A Széljegyzetek podcast legújabb epizódjában meghallgathatjátok a gondolataimat a
Pride-ról, a Turul-szoborról, az egészséges konfliktusokról, az ego megszelídítéséről és még
sokminden másról.

A január számomra nem csak az újjákezdés, de az emlékezés hónapja is: 80 éve, 1945-ben ezen a januáron rengeteg kitűnő embert veszítettünk el. Róluk is megemlékezem, akárcsak az idén elhunyt David Lynchről. De lesz szó a boldogság két fajtájáról és arról is, hogy miért hibás a felépülésre úgy gondolni, mint a démonainkkal való harcra.

A Széljegyzetek idei utolsó epizódjában szó lesz a feminizmusról és Várkonyi Andi
férfi-ideáljáról, a II. világháborúban szüleiktől elszakított gyerekek traumájáról, Dolores
Umbridge-ről és az ellenállás szelleméről.

Reményik Sándor írja, hogy úgy szeretné legyinteni az életet, mint ahogy a fecske
legyinti szárnyával a víz tükrét, a magasba ragadva a megmentett szépségeket. A Széljegyzetek legújabb epizódjában lesz szó arról, hogy vajon lesznek-e még fecskék, hogy vajon mi a különbség szégyen és bűntudat között, hogy Kosztolányi hogyan küzdött a kokainfüggőségével és hogy miként tudunk meditálni.

A Széljegyzetek ezen epizódjában számos egyéni és társadalmi ügyön keresztül
győződhetünk meg az igazságról, hogy az emberi elme olyan, mint a kolibri: csapong és
könnyen manipulálható.

A legújabb epizód egyik fontos témája az élet, amit nem élünk meg. És az élet, amit
a szüleink nem éltek meg, és mi úgy érezzük, hogy nekünk most azt az életet kell élnünk.

Ebben az epizódban többek között szó esik arról, hogy valóban hanyatlanak-e
manapság a családok, hogy mit tapasztal az ember, ha apaként sétál a gyerekével, és hogy
miért nem jó túl korán megbocsátani, ha megbántanak.

Az igazság az, hogy az élet nem fair, de ez önmagában még nem a teljes igazság. A
Széljegyzetek legújabb epizódjában többek közt kifejtem, milyen tapasztalatokra jutottam erről a
meditáció segítségével.

Átatuzók vagyunk ezen a világon. Aki örökre próbál lehorgonyozni, csalódás éri.

Akár a teljes életünket leélhetjük úgy, hogy nem tanulunk meg hitelesen kapcsolódni
saját magunkhoz és másokhoz. Páncélok és maszkok mögött, tettetésben és önáltatásban.