1981-ben jelent meg Thomas Harris modernkori krimi-klasszikusa, A vörös sárkány. Ugyan számos érdeme van a regénynek, de a legnagyobb hatása kétségtelenül abban rejlik, hogy ebben debütált az elegáns szociopata, az úriember sorozatgyilkos, a gourmet kannibál, Hannibal Lecter karaktere. A regényből (elsőre) Michael Mann rendezett filmet 1986-ban, és bár az Embervadász címet kapó adaptáció bukásnak bizonyult, ez nem vetett végett a pszicho-pszichiáter mozis-karrierjének. Öt évvel később, 1991-ben ugyanis megjelent A bárányok hallgatnak. Minden idők egyik legjobb és legfontosabb thrillerje, ami egy csapásra ikonikus sztárt csinált Lecterből. Mi pedig most jól összemérjük a két filmet, és azok Hannibal Lecter ábrázolásait!
Férfibúsongós neon-noir esztétika kontra reménytelen, rémálomszerű pokoljárás. Michael Mann vagy Jonathan Demme adaptálta jobban Thomas Harrist? Brian Cox vagy Sir Anthony Hopkins a jobb, hitelesebb, félelmetesebb Hannibal Lecter? Mennyire világlik ki a 80-as és a 90-es évek esztétikai és közérzeti különbsége a két film összehasonlításában? Miben problematikus mai szemmel A bárányok hallgatnak? Egyáltalán tényleg problematikus, vagy csak megint túl lett tolva a "woke-bicikli"? Mi a világ legjobb jelenete, és miért az, amikor William Petersen átugrik az ablakon? Miben rejlik a Hannibal Lecter-sztorik öröksége? Van-e bármilyen érdeme a későbbi Hannibal Lecter-filmeknek? Érdemes lenne-e még újra elővenni ezt a franchise-t? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában.