Amikor elindulok, a saját szempontjaimra és és a veszélyekre egyáltalán nem gondolok.

Mennyi idő telik el a telefonhívás és az indulás között? Mit mérlegel ilyenkor az ember? Mit visz magával? Hogyan dolgoznak a helyszínen? Hogyan tartja a kapcsolatot az itthoniakkal? Hogy dolgozza fel mindezt az édesanyja és a párja? Milyenek a körülmények? Mit esznek, hol alszanak, hogyan osztják fel a területeket? Csak néhány kérdés a sok közül, amelyről beszélgettünk.

“Amikor egy-egy katasztrófa sújtotta helyről hazatér az ember, akkor elképesztő öröm, hogy folyik a falból meleg víz, van kád és wc, pláne, hogy a lakásban. Ilyenkor egy időre helyükre kerülnek a dolgok, aztán eltelik körülbelül fél év és mindezt már nem értékeled annyira. Mindig kell valami, ami helyre ránt.” mondja Siklósi Gábor az Országos Mentőszolgálat munkatársa, aki vasárnap érkezett haza Törökországból, ahol a magyar mentőcsapat tagjaként járt.

De mi hajtja őt, hogy saját biztonságát és épségét is kockáztatva mentsen másokat a világ bármely pontján? Kötődik-e azokhoz, akiket megmentett? Hogyan dolgozza fel a borzalmakat, amelyeket azt elmúlt több, mint 20 évben átélt.

Egy igazi hős és egy valódi példakép.