szent fia, ez így tovább nem mehet. Amíg te ide nem jöttél, mi mind jóakaratú

míves emberek voltunk. Nem mondom, akadt gonosz is közöttünk, én is megittam

néha a jót s a Káka Petinek egy tinóért ítéltem meg az igazát. De hát azért

ember az ember, hogy emberi botlásokkal botoljék s a tyúkot is piszkával

veszed. De dolgoztunk és tettük minden napnak a dolgát és imádkoztunk Istennek.

Nem féltünk, mert a te öt sebed s keresztbéli szenvedésed volt a mi erősségünk.

És most te úgy élsz közöttünk, eszel, iszol, kacagsz, mintha a magunk fia volnál. Azóta mi nem

tudunk élni, enni, inni, kacagni és dolgozni. Édes Jézus, mind elpusztulunk, ha

meg nem engeded, hogy visszategyünk a keresztre. Légy te csak olyan jó

feszületbéli Krisztus, öt sebbel és jajgató arccal, mint amilyen az apánknak,

nagyapánknak s minden ükünknek voltál." (a Bíró)