Pertu

Hoffmann Edit fényképész, művelődésszervező és nyugalmazott történész-muzeológus 1962-ben született Baróton. A középiskola elvégzése után Bukarestben fényképésznek tanult, majd visszatérve szülővárosába, 12 esztendőn keresztül gyakorolta ezt a hivatást. Bár idővel a fotózást, mint szakmát a közösség szolgálatára cserélte, mindmáig nagyon szeret fényképezni, az első helyi gólyapárról készült fotósorozata például lassan két évtizedes múltra tekint vissza. 1992-ben a baróti Városi Művelődési Ház munkatársa lett, ahol számtalan program megtervezésében és lebonyolításában, kiállítások és előadások megnyitásában, illetve gyerekeknek és fiataloknak szóló foglalkozások szervezésében vállalt szerepet. Énekelt és zenélt a Kájoni Consort régizene-együttesben, illetve a gyermekdalokat játszó Kelekótyában is, nem utolsó sorban, alapító tagként ő is fontos szerepet vállalt az országban elsők közt létrejövő Gaál Mózes Közművelődési Egyesületben, valamint Erdővidék Múzeumának létrehozásában is. A múzeum munkatársaként hosszú éveken keresztül kutatta a baróti kórház, illetve a teljes térség egészségügyi ellátásának történetét, amelyből egyébként hamarosan hiánypótló kötet is megjelenik. 2021-ben vonult nyugállományba, és mint mondja azóta is tanulja, hogy „mit jelent ráérni” és mi is a valódi szabadidő. Számára meditációt jelent a fazekaskodás, és nagyon szeret utazni, de természetesen a közügyek iránti érdeklődése azóta sem apadt.

József Álmos nyugalmazott matematikatanár és elismert helytörténész 1941-ben született Sepsiszentgyörgyön. Iskoláit a Székely Mikó Kollégiumban, illetve az egykori brassói tehergépkocsigyár mellett működő fémipari technikumon végezte, majd 1962-től a Bukarest Egyetem Matematika-Mechanika karán tanult, ahol 1967-ben diplomázott. Még ebben az évben megkezdte matektanári pályafutását, egykori iskolájának, a Székely Mikó Kollégiumnak lett a pedagógusa. Hosszú évtizedeken keresztül lelkesen nevelte és okította a felnövekvő generációkat, hite szerint ugyanis „a matekot mindenki képes alkalmazási szinten megtanulni.” Pedagógusi tevékenysége mellett gyerekkori gyűjtőszenvedélye is visszatért: előbb bélyegek, később pedig képes levelezőlapok, illetve írásos és képi dokumentumok gyűjtésére szánta a szabadidejét. A kitartó hobbi végül komoly eredményeket hozott, mára már több kiállítás és előadás, nemegy hiánypótló, izgalmas gyűjtemény, illetve közel tíz helytörténeti kötet és kiadvány a tanúbizonysága a sokévtizedes értékmentő tevékenységének. Munkája elismeréseként megkapta a Pro Commitatu Covasnae, a Pro Urbe és az RMPSZ díjakat, illetve az Apáczai-díj bronz, ezüst és arany fokozatait is, legutóbb pedig a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tűntették ki. Nyugalmazott pedagógusként mai napig foglalkozik matematikával s bár ma már sajnos élettársa nélkül telnek a mindennapjai, saját bevallása szerint „van mivel elütni az időt.” Szeret kertészkedni, illetve imádja a logikai és képrejtvényeket, sőt, igazi művészetkedvelő.

