szent fia, ez így tovább nem mehet. Amíg te ide nem jöttél, mi mind jóakaratú
míves emberek voltunk. Nem mondom, akadt gonosz is közöttünk, én is megittam
néha a jót s a Káka Petinek egy tinóért ítéltem meg az igazát. De hát azért
ember az ember, hogy emberi botlásokkal botoljék s a tyúkot is piszkával
veszed. De dolgoztunk és tettük minden napnak a dolgát és imádkoztunk Istennek.
Nem féltünk, mert a te öt sebed s keresztbéli szenvedésed volt a mi erősségünk.
És most te úgy élsz közöttünk, eszel, iszol, kacagsz, mintha a magunk fia volnál. Azóta mi nem
tudunk élni, enni, inni, kacagni és dolgozni. Édes Jézus, mind elpusztulunk, ha
meg nem engeded, hogy visszategyünk a keresztre. Légy te csak olyan jó
feszületbéli Krisztus, öt sebbel és jajgató arccal, mint amilyen az apánknak,
nagyapánknak s minden ükünknek voltál." (a Bíró)