Ez egy vidám és játékos novella - súlyos aktualitással. A tét így hangzik: túléljük-e? Apropó: Tertulitttic főtételeiről hallottál már? Az előszót, a pillanatnyi aktualitás kapcsán, érdemes elolvasni. Itt találod.

Képes-e egy kormány vagy vallási hatalom biztosítani az ember számára a biztonságot?

A technológiai fejlődéssel valóban egy jobb élet teremthető? Elkerülhető lesz a világban található sok-sok szenvedés, agresszió és erőszak?

Lehet, hogy a Földanya mindenkinek azt fogja adni, ami összhangban van önmagával? Lehet, hogy a világunk párhuzamos valóságokra hasad? - Ez a novella égetően aktuális. Hogy miért? Katt ide és tudj meg többet!

Ez a novella egy hajléktalanról szól, aki elhatározza, hogy látni akarja a napfelkeltét. Vajon megtalálhatja-e bárki Istent?

"Hiszen jóval a papok, suttogások és bűnbánatok előtt a barátok sétáltak, beszélgettek, hallgattak, és közben kikúrálták egymást a keserű gondokból."

Vajon milyen az, amikor minden vágyad teljesül? Milyen arra vágyni, hogy olyan hatalmas legyél, mint Isten? És mi lesz, ha megkapod? Lásd még ide kattintva!

És akkor, ott felolvastam neki a világ leggyönyörűbb novelláját, ami az apai szeretetről szól. Aztán együtt hallgattunk, és együtt sírtunk...

Ma fokról fokra átadjuk az irányítást a minket körülvevő programoknak, mesterséges intelligenciának. A programok kezdik megmondani, milyen hír fontos nekünk, mire vágyjunk, mit csinálhatunk. Az elme elgyengül. Az ember mintegy lecsavarozza az elméjét. És akkor mi lesz? Hová jutunk? Egy olyan állapotba, ami épp ellentéte a meditáció kreatív csöndjének. A lecsavarozott elme spirituális novella ebbe az állapotba nyújt egy bepillantást. Remélem, hogy utána, mint egy haiku után, lesz benned egy rebbenésnyi csend. És ebből a csendből valami nagyon is kreatív születik.

A világbéke rabjai című novellát 2005-ben írtam. Most vált igazán aktuálissá, tekintve a körülöttünk lévő, fájdalmas zűrzavart. Vajon mi az igaz, a SzuperVizió előtt ülő és unatkozó ember? Vagy a virtuális világban játszódó, érzékeny emberi kapcsolatokkal, szeretettel, fájdalommal és félelemmel átszőtt, mégis sokkal emberibb világ?