A Pannónia szent hegyén 996-ban megtelepedett bencés szerzetesek templomuk, monostoruk felépítésével egyidőben újjáélesztették a vidék ősi szőlő- és borkultúráját. A kezdetkor szokásos lendület nem torpan meg, hiszen a Főapátság Levéltárában őrzött XIII. századi Albeus-féle összeírólevél már húsz jelentős szőlőbirtokot sorol fel a környéken, amely arról tanúskodik, hogy a szőlőművelés válik a vidék főfoglalkozásává. A monostor szerzeteseinek életét is századokon át nap mint nap kísérte a szőlő és a bor. A második világháborút követő államosítások elpusztították a közel ezer évig virágzó apátsági szőlő- és borművelő hagyományt. A közelmúlt változásai biztosította lehetőséggel élve a Pannonhalmi Főapátság és az MKB Bank Zrt. elhatározta, hogy összefogással visszahozza nemzeti kultúránk e fontos részét. Így kerülhetett sor az apátsági pincészet újraindítására, amelyet szakmai szempontból Gál Tibor irányított. A munka a régi apátsági birtokok egy részének visszavásárlását követően a szőlőtelepítési program összeállításával kezdődött, majd az új pince és borház tervének kialakításával és kivitelezésével folytatódott.