Mit tehet az ember, ha tudja, hogy baj van – de mégsem tud nem remélni? Ebben a beszélgetésben Takács-Sánta András humánökológussal nem pusztán azt a kérdést feszegetjük, hogy megmenthető-e a világunk, hanem azt is, hogyan beszéljünk róla, és mit kockáztatunk azzal, ha túl hamar mondjuk ki: „nincsen remény.” A mélyalkalmazkodás teoretikusai szerint ideje elfogadni az összeomlást – nem puszta példázatként, hanem gyakorlati valóságként. András azonban más utat jár: ő a reményt nem vigasznak, hanem erkölcsi kötelességnek látja, sőt az egyetlen logikus álláspontnak.

A kérdés nem az, hogy ki naivabb – hanem az, hogy ki mer még gondolkodni akkor is, amikor már mindenki csak túlélni próbál.

Ez a beszélgetés nem egy ökopolitikai szeminárium és nem is erkölcsi prédikáció. Beszélgetésünk vezérfonala egy nyitott kérdés az ismeretlen jövőről – ahol a remény és a lemondás, az aktivizmus és a felismerés, a kultúra és az összeomlás között feszülő ellentmondásokat nem feloldani próbáljuk, hanem megérteni. Mert a filozófia nem válaszokat ad, hanem megnyitja a teret, amelyben kérdezni tudunk.

Takács-Sánta András

humánökológus, az ELTE habilitált egyetemi docense, szakigazgató

András a magyar humánökológia egyik legjelentősebb hangja: tanár, gondolkodó, közéleti értelmiségi, aki nem elégszik meg azzal, hogy a válságot diagnosztizálja – ő a „cselekvő remény” útját keresi. Pályája az egyetem katedrájától a kisközösségi mozgalmak terepéig ível: évtizedek óta kutatja és tanítja, hogyan élhetne az ember úgy, hogy ne pusztítsa a természetet, hanem erősítse azt. Írásaiban és könyveiben – a Közlegelők komédiájától a legújabb, A világ eleje című kötetig – arra hív, hogy a polikrízist ne végzetként, hanem lehetőségként értsük: mint ami esélyt ad arra, hogy új civilizációs mintákat teremtsünk.

Ez a beszélgetés róla is, de talán még inkább rólunk szól. Arról, hogy mit kezdhet egy közösség a remény és az ellenállás kettősével, lehet-e a válság korában hősi tett az együttműködés, az apró cselekvés, a lokális bátorság. András rámutat: a „válság” mindig egyszerre vég és kezdet. Abban hisz – és minket is erre tanít –, hogy a történelemnek ebben a „mitikus pillanatában” nem csak a politikusok, nem csak a tudósok, hanem mindannyian felelősek vagyunk. És hogy egy apró gesztus is, mint egy pillangó szárnycsapása, vihart kelthet – ha van bátorságunk és képzelőerőnk hinni benne.

Publikációi

A beszélgetésben említett könyvek:

Takács-Sánta András: Világeleje

Takács-Sánta András: A közlegelők komédiája

Takács-Sánta András: Paradigmaváltás?! Kultúránk néhány alapvető meggyőződésének újragondolása

Takács-Sánta András: Bioszféra-átalakításunk nagy ugrásai

Immanuel Wallerstein: Bevezetés a világrendszer-elméletbe

Andri Snaer Magnason: Időről és vízről

Michael E. Mann: Az új klímaháború

Martin Heidegger: Bevezetés a metafizikába

Aldous Huxley: Perennial Philosophy

Mi van akkor, ha a világ, amit látunk, csupán vékony hártya a tapasztalat mélyebb rétegei felett? Ebben a beszélgetésben Szummer Csaba pszichológus és filozófus leemeli a bögre nevű hétköznapi csodát az asztalról, és megmutatja, hogy a valóság nem tárgy – hanem viszony. Nem dolog – hanem élmény.

Freuddal indulunk, Merleau-Pontyval folytatjuk, és meg sem állunk a pszichedelikus tudatkitágítás határáig. Mert a tudat nem analóg masina, hanem örvény, emlékekből, érzésekből, vágyakból és régi történetekből fonódó hálózat.

Ez a Nyílt forrás – ahol a filozófia nem tantárgy, hanem térkép. És ahol minden kérdés mögött ott rejtőzik egy másik – amit még sosem tettünk fel.