Deák Andreea kézdivásárhelyi sminkmester 1998-ban született 2017-ben érettségizett a Bod Péter Tanítóképzőben. Gyerekkorában nagyon izgő-mozgó, élénk és kreatív lányka volt, imádott szerepelni a színpadon állni, nem véletlen tehát, hogy iskolai éveit legfőképpen a mesék, a versek és a balladák iránti rajongás, az ilyen típusú versenyeken való részvétel határozta meg. Néhány évig komolyan kacérkodott a színjátszás gondolatával, a középiskola befejezése után végül mégis egy teljesen más szakma irányába orientálódott. Igazi rajongója lett a sminkelésnek, így a továbbtanulás kapcsán céltudatosan Budapest irányába mozdult el, előbb a Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia diákja lett, ahol divat és stylist szakon tanult, később pedig a Dél-Alföldi Talentum Akadémián, az Alveola Beauty Akadémián és a KREA Kortárs Művészeti Iskolában is tovább képezte magát, ahol végül divatsmink szakon diplomázott. A tanulmányok mellett Budapest számára a szakmai kihívásokat, az igazán izgalmas munkalehetőségeket is elérhetővé tette. Dolgozott a Vígszínházban, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Thália Színházban és a Budapesti a Nemzeti Színházban, de számos sminket készített a Hír TV-nek, a Magyar Televíziónak és a Digi sportcsatornának is. A televíziós műsorgyártás mellett a sorozatok világában is kipróbálta magát, sminkelt például a Netflixen futó Continental című sorozatban, illetve ő volt a vezető sminkese A mi kis falunk című sorozatnak. A színházi, filmes és televíziós sminkek mellett az alkalmi és esküvői sminkek területén is otthonosan mozog, hazaköltözése óta is ezzel foglalkozik. Jelenleg Sepsiszentgyörgyön és felső-Háromszéken tevékenykedik, és a munka mellett még rengeteg nagy szerelme, hobbija van.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, egykori szenátor, illetve a Nagy Mózes Elméleti Líceum volt pedagógusa és igazgatója 1962-ben született Medgyesen. Tanulmányait előbb szülővárosában és Segesváron, később pedig a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Fizika Szakán folytatta, mesteri diplomáját a Nagyszebeni Lucian Blaga Egyetemen szerezte meg. Bár eredetileg kutatásban szeretett volna dolgozni, az egyetem elvégzése után végül pedagógusi pályára lépett, sőt 1999-től egészen 2008-ig a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum igazgatójaként is tevékenykedett. 1999-től a kézdivásárhelyi RMDSZ választmányának tagjává vált, 1996-tól pedig önkormányzati képviselő és a helyi RMDSZ frakciójának vezetője volt. 2008 és 2012 között szenátorként dolgozott Bukarestben, illetve a felsőház művelődési bizottságának alelnöke volt, 2012-től pedig Kézdivásárhely polgármestereként tarjuk számon. Civilben igazi futballszerető, életének mindig is szerves részét képezte a foci, és mindmáig hiszi, hogy a sport elengedhetetlen örömforrása lehet az ember életének. Imád kertészkedni és főzni, de szereti a ház körüli teendőket is, sőt vallja, hogy a jól elvégzett munka eredménnyel jár. Jelenleg lelkes nagyapaként igyekszik elkényeztetni egyetlen lányunokáját, és bár már nem gyakorló fizikus, de saját elmondása szerint mindig is érdekelte az univerzum működése és az asztrofizika. Szívügye Kézdivásárhely, igyekszik jó gazdája lenni a céhes városnak, és szeretne a következő években is azon munkálkodni, hogy az eddig beindított projektek eredményeit közösen élvezhessük.

Lukács Tamás és Pál Hunor fiatal vállalkozók, a Sepsi Ajándék tulajdonosai és működtetői 1990-ben születtek Sepsiszentgyörgyön. Gyermekéveik során ki-ki a maga izgalmas kalandjait élte át a megyeközpontban, míg Tamás a Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanult, addig Huni a Székely Mikó Kollégium diákja volt. A középiskola elvégzése után Tamás Bukarestben, Huni pedig Marosvásárhelyen folytatta a tanulmányait. Már az egyetemi évek alatt is szorgosan dolgoztak, míg végül hazaköltözésük után közös kalandba kezdtek, 2015-ben alapították meg önálló vállalkozásukat. Kezdetben textílnyomtatással és bögrék megszemélyesítésével foglalkoztak, de mivel az igény is folyamatosan nőt, illetve ők maguk is a lendületes fejlődést tűzték ki céljukul, ezért rövid időn belül igencsak szélesre bővült a termékpalettájuk. Mára a Sepsi Ajándék látványos gépparkkal több üzlethelyiségben is igyekszik kielégíteni a kliensek változatos igényeit, és mint vallják: „Ha kell, a levegőre is nyomtatnak.” A céges ügyintézések és kivitelezések mellett Tamás és Huni régóta nagyon jó barátok is, sőt, a családalapítást követően egymás gyermekeinek keresztszüleivé is váltak.

