Miért olyan nehéz ma én-időt kérni – különösen nőként, anyaként, segítőként? Miért érezzük magunkat bűnösnek, ha egy órára becsukjuk magunk mögött az ajtót, és csak magunkra figyelünk? Ebben az epizódban arról beszélek, hogyan távolodtunk el önmagunktól – és hogyan kezdhetünk el finoman visszatérni. Az én-idő nem luxus. Az öröm nem jutalom. Mindkettő jár neked.

💫 A podcast témái:

• Miért veszítjük el önmagunkat a hétköznapokban?

• A bűntudat, mint én-idő blokkoló

• Miért fontos újra tanulni az örömöt és az öngondoskodást?

• Hogyan kapcsolódj magadhoz újra apró lépésekkel?

📘 Töltsd le az Örömterápia könyvet (ingyenes): 👉 https://www.lukacslili.hu/opt-in-5e377c87-7012-4b2f-9589-91c7c3e0bc83 Ez a könyv az első lépésed lehet a változás felé: 292 oldal, tele gyakorlatokkal, felismerésekkel és újrakezdéssel.

💛 Csatlakozz az Örömterápia Klubhoz: Ha szeretnél közösségben haladni és támogatást kapni, nézd meg a klubot is, ahol minikurzusokat, kihívásokat és személyes kísérést találsz. 👉 www.lukacslili.hu/klub

Rengetegszer találkozom konzultációk során a halogatás témakörével. Sokan lustának hiszik magukat, pedig a halogatás mögött gyakran mélyebb, kapcsolati vagy önértékelési nehézségek húzódnak meg, például a "nem tudok nemet mondani" vagy a "mindig meg akarok felelni" működések. Bemutatok most 8 különböző okot, amiért halogatunk. Rád melyik jellemző leginkább? 1. Félelem • Kudarc vagy elutasítás félelme: “Mi van, ha nem vagyok elég jó?” • Siker félelme: “Mi van, ha megcsinálom, és utána még többet várnak el tőlem?” 2. Tökéletességre törekvés • Ha nem lehet „tökéletesen” csinálni, inkább bele se kezdek. • Belül: „Az elég jó, nem elég jó.” 3. Túlterheltség és kontrollvesztés • Túl sok dolog van a vállamon, de nem tudok szelektálni vagy nemet mondani. • Belül: „Ha nemet mondok, csalódást okozok.” → inkább vállalok mindent, de közben halogatom. 4. Határhúzás hiánya • Mások igényeit előbbre helyezem a sajátjaimnál. • Halogatás gyakran akkor jelenik meg, amikor mások elvárásainak akarunk megfelelni, és elnyomjuk saját igényeinket. 5. Megfelelési kényszer • Fontos, hogy „jó emberként”, „jó anyaként”, „jó kollégaként” tartsanak számon. • A megfelelési vágy miatt elvállalunk olyan dolgokat is, amik nem a mi céljainkat szolgálják — így a valódi feladatainkat halogatjuk. 6. Érzelmi elkerülés • A feladat nehéz, bizonytalan, frusztráló vagy unalmas → inkább mást csinálunk, hogy ne kelljen szembesülni az érzésekkel. 7. Belső motiváció hiánya • A cél nem a sajátunk, hanem „kívülről jött” (más mondta, hogy kellene). • Nehéz cselekedni, ha nem érzem, hogy van értelme vagy hogy nekem fontos. 8. Rövid távú jutalmak keresése • Agyunk gyors örömökre van hangolva → könnyebb a Netflix vagy Instagram, mint belekezdeni egy komplex feladatba. Nézz körül a weboldalamon is: www.lukacslili.hu