Prof. Szummer Csaba

pszichológus, filozófus, a módosult tudatállapotok egyik legelismertebb magyarországi kutatója

Pályáját közgazdasági majd szociológiai tanulmányokkal kezdte, de figyelme hamar a pszichoanalízis felé fordult. 1989-ben védte meg Freud nyelvjátékairól írott disszertációját, és kutatásai fokozatosan túlléptek a klasszikus pszichológia keretein. A fenomenológiai filozófia, különösen Merleau-Ponty és Husserl művei nyomán igyekszik megérteni, hogyan működik a tudat, amikor kilép a hétköznapi észlelés rutinszerű sematizmusaiból. A pszichedelikus élmények, az álom, a hipnózis és a trauma vizsgálata során elmélyült filozófiai tájékozottságára támaszkodik, és különös figyelmet fordít az éber normál tudaton túli területekre.

Beszélgetőtársam gondolkodása egyszerre reflektál a klasszikus fenomenológiai hagyományra (főként Husserlre és Merleau-Pontyra) és a kortárs tudományos és kulturális diskurzusokra. Munkájában a személyes és a tudományos reflexió nem egymást kizáró ellentét, hanem a tudatkutatást megtermékenyítő inspirációforrás. Előadásaiban és írásaiban arra ösztönöz, hogy ne elégedjünk meg az „éber normál tudatállapot” leegyszerűsített képével – hanem fedezzük fel a tudat gazdagságát, érzékenységét és kreatív lehetőségeit.

Legutóbbi könyveiben a pszichedelikumokkal, a fenomenológiai pszichológiával és a tudat határjelenségeivel foglalkozik – különös tekintettel a transzperszonális élmények és a társadalmi normák viszonyára.

Publikációi

A műsorban említett könyvek:

Szummer Csaba: Spontán értelemképződés módosult tudatállapotban

Szummer Csaba: Pszichedelikumok és spiritualitás

Szummer Csaba: LSD és más „csodaszerek”

Maurice Merleau-Ponty: A látható és a láthatatlan

Maurice Merleau-Ponty: Az észlelés fenomenológiája

Sigmund Freud: Tanulmányok a hisztériáról

William James: A vallási élmény változatai

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Edmund Husserl (Varga Péter András - Zuh Deodáth (szerk.): Az új Husserl)

Szabó Zsigmond: A keletkezés ontológiája

Zsigmond Szabó: The Ontology of Becoming

Szabó Zsigmond: A libidó antinómiája és más paradoxonok

Horváth Lajos: The Affective Core Self

Weöres Sándor: A vers születése

Bartos Tibor:     Állami boldogság I. – Arany vasmacska,

Állami boldogság II. – Budapesti lektúra,

Állami boldogság III. - Teaház

Ez a beszélgetés ott kezdődik, ahol a tankönyvek többnyire véget érnek – az izgő-mozgó végtagoknál, a gyermeki öröm hangjainál, és annál a rejtélynél, hogy miért van az, hogy egyes gyerekek képtelenek nyugton maradni. Vendégünk F. Földi Rita kutató, aki az ADHD-t nem csupán diagnózisként, hanem történetként látja – a gyerekkor, a szabadság, és a fejlődő idegrendszer történeteként, amelyben a figyelem, a mozgás és az emlékezet szorosan összefonódnak. Arra tanít, hogy a gyerekek nem „meghibásodott gépezetek”, hanem testet öltött tudatok, elmék, akik ritmust, mintát és kapcsolatot keresnek – velünk és a világban.

Mai formabontó epizódunk házigazdája Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus, író – és nem utolsó sorban gyakorló szülő. Olyan világban lesz kalauzunk, amelyben a figyelem, a mozgás és az értelem összefonódik. És én is ott leszek, hogy feltegyem a végén az egyetlen kötelező kérdésünket.

F.  Földi Rita

F. Földi Rita a Károli Gáspár Református Egyetem Fejlődés- és Neveléslélektani Tanszékének vezetője. Kutatásaiban a hiperaktivitás, a tanulási nehézségek, az elhízás pszichológiai tényezőinek vizsgálatára, valamint a reziliencia intergenerációs szerepére fókuszál. Klinikai szakpszichológus, aki 1998-ban szerzett PhD-fokozatot az ADHD és tanulási zavarok neuropszichológiájának vizsgálatából. Széles körben publikál, aktív szereplő a szakmai konferenciákon és a pedagógus továbbképzéseiben, gyakorlatorientált, neuropszichológiai szemléletével pedig a gyermekek fejlődési és tanulási kihívásainak mélyreható megértését szolgálja.

Munkásságában arra vállalkozott, hogy a „láthatatlan” tanulási és viselkedési zavarokat is megmutassa, megértesse velünk: az ADHD és tanulási nehézségek nem elvont diagnózisok, hanem családok mindennapi történetei. Olyan tudós, aki nemcsak a tudományos távolságtartás módján beszél témáiról, a mások – jellemzően gyermekek – lelkéről, hanem bele is lép azok világába.