Bede Kincső fotográfus 1995-ben született Kovásznán, jelenleg kétlaki életet él, részben Budapesten, részben pedig szülővárosában alkot és tevékenykedik, de mint mondja: fotózni mindig hazajár, mert ez az a hely, ami igazán inspirálja őt. Gyerekkorában 12 éven át balettozott, később a színjátszást is kipróbálta, végül a filmkészítés világa kezdte el foglalkoztatni, így egyetemi diplomáját a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerezte meg, ahol filmvágást tanult, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán mesterizett. 2020-ban elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetsége fotográfiai ösztöndíját, ugyanebben az évben, a világ legrangosabb fotóművészeti vására, a Paris Photo által fiatal fotográfusok számára meghirdetett Carte Blanche pályázatán a négy nyertes alkotó egyike volt, Párizsban is kiállították munkáit. A Három színt ismerek a világon című sorozatát, ami egyben Kincső diplomamunkája is a BredaPhoto kurátorai is beválasztották a 10 New Talent 2020 tehetségprogramjába, így a sorozat képei Hollandiában is kiállításra kerültek. Az évek során olyan jól ismert és neves márkákkal is együtt dolgozott, mint például az Yves Sain Laurent vagy a Glamour, és még a diplomája megszerzése előtt leszerződtette egy rangos budapesti kereskedelmi galéria, a TOBE Gallery. Tehetsége elismeréseként jelölték már az Eszterházy Art Award-ra, idén pedig ő kapta meg az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat, a vizuális művészetek kategóriában.

Vásárhelyi Jób Barna alpinista, a szentegyházi hegyimentő-csapat tagja 2000-ben született egy, a Vargyas-szoroshoz közeli tanyán, távol a civilizációtól. Gyermekkora és annak mostoha körülménye sokunk számára ismerős lehet, hiszen tavaly novemberben a sepsiszentgyörgyi TEDx előadás-sorozat keretében ő maga mesélte el annak sanyarú történetét. Kétéves volt, amikor édesanyja gyomorrákban elhunyt, így ezt követően az alkoholproblémákkal küzdő apjával és mostohájával nőtt fel, nemegyszer igazán embertpróbáló helyzetek és körülmények között. Iskolás éveinek egy részét Székelykeresztúron töltötte, ezt követően Böjte Csaba testvér szovátai otthonába került, ahonnan később az édesapja – börtönből való szabadulását követően – végül hazaköltöztette. Szigorú szabályrendszerben, rengeteg munka és mégtöbb feszültség közepette nőtt fel, mígnem fellézadva az apai szigor ellen, végül elhagyta a szülői házat. Dolgozott külföldön, és idővel saját jövedelemre tett szert, amiből a tisztességes munkavégzéshez vásárolt felszereléseket, és saját lábára állt. 2021-ben csatlakozott a szentegyházi hegyimentők csapatához, önálló vállakozásba kezdett, ahol veszélyes fák kivágásával és megnyesésével, mély kutakat kitakarításával, gyümölcsfát metszésével kezdett fogalkozni. Édesapja halált követően magához vette kiskorú öccsét, Balázst, akit azóta is ő nevel. Történetük a közelmúltban vált még tragikusabbá, hiszen Székelyföld-szerte ismeretes a tény: néhány héttel ezelőtt leégett az otthonuk, és azóta számtalan gyűjtést, jótékony megmozdulást szerveztek a megsegítésükre. A Pertu következő epizódjában a 23 éves fiatalemberrel beszélgetünk, aki a tragédia ellenére is képes optimistán látni a jövőt, és aki ez alkalommal olyan dolgokba is beavat bennünket, amelyeket mindezidáig senkinek sem mesélt el.

2023. április 27-én elindult a Pertu, Háromszék legközvetlenebb portépodcastje, de mint minden „életút”, ez a történet is jóval korábban kezdődött. Csak idő kérdése volt, hogy mikortól lesz Háromszéken is egy beszélgetős, csacsogós, mégis igényes podcast. Maroknyi ember párbeszédéből és kezdeményező kézségéből, közös koncepciójából született meg végül a Pertu, amely felvállaltan azt a célt szolgálja, hogy azokat a személyeket mutassa be, akik nem csak példaértékűek lehetnek a közösségünk számára, de igazolják azt is, hogy jó és érdemes itthon maradni, élni, tevékenykedni. Köszönet azoknak a Pertu-vendégeknek, akik ezt az üzenetet közvetítették! A műsor első évében 52 önálló epizód készült el, összesen 61 meghívottatat láttunk vendégül a stúdióban, és megközelítőleg kb. 156 forgatási órát tudhatunk magunk mögött. A dobozból előkerülő tárgyak koncepciója már a kezdetektől szerves része volt a podcastnek, így ennek számszerűsítése is önmagáért beszél: az 52 epizód során összesen 341 személyes tárggyal sikerült színesebbé varázsolni a portrébeszélgetéseket. A Pertu egy éves évfordulója számunkra mérföldkőnek számít, visszatekintés és tervezés egyben. Az alábbi felvétel a Pertu egyéves szülinapi, élő műsorának felvétele, amelyet közönség jelenlétében rögzítettünk.

Kozma Orsolya dietetikus, CrossFit edző és versenyző 1997 másjusában született Sepsiszentgyörgyön, ízig vérig háromszékinek vallja magát. Kislányként mindenekelőtt színész és rádiós szeretett volna lenni, s bár utóbbi szakmát ma is gyakorolja, az élet mégis teljesen más sorsot szabott ki neki. Mint mondja, gyerekkorában kicsit sem tartozott az örök mozgó, vékony lányok közé, éppen ezért 17 éves korában egy „kattanásnak” köszönhetően kezdett komolyan érdeklődni a helyes táplálkozás és a dietetikus szakma iránt. A középiskola elvégzése után a budapesti Semmelweis Egyetem Dietetikus szakára iratkozott, és kiköltözött a magyar fővárosba. Az ott eltöltött öt év alatt ismerkedett meg a CrossFit sportággal, és mivel hatalmas motivációra lelt benne, rövid időn belül profi szintre emelte szaktudását. Néhány év elteltével már nem csak a nívós megmérettetések versenyzőjévé vált, hanem edzőként is elkezdett tevékenykedni, Budapest legszínvonalasabb CrossFit termében, a B'Bros-ban tartott tréningeket. 2021-ben hazaköltözött Háromszékre, azóta mondhatni kétlaki életet él: egyaránt tart edzéseket és előadásokat Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is. Küldetésének tekinti az egészséges táplálkozás népszerűsítését, és hiszi, hogy dietetikusnak lenni nem csak szakma, hanem hivatás is. A sport és a szakma gyakorlása mellett rengeteg hobbija van, imád például táncolni és olvasni is, de legnagyobb szívfájdalomként éli meg, hogy szinte lehetetlen mindent belesűríteni 24 órába, amit ő egyetlen nap alatt meg tudna, illetve meg szeretne tenni.

Szonda Szabolcs műfordító, költő, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója 1974-ben született Sepsiszentgyörgyön. Tanulmányait a Székely Mikó Kollégiumban, később a bukaresti egyetem Idegen Nyelvek és Irodalmak Karán, a Hungarológiai Tanszék magyar-román szakán végezte – majd ugyanitt szerezte meg a magiszteri és doktori diplomát is. Egyetemi évei vége felé debütált költeményeivel az Előretolt Helyőrség című irodalmi lapban, később több elismert folyóirat is közölte írásait, illetve saját verseskötetei is megjelentek. Szerkesztői pályafutását a Romániai Magyar Szónál kezdte, ahol felvette a Periszkóp Pál álnevet, amellyel a későbbiekben gyakorta publikált. 2000-től a jelzett lap Szabad Szombat / Színkép című kulturális mellékletének szerkesztője, 2005-től pedig az Új Magyar Szó munkatársa volt, ahol szintén az említett kulturális mellékletért felelt. Már az egyetemi évek alatt is kacérkodott saját lap indításával – ez a Nézőpont című kiadvány volt –, később pedig Sepsiszentgyörgyön is létrehoztak egy lapot, Csigalépcső címmel. Műfordítói munkássága szintén az egyetemi évek időszakában gyökeredzik, fordításait azóta is aktívan publikálja a legelismertebb hazai és külföldi folyóiratokban, illetve mára már több kötete is megjelent. 2008-tól a sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtár igazgatója, ugyanakkor az ottani tevékenységek mellett a Szent György Napok és a PulzArt kortárs művészeti fesztivál irodalmi eseményeinek állandó szervezője. Az általa vezetett intézménnyel 2022-ben szervezték meg először a Sepsi Book névre keresztelt könyvfesztivált – ennek harmadik kiadására a közeljövőben kerül sor.