Sign up to save your podcasts
Or
Share Patak és Kőszikla
Share to email
Share to Facebook
Share to X
Share to email
Share to Facebook
Share to X
Or
Patak és Kőszikla
Akkoriban a Napot egy hatalmas sárkány takarta el az emberek elől. A Föld népe fázott, a sötétségben nem látták egymást. Ha pedig időnként egymásba botlottak, ijedtükben haraptak, rúgtak, ütöttek.
Történt aztán, hogy született két gyermek. Ikerpár. A leány lelke tiszta, mint a patak vize. A fiú akarata kemény, mint a kőszikla.
Egy szép napon így szólt a fiú a leányhoz:
-Nem bírok már ebben a sötétségben élni. Útrakelek, hogy segítsek a népünkön. Velem tartasz?
-Így vagyok ezzel jómagam is, kedves bátyám. Menjünk hát.
Útra keltek, mendegéltek hétszer hét éjszaka. Mígnem a fiú megpillantotta a sárkányt, ami eltakarta a Napot. A sárkány épp szunnyadt kicsit. Öreg volt már, de a pikkelyei még nem árulták el a korát.
A fiú bátran odaállt a sárkány elé kivont karddal és elkiáltotta magát:
- Pokolfajzat, most véged! A Nap a népünké, add vissza nekem azonnal. Nem tűrhetem már tovább, hogy bitorold.
Azzal a kardját a sárkány combjába szúrta.
A sárkány felébredt és nagy haragra gerjedt. Dühében tüzet okádott. De mivel a fiú akarata sziklaszilárd volt, rövid visszavonuló után elkezdte dobálni a sárkányt mindennel, ami a keze ügyébe került. Utoljára is megragadta a leányt és kishíján a sárkány hatalmas szájába dobta őt.
A leány azonban egy cseppet sem félt. A sárkány feje tetején megkapaszkodott, majd pediglen szépen lebucskázott a nyakán, egészen a hátáig. A sárkány ezt az apró lánykát épp csak úgy érezte, mint amikor lágy szellő simogatja. Abbahagyta hát a tűzokádást. A szíve fáradtan kalimpált. A leány aprócska finom kezét rátette a sárkány mellkasára. Érezte a hatalmas szív egyre lassuló ritmusát. Szomorú lett. Hisz ez a sárkány haldoklik! - lett úrrá rajta a felismerés. Kicsordult a könnye. A sárkány pedig a földre zuhant és örökre elaludt.
A leány egyre csak sírt. A fiú pedig csak állt ott, szótlanul meredve maga elé. Mígnem egy napsugár ért oda a lány arcára és lassan felszárította a könnyeit.
A leány végül mosolyogva odasétált a fiúhoz:
-Kedves bátyám, emeld fel a fejed és lásd meg végre: süt a Nap! Nincs miért tovább szomorkodnunk.
A testvérek szép napsütésben ballagtak haza.
A népük ujjongva szaladt eléjük:
- Hát legyőztétek a sárkányt?-kérdezték.
- Le-mosolygott a leány.
A fiú nem szólt egy szót se. Némán letette a kardját.
Aki nem hiszi, járjon utána.
View all episodes
By A nyolcadik lét alkotói kör
5
11 ratings
Akkoriban a Napot egy hatalmas sárkány takarta el az emberek elől. A Föld népe fázott, a sötétségben nem látták egymást. Ha pedig időnként egymásba botlottak, ijedtükben haraptak, rúgtak, ütöttek.
Történt aztán, hogy született két gyermek. Ikerpár. A leány lelke tiszta, mint a patak vize. A fiú akarata kemény, mint a kőszikla.
Egy szép napon így szólt a fiú a leányhoz:
-Nem bírok már ebben a sötétségben élni. Útrakelek, hogy segítsek a népünkön. Velem tartasz?
-Így vagyok ezzel jómagam is, kedves bátyám. Menjünk hát.
Útra keltek, mendegéltek hétszer hét éjszaka. Mígnem a fiú megpillantotta a sárkányt, ami eltakarta a Napot. A sárkány épp szunnyadt kicsit. Öreg volt már, de a pikkelyei még nem árulták el a korát.
A fiú bátran odaállt a sárkány elé kivont karddal és elkiáltotta magát:
- Pokolfajzat, most véged! A Nap a népünké, add vissza nekem azonnal. Nem tűrhetem már tovább, hogy bitorold.
Azzal a kardját a sárkány combjába szúrta.
A sárkány felébredt és nagy haragra gerjedt. Dühében tüzet okádott. De mivel a fiú akarata sziklaszilárd volt, rövid visszavonuló után elkezdte dobálni a sárkányt mindennel, ami a keze ügyébe került. Utoljára is megragadta a leányt és kishíján a sárkány hatalmas szájába dobta őt.
A leány azonban egy cseppet sem félt. A sárkány feje tetején megkapaszkodott, majd pediglen szépen lebucskázott a nyakán, egészen a hátáig. A sárkány ezt az apró lánykát épp csak úgy érezte, mint amikor lágy szellő simogatja. Abbahagyta hát a tűzokádást. A szíve fáradtan kalimpált. A leány aprócska finom kezét rátette a sárkány mellkasára. Érezte a hatalmas szív egyre lassuló ritmusát. Szomorú lett. Hisz ez a sárkány haldoklik! - lett úrrá rajta a felismerés. Kicsordult a könnye. A sárkány pedig a földre zuhant és örökre elaludt.
A leány egyre csak sírt. A fiú pedig csak állt ott, szótlanul meredve maga elé. Mígnem egy napsugár ért oda a lány arcára és lassan felszárította a könnyeit.
A leány végül mosolyogva odasétált a fiúhoz:
-Kedves bátyám, emeld fel a fejed és lásd meg végre: süt a Nap! Nincs miért tovább szomorkodnunk.
A testvérek szép napsütésben ballagtak haza.
A népük ujjongva szaladt eléjük:
- Hát legyőztétek a sárkányt?-kérdezték.
- Le-mosolygott a leány.
A fiú nem szólt egy szót se. Némán letette a kardját.
Aki nem hiszi, járjon utána.