Klinikai gyakorlatától a kutatószobán át a szülői és pedagógustovábbképzésekig azon dolgozik, hogy a neuropszichológiai kutatásból hidat építsen, amely összekapcsolja a családtagokat, a tanárokat és a gyermekeket. Hangját egyszerre jellemzi a tudományos pontosság és empatikus figyelem.

Jantek Gyöngyvér

Jantek Gyöngyvér klinikai szakpszichológus, író és családterapeuta-jelölt, aki a gyermek- és serdülőlélektan, a családi dinamika, valamint a digitális kor pszichológiai kihívásainak elismert hazai szakértője. Szakpszichológus, aki nem elégedett meg azzal, hogy a szakma biztonságos falai mögött csendben dolgozzon. Kilépett a rendelőből, és az irodalom nyelvén is megszólalt. Négy gyermek édesanyjaként pedig tudja, hogy a nevelés, a dackorszak, a digitális kor és a családi minták nem absztrakt fogalmak, hanem mindennapi csaták és apró győzelmek, amelyeket meg kell tanulnunk jól megvívni.

A Pisztrángok, szevasztok! című könyve a cyberbullyingról és a gyermeki önbecsülésről mesél, lírai mélységű verseiben és novelláiban, valamint közérthető, szakmailag megalapozott pszichológiai esszéiben a gyermeklélektan, a szülőség, a transzgenerációs minták és a digitális kor hatásai jelennek meg gyakorlati megközelítésben, humort és irodalmi érzékenységet csempészve a lélektan tudományába.

Jantek Gyöngyvér szakmai tudást, személyes hitelességet és irodalmi érzékenységet hoz a lélektan terébe. Hangján a klinika és az anyaszív szólal meg egyszerre – szakszerűen és emberien.

A műsor technikai szerkesztője Kajdy Péter.

A beszélgetésben említett könyvek:

F. Földi Rita: Az ADHD és a család

Jantek Gyöngyvér: Pisztrángok, szevasztok!

Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondzás, gyermeknevelés

Bruce D. Perry – Maia Szalavits: A ketrecbe zárt fiú

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Oliver Sacks: A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét

Oliver Sacks: Antropológus a Marson

Oliver Sacks: Ébredések

Oliver Sacks: Zenebolondok

Oliver Sacks: Hála

Egy ház, ami filozófiai állásfoglalás, társadalomkritika és kulturális emlékezethely? Egy ház a Duna árterében 18. századi cserepekkel a tetején, 19. századi márvánnyal a bejáratánál, 20. századi bérház körfolyosójának korlátjával és kortárs vízióval. Ebben az epizódban egy különleges dunaparti ház történetén keresztül beszélgetünk újrahasznosításról, természetközeli építészetről és arról, hogyan lehet a fenntarthatóság esztétikai minőség is. Szó esik Frank Lloyd Wrightról, Makovecz Imréről és Paul Virilióról, de szó esik a bontott anyagokról és az építésről mint közösségi élményéről is. Ez nem pusztán építészet: ez kultúra, környezeti felelősségvállalás és ellenállás a „hadtáptársadalom” túlerejével szemben.

Ekler Dezső

építész, formatervező, egyetemi tanár

Építészként városszociológiával foglalkozott, majd néhány évig mesterével, Makovecz Imrével dolgozott. 1991-ben nyitott önálló irodát. Tanított az Iparművészeti Főiskolán és a Budapesti Műszaki Egyetem, tizenhét éve a győri egyetemen oktat egyetemi tanárként. 2000-től 2012-ig a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. Piranesi- (1989) és Palladio-díjas (1991), 1994-ben Ybl-díjat, 2003-ban Príma-díjat kapott.

Sokfelé ad elő, gyakran publikál hazai és külföldi folyóiratokban, számos kiállítása volt. Meghívott építészként részt vett az Alessi cég Tea and Coffee Towers projektjében (2000), majd porcelán csészéket tervezett számukra (2005). Ismert munkái: a nagykállói Harangodi tábor (1986-91), a Kaposvári Egyetem épületei (1988), a Disznókő Rt. (1993) és a HILLTOP Neszmély Rt. (1994) borászatai, a budapesti Margit Palace (1999) és Krisztina Palace (2005) irodaházak, a péceli általános iskola és a Goethe Intézet épülete (2002), a somlói Kreinbacher (2006),  a győrújbaráti Pécsinger Borászat (2013), a nyíradonyi Gyümölcslé üzem (2018), és a nyíregyházi Lovarda (2018).

