Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony, / S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon... / Vajon... kialszik-e a fény a szemedben? /  Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben? / A Messiás eljött, de nem úgy mint várták, / Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták, / Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát, / Megakarták mérni Isten igazságát, / És nem értették Isten Golgotáját... / És nem értették meg Isten Történelmét. / És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét. // Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige / Alázatosan jött le szolgálni ide. / S végigjárta minden lépését az útnak... / A próféciák is mind-mind ide futnak - / - De itt van kezdete már a másik útnak. / Később megértették, s szerte a világon, / Évente új várás indul, új karácsony. / Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége, / Indulunk ismét a köznapok elébe... / A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják, / De aki megérti Isten Golgotáját, / Annak ádventje nem "karácsonyi ádvent." / Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment! / És amikor zsendül a fügefa virág: / A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG! / Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül, / Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül. / Vedd füledbe szavát, ígéretét zengőn; / Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön. | Szerző: R. Lukácsi Vilma | Felolvassa: Ambrus Attila József | #rlukacsivilma #ambrusattilajozsef #ambrusaalkotoistudioja