A sötétség urainak

Végtelen ingájából

Nem dobál többé

A tudás hamis illúziója

A kényelem mámora

Egyszer, csak egyszer

Kijutottál a körből

És ott találtad magad

Megpillantva

Az Isten bárányát

Az örökfényű fáklyát

Hiába mind

Kísértés hármasa

Tekinteted már a fényre figyel

Végtelen az út

Mely előre visz

S ha néha megtorpansz

Őt kérdezed magadban

Válasza visszhangzik

Kristály

Krisztus

Tisztasággal

Benned változik

Borrá

Kenyérré

Bizonyossággá

A negyvenedik napon