Közel hétezer művet tartalmaz a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében levő Nagy Imre-hagyaték. A zsögödi mester alkotásaiból most a nő, a nőiség reprezentációi kerültek középpontba a nemrég megnyitott Lányok, asszonyok Nagy Imre művészetében című időszakos kiállításon. Arra hívjuk önöket, hogy a kiállítás két kurátora, Túros Eszter és Ladó Ágota vezetésével, járjuk be együtt ezt a kiállítást.

Már a munka kezdetén szembetűnt az a változatosság, sokféleség és sokszínűség, amely a Csíki Székely Múzeum Nagy Imre-gyűjteményét jellemzi – emelte ki Ladó Ágota művészettörténész. „Ez egyrészt egy technikai sokféleség is. A gyűjteményben találunk rajzokat, tusvázlatokat, akvarelleket, olajképeket, számos technika jelen van, ugyanakkor egy tematikus sokszínűség is, amiben maguk a nőábrázolások is hihetetlenül változatosak. Nagy Imrénél a nőiség reprezentációja változatosabb, mint pályatársai esetében.”

Túros Eszter művészettörténész úgy fogalmazott, úgy próbálták a női témát megragadni, megközelíteni, hogy nem emeltek ki tudatosan női szereplőket, „noha tudjuk, hogy számos és meghatározó női figura szövi át ezt az életművet, és rengeteg műből visszaköszönnek ezek az alakok nagyon sokféleképpen. De ennek ellenére, hogy kerültük ezeket a megszemélyesítéseket, nagyon sok ismerős arc köszön vissza ezen a kiállításon, többek között az anya alakja.” Mint mondta, Nagy Imréről köztudott, hogy rengeteget rajzolt – elsősorban azt, ami őt körülvette. „Tudatosan és következetesen olyan alkotásokat válogattunk, amelyek nem, vagy ritkán szerepeltek más válogatásokban, kiadványokban és kiállításokon, ezáltal reméljük, hogy valamennyire sikerült gazdagítani a Nagy Imréről alkotott képet.”

A Csíki Székely Múzeum három termében megtekinthető kiállításon a művész élettel teli grafikái kerülnek előtérbe. Túros Eszter rámutatott, remélik, ezáltal a Nagy Imréről való szemléletünk kitágul, hogy nem csak az alkotási folyamat záró mozzanatát jelentő festményeket látjuk, hanem az azokat megelőző vázlatokat is. „Mi ezt a folyamatot szerettük volna láttatni a maga hibáival, kitérőivel, néha félresikerült kísérleteivel, egészen a nagy művekig.”