Mai vendégem Sugár Péter, Ybl Miklós-díjas építész. Beszélgettünk a sárospataki gyermekkoráról, arról a különleges családról, amelyben édesanyja neológ, édesapja pedig ortodox háttérből érkezett, a szülők hallgatásáról. Ezen kívül szó esett sikeresen elkészült munkákról, mint a balatonfüredi Zsidó Kiválóságok Háza vagy a Dohány utcai emlékfal és reményekről, tervekről, mint a sárbogárdi zsinagóga kultúrközponttá alakítása vagy a sárospataki mikve megmentése. És ezzel összefüggésben arról, hogy hogyan lehet jól felújítani egy zsinagógát műemlékvédelmi szempontból. Beszélgetésünk során leginkább arra kerestem a választ, hogy hogyan ragadható meg a zsidó identitás az építészet eszközeivel.
És  végül még valami: kiderült, hogy miért van minden zsinagógán egy úgynevezett „rontott kő” és ez miért fontos.