Ma egy kis kihívást hoztam nektek: tartsunk egy panaszkodásmentes napot. 24 óra. Ennyi az egész. Egy napig nem panaszkodunk. Nem morgunk, nem sóhajtozunk, nem sajnáltatjuk magunkat. Csak figyelünk. Hányszor akarod újra elmesélni, hogy milyen rossz dolog történt veled? Ez a kis gyakorlat nem arról szól, hogy el kell nyomnunk magunkban az érzéseinket. Inkább arról, hogy tudatosítsuk, hol van bennünk az áldozati működés. Mert van. Mindenkiben. De felnőtt, cselekvő emberek vagyunk. Nem mártírok. Nem áldozatok. Ha valami nehéz az életünkben – márpedig természetesen van ilyen –, akkor keressünk megoldást. Ne maradjunk a panaszkodás szintjén. Mert az nem mozdít semerre. Sokat idézem Buda László egyik történetét, most is ő jut eszembe. A történet arról szól, hogy egy törzsben, ha valakit baj ér, háromszor megbeszélik vele a tűz körül, hogy mi történt. Kipanaszkodhatja magát. Egyszer, kétszer, háromszor – megszeretgetik, odafigyelnek rá, támogatják. De negyedszerre már nem. Mert ha valamit túl sokszor mondunk, abból már nem csak egy történet lesz, hanem meggyőződés és hitrendszer. A végén már elhisszük, hogy tényleg ilyen az életünk. Tényleg mindig ez történik, ha ez vagy az történik stb. Pedig lehet, hogy csak nem akartuk megérteni, felelősséget vállalni stb. Szóval a mostani kihívás: egy nap panaszkodás nélkül. És lehet, hogy utána szeretnél még egyet. Meg még egyet. Mert észreveszed, hogy a kezdeti nehézség után egyre könnyebb a lelked. További hasznos tartalmak: www.lukacslili.hu

A kedvesség... Amióta tavaly januárban először jártam Spanyolországban sok év után újra, ez az érzés sokszor eszembe jut. Itt az emberek kedvesek. A boltban, az utcán, a postán. Nem túltolva, nem megjátszva. Csak… egyszerűen normálisan. Emberien. Segítőkészen. Őszintén. És ez engem akkor nagyon megérintett. Mert mennyivel könnyebb így élni! Mennyivel szebb a napod, ha valaki rád mosolyog. Ha szépen szólnak hozzád. Ha megkérdezik, segíthetnek-e. És mennyivel jobb minden, ha te is így állsz másokhoz. A kedvesség nem nagy dolog. Egy mondat. Egy figyelmes kérdés. Egy gesztus. De meg tud változtatni helyzeteket. Napokat. Kapcsolatokat. Sőt: embereket is.

Nézd meg a weboldalam is: www.lukacslili.hu

A minap a tízéves fiam, Berci, odafordult hozzám gyomlálás közben, és azt mondta: „Az élet olyan, mint az ásás. Mindig akad egy-két gyökér.” Nevettem – mert hát vicces volt – de utána elgondolkodtam. Mennyire igaza van. Ahogy haladunk előre az életben, új dolgokat kezdünk, kapcsolatokat építünk, néha bizony beleütközünk olyan emberekbe is, akik nem segítenek, hanem visszahúznak. Akik leszívják az energiánkat, elbizonytalanítanak, mérgeznek. Olyanok, mint a gyomok. És mit csinálunk a kertben a gyomokkal? Nem öntözzük őket. Nem pátyolgatjuk őket. Kiszedjük. Mégis, az életben hajlamosak vagyunk ragaszkodni azokhoz a kapcsolatokhoz is, amik már rég nem tesznek jót. Talán megszoktuk. Talán félünk a változástól. Talán reméljük, hogy egyszer majd más lesz. De őszintén – megéri? Az élet túl rövid ahhoz, hogy mérgező kapcsolatokban pazaroljuk az energiánkat. Keressük inkább azokat az embereket, akikkel jó együtt lenni. Akik után feltöltődve érezzük magunkat, nem kifacsarva. Akikkel lehet őszintén nevetni, mélyen beszélgetni, csendben lenni. Akikkel van kölcsönös tisztelet, figyelem, szeretet. És ahogy a virágokat gondozod, ezekre a kapcsolatokra is figyelj. A te kerted. A te életed. Te döntöd el, hogy kiket engedsz meg, és kiknek mit engedsz meg... Várlak az Örömterápia Klubban is: www.lukacslili.hu/klub Weboldalamról letöltheted ingyen a könyvemet is: www.lukacslili.hu

Pár napja reggel arra ébredtem, hogy nem vagyok jól. Egyértelmű jelei voltak annak, hogy a testem pihenőt kér. Régebben ilyenkor is toltam tovább – konzultációkat tartottam, emailekre válaszoltam, dolgoztam, mintha semmi sem történt volna. Egészen addig, amíg bírtam. Volt, hogy már a mentő vitt el... Most viszont másként döntöttem. Lemondtam a konzultációimat. Lefeküdtem. Pihentem. Gyógyulást választottam. Ez egy hatalmas siker is nekem, hogy ezt meg tudtam fejlődni. Hidd el, ha nekem ment, neked is menni fog... Ez nem gyengeség. Ez öngondoskodás. Ez nem luxus, hanem kötelesség. Üres tálból nem tudsz mit kínálni. Megtanultam én is: Szabad magamat választani. És neked is szabad... A mai világ azt sulykolja, hogy csak akkor vagy értékes, ha teljesítesz. Ha hajtasz. Ha mindig ott vagy, mindig elérhető vagy, mindig „jól” vagy. De ez nem valóság – ez egy illúzió, amibe bele lehet betegedni. Ne felejtsd el: Mi az, ami most igazán fontos? Most nekem az volt, hogy figyeljek a testemre. Hogy engedjem magamnak a lassítást. Hogy ne legyek hős, hanem csak egy ember. És tudom, ilyenkor mindig jönnek a „de-k”: De még ezt el kell intézni. De a gyerekek. De nem tehetem meg, mert... Pedig: A legtöbb dolog várhat. Kérhetsz segítséget, sőt, kérj segítséget! Csak ezt ne feledd: te is fontos vagy. Ne legyél utolsó a saját életedben. Ne te legyél az, aki mindig kihúzza magát a prioritási listáról, vagy valahová a végére teszi. Legyél ott magadért. Ha te nem teszel magadért, ki fog? Az öngondoskodás, a szükségleteink figyelembe vétele nem önzőség és nem luxus. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban jól tudjunk működni a mindennapokban. Nézz szét a weboldalamon is: www.lukacslili.hu Várlak az Örömterápia Klubban is: www.lukacslili.hu/klub

Mai témánk a boldogság halogatása... Hányszor mondtad már magadnak: ❌ „Majd boldog leszek, ha több pénzem lesz.” ❌ „Majd élvezem az életet, ha kevesebb stressz lesz a munkában.” ❌ „Majd jól érzem magam, ha lefogyok 5 kilót. Ismerős? Hallgasd meg, hogy mit csinálj ehelyett! Nézz körül a weboldalamon is: www.lukacslili.hu

Mai adásban arról lesz szó, hogy mi az, ami rengeteg időnket elveszi, felemészti az energiáinkat, és mégsem visz minket előre. Te kitalálod? Természetesen megoldást is hozok rá!

További infók: www.lukacslili.hu

Hogyan befolyásolják a hormonok a boldogságodat? A boldogságérzet nem csak egy elvont érzés. Biológiai alapja is van – négy hormon, amelyek közvetlenül befolyásolják, hogyan érzed magad. És ami a legjobb hír: ezeket a hormonokat tudatosan serkentheted! Te hogyan fogsz több figyelmet fordítani a hormonjaidra, hogy támogassák a boldogságod?

Sokan azt gondolják, hogy a boldogság egyfajta luxus – valami, amit majd akkor engedhetünk meg magunknak, ha minden tökéletes. Ha majd több pénzünk lesz. Ha majd lesz egy jó párkapcsolatunk. Ha majd a dolgok végre a helyükre kerülnek. De az igazság az, hogy a boldogság nemcsak egy kellemes érzés – hanem az egész életminőséged alapja. A boldogság tanulható, és tudatosan tehetsz érte minden nap. Te hogy vagy ezzel a gondolattal? Mit teszel a mindennapi jólétedért, jó érzéseidért?