Korábban megjelent könyvei:

Ember és háza (2000),

Házak/Buildings (2014),

Tértörténetek (2018).

Új könyve:

Ekler Dezső: Tanakodtunk egy ökoházról

Vélemények a házról:

„Házat tervezni, majd abban élni, talán az egyik legsokrétűbb tapasztalat, amit egy építész átélhet… Ekler Dezső élettel teli expresszív költészettel, szórakoztató és önreflexív módon fejezi ki magát.”

Alessandro Massarente, a Construire in Laterizio címűfolyóirat szerzője

„Egy rendkívül idealista, kifelé forduló épület, mely az építész saját háza… tervezője az utolsó pillanatig újból és újból áttervezte, és végül a teljes szerkezetet bontott anyagokból építette meg.”

Gerle János – dr. Ferkai András – Varga Mihály – Lőrinczi Zsuzsa, az Építészeti kalauz. Budapest építészete a századfordulótól napjainkig című könyv írói

„Az ovális ház úgy emelkedik ki a földből, mintha hajó volna. Durva nyerstéglával készültek a falak, s az összképet a környékre jellemző régi cseréptető koronázza meg.”

Francisco Asensio Cerver, a Houses of the World című könyvírója

„Spontán gesztusokkal teli, kontextuális egész, ahol minden egyes részlet a másikból következik. Elkészültéig nem gyötrelmekkel teli rögös út vezetett… hanem a folyamatos formálás-formálódás öröme.”

Lovas Cecília, az Atrium folyóirat szerzője

„A természetes anyagok – fa, kő, téglák – bontott épületekből származnak. Máskülönben a szemétben végezték volna.”

Angelika Jahr, a Schöner Wohnen folyóirat szerzője

„Részletformáit a tervező az építés során alakította ki sokimprovizált, gondosan megoldott részlettel… A korszak egyik legérdekesebb épülete.”

Klein Rudolf – Lampel Éva – Lampel Miklós, a Kortárs MagyarÉpítészeti Kalauz című könyv írói

Lányi András a vendégünk ma – filmrendező, filozófus, zöldgondolkodó, örök kételkedő, aki új könyvében nem egyszerűen a múltba néz, hanem azon is elgondolkodik, miért nem nézünk oda többet. Ez a beszélgetés a 19. századból indul – Széchenyi, Kemény Zsigmond és Görgei világából –, de nagyon is a mához szól. Szó lesz történelemről és ökológiáról, emlékezetről és feledésről, kudarcokról és meggyőződésről.
Tartsatok velünk – keressünk együtt utat egy élettel teli történelembe, és egy eleven jövőbe. Egy beszélgetés a haza emlékezetéről – meg a felejtésről. És arról, mit üzennek nekünk azok, akiket már rég nem hallunk.

Lányi András író, filozófus, filmrendező

Lányi azok közé tartozik, akik nem egyetlen hivatást választottak – hanem egy egész életet a kérdezés szolgálatába állítottak.

Rendezett filmeket, írt regényeket és filozófiai esszéket, alapított egyetemi szakot és pártot, és közben mindig ugyanazt kereste: mit jelent emberként, egy közösség tagjaként és egy hazához tartozva élni abban a világban, amelyik látszólag már rég megfeledkezett önmagáról.

A hetvenes években filmeket készített – lírai történeteket egy olyan országról, amelyben túl sok volt a csend és túl kevés a szó. Aztán a nyolcvanas évek végén elhagyta a kamerát, hogy szavakkal dolgozzon tovább: szamizdatban írt, tüntetéseken szólalt fel, és ott volt azok között, akik a Duna partján először mondták ki, hogy a természet nem a jövőnk ellenfele, hanem a legmélyebb közös ügyünk.

Később megalapította a Humánökológia mesterszakot az ELTE-n, tanítani kezdett – és közben könyveket írt a politikáról, az etikáról és az ökológiáról. De valójában mindig ugyanarról: hogyan lehet együtt élni – közösségben egymással, a természettel és a közös múlttal. Műveiben a fenntarthatóság nem technikai kérdés, hanem lelkiismereti kihívás. Az Együttéléstan, Az ember fáj a földnek vagy a Bevezetés az ökofilozófiába mind ugyanazt a kérdést járják körül más-más irányból: hogyan lehet erkölcsösen jelen lenni egy civilizációban, amely a végéhez közeledik – és mit tehet ilyenkor a gondolkodó ember.

