Ha a hivatalos névjegyét nézzük, akkor abból annyi derül ki, hogy kiadó, producer illetve annak az egyesületnek az elnöke, amely a Magyar Örökség-díjat gondozza. Ez azonban még mindig kevés magyarázat arra, miért tűnik fel jellegzetes alakja megannyi rendezvényen. Számos program az ő ötlete alapján valósult meg, illetve öltött testet, máig szervez, intéz, de ha kell az adminisztratív teendőket is elvégzi. Számára az első a szolgálat. Ha meglátja, hogy tenni kell, akkor munkához lát. Legalább ennyire fontos neki – sőt talán egy picivel többet is számít – a zene. Legyen szó a Kárpát-medence muzsikájáról, református fesztiválról, énekes cd-ékről, vagy éppen progresszív rockról. Szóval a hit és a hagyomány egysége. Szakálla ma már sokkal rendezettebb, mint a lemezlovas-korszakból fennmaradt fényképeken, frizurája azonban még emlékeztet a korántsem feledésre ítélt múltra. Leveleinek aláírásába mostanában bele-belekerül egy szám: 70. Ez az aktuális életkort takarja, és némi magyarázat arra, miért gondolkodik a pihenésen, vagy legalábbis azon, amit ő annak tart. Üdvözlöm önöket a zenei szerkesztő Laczó Zoltán Vincze nevében is. Nagy György András vagyok. A Magyar téka vendége egy olyan ember, akiről lehetne is könyvet írni, de ha más nem, akkor majd ő maga megteszi: Böszörményi Gergely.

Képek: Az életút néhány állomása | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince