Mivel magyarázza az OĽaNO földindulásszerű győzelmét, és egyben dél-szlovákiai sikerét? Szlovák vagy magyar politikusnak tartja-e magát? Mit várhatnak Matovičtól a felvidéki magyarok? Grendel Gábor volt a ma7 podcast adásának, a PRÉS-nek a vendége. A beszélgetés rövidebb (de így sem rövid), szerkesztett változatát írásban is közöljük!
Arról, hogy még az OĽaNO listáján szereplőknek is nagy meglepetést jelentett a párt sikere, a választások óta már ön és Igor Matovič is többször beszélt. Arról azonban még nem, hogy mi történt az elmúlt néhány hétben. Az OĽaNO-t ugyanis tavaly novemberben-decemberben még csak a bejutási küszöb környékére mérték. Mit gondol, mi hozta meg a nagy áttörést, mi volt az a fordulópont, ami után elindultak felfelé?
Mindig óva intettem az újságírókat és a kollégáimat is, hogy a közvélemény-kutatásokból konkrét következtetéseket vonjanak le. Emlékezzünk arra, hogy négy évvel ezelőtt – még egy hónappal a választások előtt is – csak 6-7 százalékot jósoltak az OĽaNO-NOVA-nak, a végeredmény azonban több mint 11 százalék lett. Szóval én akkor is bizakodó voltam, amikor minket öt százalék körülre mértek, bíztam ugyanis benne, hogy a végeredmény pozitívabb lesz. Azt, hogy ez 25 százalékot fog jelenteni, természetesen a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna.
Úgy gondolom, hogy ennek nincs egy konkrét oka, valószínűleg több szerencsés körülmény játszott közre. Az egyik az lehet, hogy ennek a választásnak az egyik fő témája a korrupció- és a Smer ellenes harc volt, amelyben az OĽaNO volt a legautentikusabb.
Mint tudjuk, a liberális PS-Spolu inkább a szélsőségesek elleni harcra helyezte a hangsúlyt.
Mit gondol, miért voltak olyan sikeresek Dél-Szlovákiában?
Szerintem ez több dologgal függ össze. Az egyik az, hogy Igor Matovič tavaly nyáron egy koalíciós ajánlatot kínált a Magyar Közösség Pártjának, és elég intenzíven kommunikálta azt, hogy szeretné, ha az MKP szavazatai nem vesznének el.
Koalícióról volt szó vagy arról, hogy helyet kaphatnak az MKP jelöltjei az OĽaNO listáján?
Koalícióról. Ez teljesen világosan elhangzott egy olyan találkozón, amelyen én magam is részt vettem, ezért tudom ilyen magabiztosan kijelenteni, hogy ez egy koalíciós ajánlat volt. Éppen azért ajánlottunk koalíciót, hogy ez eléggé vonzó és elfogadható legyen az MKP számára. Hiszen ezáltal megőrizték volna identitásukat, és a választási eredményért járó pénzösszegből is arányosan részesültek volna. A másik oka annak, hogy sikeresek voltunk Dél-Szlovákiában, az volt, hogy voltak magyar jelöltjeink. Jómagam is nem egyszer lehetőséget kaptam a magyar médiában, így kommunikálhattam az OĽaNO üzeneteit a magyar olvasók vagy rádióhallgatók felé. Harmadik ok pedig az lehetett, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyarok egy része is úgy gondolhatta, hogy Robert Fico elűzése most az első számú tét.
Ön személy szerint magyar vagy szlovák politikusként határozza meg magát?
Szlovákiai magyarnak vallom magam. Magyar nemzetiségű vagyok, ezt egyébként kötelezően fel is kell tüntetni a szlovák parlament honlapján. Magyar-újságírás szakot végeztem a Comenius Egyetemen. De nem a kisebbségi politizálásra szakosodtam, engem elsősorban biztonságpolitikai kérdések, illetve a titkosszolgálatokkal kapcsolatos témakörök érdekelnek. Ezt soha nem titkoltam. Ez talán a fő oka, hogy az OĽaNO színeiben politizálok.
Kanyarodjunk még vissza az OĽaNO MKP-nak tett koalíciós ajánlatához! Mennyire volt ez őszinte lépés az önök részéről? Hiszen ahogyan azt említettük, akkor az OĽaNO még nagyon bizonytalanul állt. A magyar szavazatoktól pedig akár azt is remélhették, hogy azokkal biztosan átlépik a parlamenti küszöböt.
A szándék őszinte volt, és bizonyos mértékig kockázatos is.
Milyen értelemben kockázatos?
Nem bízhattunk abban, hogy az MKP 3,5-4 százalékos bázisa teljes mértékben egyetértett volna ezzel a koalícióval. Mint ahogy abban sem, hogy az OĽaNO 5-6 százalékos szavazóbázisa egyetértett volna ezzel az egyesüléssel. Abban viszont biztos voltam, hogy Igor Matovič van annyira talpraesett és tehetséges politikus, hogy megmagyarázza és elfogadtassa mindezt a választókkal.
