, de nem a szívkamráig;

ha eltört a gerinc, de a gerincvelő nem szakadt el;

ha a májból legalább egy ke-zayit (כזית), vagyis olajbogyónyi rész megmaradt;

ha a hemses (המסס) és a beit ha-kosot (בית הכוסות), vagyis a kérődző állat gyomrának két része egymás felé lyukad ki;

ha eltávolodott vagy leesett bizonyos szerv, például az epehólyag, a vese, az alsó állkapocs vagy a méh;

ha az állat tüdeje „égi eredetű” okból, például ijedtségtől húzódott össze;

ha az állat teljes bőre levált, vagyis a geludah (גלודה) esete áll fenn.

Ez utóbbi esetben Rabbi Meir kósernek tartja az állatot, a bölcsek viszont tréflinek minősítik.

„Ezek” tréflinek, vagy „ezek” kóserek?

Köves Slomó rabbi külön hangsúlyozta a Misna nyelvi problémáját. Az előző Misna így kezdte: „ezek a tréflik”, a mostani pedig: „ezek a kóserek”. Ha mindkét „ezek” kizárólagos értelemben állna, ellentmondás keletkezne. Az első alapján minden más kóser lenne; a második alapján minden más tréfli.

Erről vitatkozik Rabbi Jochanan és Reish Lakish. Rabbi Jochanan szerint az első Misna „ezek” szavát kell kizárólagosan érteni: csak az ott felsorolt esetek tréflinek. Reish Lakish szerint viszont a második Misna „ezek” szava a döntő: csak az ott felsorolt sérülések kóserek.

A vita gyakorlati jelentősége Ráv Masna esetében jelenik meg: ha a csípőcsont kiakad a helyéről, az tréfli vagy kóser? Ráv Masna tréflinek tartja, Rava viszont kósernek, kivéve, ha az ín is elszakadt. A végső halachikus döntés Köves Slomó rabbi elmondása szerint még ennél is engedékenyebb: mindkét esetben kóser, és csak akkor válik tréflinek, ha az állat csípőinában már rothadás indul meg.

Az issar mérete és a szakember tisztelete

A légzőcsőn lévő lyuk mértékét a Misna az issar ha-Italki (איסר האיטלקי) méretéhez köti. Köves Slomó rabbi elmondta, hogy későbbi tanítványok számára, akik ezt a régi itáliai pénzérmét már nem ismerték, a mértéket egy kurd dinárhoz hasonlították.

Ehhez kapcsolódott az a történet, amikor egy nagy tudós pénzérmét kért egy szakembertől, hogy azzal mérje le az állat légzőcsövén talált lyukat. A szakember tiszteletből fel akart állni előtte, de a rabbi nem engedte: aki a munkáját végzi, annak nem kell felállnia még egy rabbi előtt sem, mert a munkáját szakítaná meg.

A Talmud ezt összeveti a bikkurim (ביכורים), az első termések Jeruzsálembe vitelének micvájával. Ott még a dolgozó mesteremberek is felálltak a gyümölcsöt hozók előtt, és ünnepélyesen köszöntötték őket. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ez mutatja, milyen különleges rangja van annak a micvának, amelynek meghatározott ideje van, és amelynek teljesítőit a közösség külön megbecsüléssel akarta bátorítani.

Elhangzott példák röviden

Tüske karcolja meg az állatot: csak belső áthatolás esetén tréfli.

Ragadozó karmolása: már a hús elvörösödése is súlyos jel.

Nyelőcső és légzőcső karmolása: a legkisebb karmolás is tréfli.

Megkarmolt állat vizsgálata: a belek vonalában vagy Ráv szerint a tarkótól a csípőig.

Vágás után kiakadt simanim (סימנים): a vágás ténye bizonyíthatja, hogy a kiakadás később történt.

Vadászok által megsebzett állatok: csípőínnál vagy vesénél okozott sérülés.

Légzőcsőn keletkezett lyuk: az issar ha-Italki (איסר האיטלקי) mérete a határ.

Koponya, szív, gerinc, máj, gyomorrészek, vese, állkapocs, méh, tüdő és bőr sérüléseinek kóser esetei.

Kiakadt csípőcsont és elszakadt ín: csak rothadás esetén válik tréflinek.

Kurd dinár használata mérőeszközként.

Szakember, aki munka közben nem áll fel a rabbi előtt.

Bikkurim (ביכורים) hozói, akik előtt még a dolgozó mesteremberek is felálltak.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין

E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.

Befejezés: 2027. június 7.

Helyszín: Óbudai Zsinagóga

(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: [email protected]

Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

A Chulin 54 – Napi Talmud 2361: Mikor lesz tréfli egy seb? bejegyzés először NapiTalmud.hu-én jelent meg.