Különös korokat élünk. Miközben Isten azért hívott el bennünket, hogy személyesen ismerjük meg az Ő Krisztusát, addig mi meglepően könnyen feláldozzuk ezt Tőle származó a természetes belső igényt, és engedjük, hogy mások határozzák meg azt, hogy hogyan kellene látnunk, hinnünk, éreznünk. Nem véletlenül figyelmeztet Pál, hogy "senki tőletek a győzelmi pálmát el ne vegye, aki alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében tetszeleg, látomásaival eltelve, és test szerinti gondolkozással ok nélkül felfuvalkodik..." (Kol. 2.16.)