Hibának tartja, hogy az MKP ezt az ajánlatot végül elutasította?
Most már könnyű okoskodni, akkor viszont nem lehetett tudni, hogy az MKP végül megegyezik-e a Híddal, vagy külön indul a két erősebb magyar tömörülés. Ha közös listán indul az MKP és a Híd, akkor megértettem volna az MKP elutasítását. Ez ugyanis egy elfogadhatóbb megoldás lett volna a szlovákiai magyar választók számára is.
Viszont – ahogyan ezt korábban többször is elmondtam – ameddig külön indulnak, nem látok esélyt arra, hogy az 5 százalékos küszöböt bármelyikük is megugorja. Én egyébként azt, hogy a magyar pártok nem jutottak be a parlamentbe, őszintén sajnálom.
Az imént Matovič politikai tehetségéről beszélt. Mivel magyarázza azt, hogy korábban a magyar ügyek irányában nem volt ennyire elfogadó?
Nem akarom, hogy nagyképűségnek tűnjön, de azelőtt nem volt mellett olyan szlovákiai magyar politikus, aki elmagyarázta volna neki, és magyar szemmel láttatta volna vele ezeket a számunkra fontos kérdéseket.
Értjük az utalást, de azért rákérdezünk: ki volt ez a személy?
Én. Ezért mondtam, nem akarom, hogy ez nagyképűségnek tűnjön.
Akkor a kérdés az, hogy önben mikor történt meg ez a fordulat? Említette, hogy inkább biztonságpolitikai, külpolitikai kérdésekkel foglalkozott.
Ilyen konkrét fordulatot nem tudnék megnevezni. Amikor azonban felmerültek olyan törvényjavaslatok, amelyek a magyarokat érintették, akkor Matovič-csal mindig leültünk, és megbeszéltük, hogy ezek miért fontosak a magyarok számára.
Felmerül a kérdés, hogy a 2020-at követő ciklusban a politikai számítások lesznek fontosak, vagy egyfajta elvi hozzáállás a kisebbségek ügyéhez? Úgy értjük, ha a politikai számítások úgy kívánják, ad acta tesznek kisebbségi ügyeket?
Mivel nem jutott be egy szlovákiai magyar párt sem a parlamentbe, szeretnénk megtalálni a módját annak, hogyan tudnánk felvállalni a kisebbségi érdekképviseletet a parlamentben és elképzelhető, hogy a kormányban is. Ennek konkrét formájáról még nem beszélnék, de ez ügyben már Matovič-csal is egyeztettem.
Nyilván ez abból is fakad, hogy nagyszámú szavazat érkezett Dél-Szlovákiából az OĽaNO-ra. Érez-e valamilyen különleges felelősséget a magyar választók iránt?
Természetesen. Tagadhatatlan, hogy Dél-Szlovákiában magyarok is szavaztak ránk. Nemcsak személy szerint rám, hanem Igor Matovičra is.
Mennyire nyomja a vállát ez a felelősség?
Semmiképpen sem érzem tehernek, inkább kihívásnak nevezném. Az elsődleges feladat az, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb módját, hogy miképp viszonozzuk a magyar és más kisebbségeknek ezt a bizalmat.
Ha ezt a konkrétumok nyelvére fordítjuk: mi az, amit támogatni fognak? Emlegetik például a kisebbségi kerettörvényt.
Még nagyon a folyamat elején vagyunk. Beszéljünk most csak a szlovákiai magyar kisebbségről: le akarunk ülni ennek a közösségnek a meghatározó személyiségeivel.
Politikusokra gondol?
Is. De nem csak rájuk.
Neveket elárul?
Erről még nagyon korai beszélnünk. De a célunk az, hogy kikérjük a véleményüket és a tanácsaikat.
A megyerendszer átalakítását, a parlamenti küszöb 3 százalékra való csökkentését, a magyar nyelv regionálisan hivatalos státuszát Matovič már a koalíciós ajánlattal együtt beígérte. Ezek közül ön mit tart elfogadhatónak?
Az, hogy én mit tartok elfogadhatónak, egy kérdés, a másik az, hogy mit tudunk a parlamentben jóváhagyni a koalíciós partnerekkel. Várjuk ki a végét, még nagyon a folyamat elején vagyunk!
Kettős állampolgárság?
Beszéltünk erről a kérdésről is, amikor az MKP-val tárgyaltunk tavaly augusztusban. Meglátjuk, hogy mit tud jóvá hagyni a törvényhozás.
Tud-e konkrétumokat mondani az MKP-val vagy más magyar pártokkal való jövőbeni együttműködésről?
Pár nappal a választások után vagyunk, szóval tényleg nagyon korai még konkrétumokról beszélni.
Talán legtöbbet eddig a kisebbségi kormánybiztos személyéről beszéltek. Ebben a kérdésben már folytattak egyeztetéseket magyar politikusokkal?
Sajnos az összes ilyen kérdésre csak azt tudom mondani, hogy várjuk ki a végét!