Lányi ma már nem a hangos közélet szereplője, de nem is vonult vissza. Inkább hátrébb lépett – és figyel. A 19. század árnyékában, klasszikusainkkal vitázva próbálja megérteni a mi századunkat. És közben bennünket kérdez: mit jelent számodra ez az ország? És ha elfelejtetted, hogyan tudnád újra kitalálni?

A beszélgetésben említett könyvek:

Lányi András: Búcsú a tizenkilencedik századtól

Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába

Lányi András: Hölgyek titkára

Charles Taylor: Sources of the Self

Széchenyi István: Nagy magyar szatíra

Kemény Zsigmond: Rajongók

Jókai Mór: A jövő század regénye

Visky András: Kitelepítés

Lev Tolsztoj: Háború és béke

A beszélgetésben említett filmek:

Lányi András: Segesvár

Lányi András: Ál-Petőfi

Következő vendégünk Lányi András lesz – filmrendező, író, ökofilozófus és környezetvédő, akit most új szerepben ismerhetünk meg: történelmi gondolkodóként.
Egy olyan emberrel beszélgetünk, aki egész pályáján azt kutatta, mit jelent ma közösséghez tartozni, hazáról és örökségről gondolkodni, felelősséggel és kétkedéssel élni.
Ez a beszélgetés a 19. századból indul – Széchenyi, Kemény Zsigmond és Görgei világából –, de nagyon is a mához szól.

Dr. Árkovits Amaryl

pszichiáter, kiképző pszichoterapeuta

1996-ban végzett a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 2000-ben pszichiátriából, majd négy évre rá pszichoterápiából szakvizsgázott. Kiképző DREAM- és családterapeuta, illetve hipnoterapeuta. Emellett okleveles gyásztanácsadó.

Az ország egyik legnagyobb múltú lelki elsősegély telefonszolgálatát vezeti, illetve több filmklubot szervez és vezet évek óta. Az önkéntes munkát és a civil aktivitást elengedhetetlennek tartja. Egyéni, pár- és családterápiát végez, posztgraduális képzésekben oktat, folyamatosan vezet önismereti csoportokat, szakmapolitikai tevékenysége szervesen kapcsolódik a pszichoterapeuta identitásához, miként az is, hogy folyóiratokban, könyvekben publikál, és szakmai témájú könyveket szerkeszt.

Jelenlegi szakmai érdeklődésének fókuszában az egyéni ésfamiliáris krízisek, a transzgenerációs történetek és traumák, illetve az lmbtqi fókuszú terápiák állnak.

Publikációi

Varga S. Katalin, PhD

Klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, hipnoterápia módszerben kiképző. Magánrendelés keretei között, dinamikus szemléletben felnőttekkel dolgozik. Életében fontos szerepet játszik a csoport, posztgraduális és módszerspecifikus képzésekben oktat, szervezetekben csoportos folyamatokat vezet, civil ügyekben elkötelezett.

Szakmai fészekként, az ELTE-PPK Pszichológiai Intézet és a Magyar Hipnózis Egyesület egyaránt részét képezik terapeutai identitásának. Érdeklődésének fókuszában mindig is a kapcsolat állt. Doktori értekezésének témája a Vizuális Imaginatív Szinkron, mely az egymásra hangolódás képzeleti tevékenységben megjelenő formáját jelenti. 

Publikációi

A műsorban említett könyvek:

Árkovits Amaryl – Varga S. Katalin: ⁠A terápiás kapcsolat. Tizenhét írás

R. D. Laing: Bölcsek,balgák, bolondok. Egy pszichiáter útja

A L’Harmattan Kiadó új podcastot indít Nyílt forrás címmel!

Könyveink szerzőivel beszélgetünk emberi tapasztalatról, társadalmi felelősségről, gondolkodásról - olyan kérdésekről, amelyek túlmutatnak a szövegeken. Tudományosan hiteles, mégis közvetlen hangú beszélgetésekkel várunk minden második csütörtökön.

Első epizódunk, amelyben Árkovits Amaryl pszichiáterrel és Varga S. Katalin klinikai szakpszichológussal beszélgetünk, hamarosan érkezik.

Addig is: kövessétek a Spotify-on a Nyílt forrás podcastot!

A L’Harmattan Kiadó új podcastot indít Nyílt forrás címmel!
Könyveink szerzőivel beszélgetünk olyan kérdésekről, amelyek túlmutatnak a szövegeken: emberi tapasztalatról, társadalmi felelősségről, gondolkodásról. Tudományosan hiteles, mégis közvetlen hangú beszélgetésekkel várunk minden második csütörtökön.
Első epizódunk hamarosan érkezik. Addig is: kövessétek a Spotify-on a Nyílt forrás podcastot!