Podcastok - 24.hu

A Nova Kakhovka-i gátszakadásról, a nyári ukrán offenzíváról és az orosz vezérkari főnökök kivégzéséről deliráló zsoldoshadsereg-vezér fejében zajló történésekről értekezünk.

Indul a Háromharmad extrája, a Napirend után, melyben a hallgatóktól érkező kérdésekre felelnek tömören a műsor résztvevői. Az első műsor témái: üvegplafon a DK fölött; mi a baj Gyurcsánnyal?; Novák Katalin magyarellenes skandálások közepette avatott Kölcsey-szobrot Erdélyben; féltsük-e a bérünket a keletről érkező munkaerőtől?

Informális körökben hall sztorikat arról a Magyar Telekom volt vezérigazgatója, hogy fokozódik a nyomás a külföldi tulajdonú cégeken a magyar kormány és leágazásai részéről, hogy engedjék át üzleti érdekeltségeiket. Ehhez adott esetben nem is kell konkrét fenyegetés, elég, ha egy erős kormányzati háttérrel rendelkező, befolyásos ember teszi meg a visszautasíthatatlan ajánlatot, a pszichológiai hatás működik – mondja a Dellában Christopher Mattheisen, reagálva azokra a hírekre, amelyek szerint az itt működő német vállalatok aggódnak a kormányzati körök agresszív üzleti terjeszkedése miatt.

Csaknem egy évtizeden át köszöntötte híradósként a nézőket, vezetett miniszterelnök-jelölti vitát és tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is. Bárdos András jó ideje a tévézés helyett másik szenvedélyének, a könyveknek él. A 21. Század Kiadó vezetője egyebek mellett arról is mesél, melyek a könyves szakma legégetőbb kihívásai. Szó lesz az olvasók tűréshatáráról a nyomdai árak növekedése tükrében, kiderül miként válhat valakiből rocksztár-szerző, sőt az is, milyen szempontok alapján dől el, hogy egy idegennyelvű könyvnek lesz-e magyar kiadása. A epizód elején az 550 éves magyar könyvszakma múltjáról és jelenéről mesél Nyáry Krisztián, aki tíz könyvet is ajánl a 94. Ünnepi Könyvhét kínálatából.

Nyers Péter „Pötyi” a rendszerváltásig a Rákóczi tér közismert figurája volt. A visszaesőként elkövetett betörések mellett főleg kártyában utazott, tudását egy időben nyugat-európai országokban is kamatoztatta illegális disszidensként. A Tangó és Kes legújabb adásában beszél arról, hogy a téren napi szinten alsó hangon egy akkori magyar havi fizetés hússzorosa cserélt gazdát a römipartikon – a pókert unalmasnak tartották –, és a játék mindenki számára akkor ért csak véget, amikor elveszítette minden pénzét. A hierarchia ezzel összhangban úgy nézett ki, hogy aki a legtöbbet nyerte, az volt a csúcson. Külsősök azért nem gyakran szálltak be a teletetovált, meglehetősen nagydarab kártyázók közé, ha mégis, azoknak „Tarzan” „rakta fel a rakétát”, úgynevezett előkészített játékokon húzták le őket. A külföldi kártyásokra a Balatonon várt hasonló sors. Egymás között azonban nem voltak cinkelt partik, aki megpróbálkozott ezzel, azt kitették, és járhatta a vidéket – ezek a körutak gyakran végződtek veréssel, sőt egy alkalommal bányászok meg is gyilkoltak egy hamiskártyást. Jelentős vagyonok keletkeztek a Rákóczi téren, aranyba, ingatlanba fektettek a hosszú távon tervezők, akik aztán a játékgépek miatt mentek tönkre már a '90-es évek után.

A miniszterelnök hatvanadik születésnapjával kezdett Bita Dániel, Kerner Zsolt, valamint Nagy József a Háromharmadban. Aztán a kamatjövedelmeket sújtó új adó és a multik elüldözése került szóba, majd pedig az, hogy Koszovóban magyar vér folyt.

Bár nem volt egy emlékezetes mérkőzés, azért mégis bőven lehet miről beszélni a budapesti Európa Liga-döntőt követően, amin a Sevilla tönkretette José Mourinho tökéletes mutatóját.

Ilyen a titkolózó nehézipar-fejlesztés, mint az EU-pénzek hiánya miatti kényszerpálya: a komáromiaknak már nem is árulják el, mire kerítenek el még háromszor annyi ipari területet és ötször annyi vizet, mint amennyit a mostani akkugyárak és a város használnak. Közben már épülnek a munkásszállók valamihez, ami leginkább egy újabb gigantikus akkuüzem lehet.

A magyar rendezésű U17-es labdarúgó Európa-bajnokságon már nem érdekelt a korosztályos válogatottunk – kiemelkedő módon három meccsen nyolc gólt rúgott, de közben kilencet kapott a csapat, így nem jutott tovább csoportjából.

Számtalan bizarr szála van a Völner–Schadl-ügynek, de a korrupciókutatással foglalkozó Transparency International jogi vezetője a más ügyekben szerzett tapasztalatai alapján úgy látja: a főszereplők maguk alakították ki a vádirat szerinti „korrupt bizniszt”, azt nem felülről osztották ki rájuk, ahhoz nem kellett előzetesen engedélyt kérniük „a nagyfőnöktől”. Amíg nem sértettek magasabb érdekeket, addig ezt működtethették, amikor „egyesek rájöttek, hogy ebből lehet bizonyos hasznokat húzni, akkor bekéretőztek” – mondja a Dellában Ligeti Miklós, akit a perbeli védekezés – ha nagyon messziről indítva is, de – emlékeztet a frankfurti Auschwitz-perre, ahol mindenkiről az derült ki, hogy „hatáskör és funkció nélkül csak úgy lézengett Birkenauban”.