Magyar politikusokkal egyébként kommunikálok, tartjuk velük a kapcsolatot – egyelőre még csak telefonon, de már konkrét találkozókról is egyeztettünk.
Beszéljünk akkor egy kicsit az ön személyes ambícióiról! El tudja magát képzelni az új kormányban, vagy inkább a parlamenti munkát látja testhezállóbbnak?
Mindkettőt el tudom képzelni. Négy év parlamenti munka áll mögöttem, és a választási eredményt egyfajta bizonyítványnak tartom a választók részéről. A politikai karrierem kezdettől fogva nem arról szólt, hogy én most itt gőzerővel nyomulnék előre, és mindenképpen valamilyen konkrét pozícióról álmodoznék. Soha nem ez volt a célom, hanem az, hogy segítsem és támogassam azokat a politikusokat, akik tehetségesebbek nálam, tisztességesek a szándékaik és a jó ügyekért harcolnak.
Mit látna szerencsésebbnek: a három- vagy a négypárti koalíciót?
A négypártit, amely alkotmányos többséggel rendelkezne – ezzel ugyanis könnyebb lenne az országot előre mozdítani, és amellyel kézzel fogható eredményeket és változásokat tudunk majd felmutatni.
Hadd kérjük meg arra, hogy néhány mondatban értékelje az OĽaNO lehetséges koalíciós partnereinek vezetőit! Andrej Kiskát például mit gondol?
Ebbe, ha nem haragszanak, nem megyek bele.
Azért, mert jót nem tud mondani, rosszat meg nem szeretne?
Nem azért. Én sem szeretném, és nem tartanám korrektnek, ha a leendő koalíciós partnerek értékelnék a mi pártunkat.
Mi a véleménye például a Kiskáról megjelent videókról? Lejárató kampánynak tartja, vagy valóban kifogásolható, ha egy – most már parlamenti – párt elnöke kétes hírű üzletemberekkel találkozik?
Az kétségtelen, hogy ez egy lejárató kampány része volt – erről árulkodott az időzítése, és egyáltalán az is, ahogyan ez nyilvánosságra került. Másrészt viszont valóban kérdéseket vet fel az, hogy miért éppen egy ilyen személlyel ült le tárgyalni.
És hogyan látja Boris Kollárt és múltbéli tevékenységét? Ismertek az ő maffiakapcsolatai, ahogyan az is, hogy kapcsolatban volt Marian Kočnerrel és Alena Zsuzsovával. El tudja képzelni, hogy Kollár szemére veti ezeket a kapcsolatokat?
Nem fogom nyilvánosan kommentálni ezeket a dolgokat.
A Smer egyes politikusainak szemére vetették ugyanezeket.
Ahogyan azt az előbb már mondtam, nem tartanám korrektnek, ha a leendő koalíciós partnereink nyilvánosan értékelnék a mi képviselőinket, ugyanígy én sem fogom nyilvánosan kommentálni őket.
Akkor térjünk át a külpolitikára. Nagyon sok magyart foglalkoztat, hogy mi lesz a visegrádi együttműködéssel. Változni fog e tekintetben az új kormány külpolitikája?
Ez a kérdés egyrészt attól is függ, hogy melyik párt fogja jelölni a leendő külügyminisztert
Az OĽaNO szeretné a külügyminiszteri tárcát magáénak tudni?
Megint ott tartunk, hogy nem szeretném, ha a sajtón keresztül üzengetnénk, hogy mit szeretnénk és mit nem. Ez nem segítené, hanem inkább ártana a koalíciós tárgyalásoknak.
A személyes véleményem egyébként az, hogy a külpolitikát a legerősebb kormánypártnak kell diktálnia. Vannak olyan szakképzett jelöltjeink, akik el tudnák vállalni ezt a pozíciót.
Előnyére válik Szlovákiának a visegrádi partnerség?
Személyes véleményem szerint igen.
Egy néhány nappal ezelőtti, választások utáni beszélgetésben Igor Matovičnak Orbán Viktorral kapcsolatban tett korábbi kijelentéseire kellett magyarázatot adnia. Önnek mi a véleménye a magyar kormányfőről?
Igor Matovič ismert arról, hogy ő eddig a belpolitikára helyezte a hangsúlyt, várjuk meg tehát, amíg megalakul a kormánya, és amíg kristálytisztává nem válik a külpolitikai irányultsága és nézete.
Az Orbán Viktor kormánya által elindított nemzeti konzultációkat Matovič például jó ötletnek tartotta, bírálta ugyanakkor a magyarországi médiaviszonyokat. Egyetért Matovič-csal?
Kicsit más helyzetben vagyunk, mint négy évvel ezelőtt, amikor ellenzéki politikusként bármikor bármit bármilyen módon kommentáltunk, és ennek nem volt semmilyen külpolitikai következménye.
Most az OĽaNO kormányt készül alakítani, Igor Matovič kormányfő lesz. Lesz az országnak egy erős, érezhető külpolitikai irányultsága. Várjuk ki a végét, de mindenekelőtt a kormányprogramot, és az egyes tárcák elosztását.
