„Csak mióta asszony vagyok, ismerem az élet legédesebb örömeit és legkeserűbb bánatát”- írta be naplójába 1847-ben egy menyecske, aki 19 esztendővel korábban, december 29-én született. A nagyvilág benne a lánglelkű költő szerelmét látta, aztán majd később az özvegyi fátyol eldobóját, sőt azt, aki a második férjének is hátat fordított. Néhányan észrevették az anyát is, aki öt gyermeknek adott életet. Pedig ennél sokkal több minden fért abba a nem egészen 40 esztendőbe, ami neki adatott. Ráadásul Szendrey Júlia maga is alkotó volt. Irodalmi pályafutásáról idén jelent meg kötet és szinte karácsonyra jött ki a nyomdából elbeszéléseinek és meséinek gyűjteménye. Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténésszel, a kérdéskör kutatójával beszélgettem.

Kép: Egy oldal a "SZENDREY JULIA ISMERETLEN NAPLÓJA, LEVELEI ÉS HALÁLOSÁGYÁN TETT VALLOMÁSA" c. kötetből

| Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince