„Amint a természetfilmes pályára léptem, minden magától történt. Minthogyha egyszer csak a saját utamra találtam volna.” – mondja Szendőfi Balázs, aki zeneszerzőből lett természetfotós. Utópisztikus világképet fogalmaz meg, amikor azt mondja a szakmájáról, hogy tulajdonképpen a mai korban természetfilmet forgatnak természet nélkül. 

Balázst korábban érintette meg a természet iránti szeretet, minthogy szolfézsra járt volna. Mégis zeneszerzői pályára lépett, amiben családjának is jelentős szerepe volt, hiszen édesapja Szendőfi Attila hangszerkészítő mester, édesanyja pedig Fekete Mária karmester, a Pesti Magyar Színház zenei vezetője.

Zeneszerzői múltja határozottan támogatja jelenlegi karrierjében, a nézők sokat hivatkoznak természetfilmjeinek egyediségére. Beszélgetésünkben fény derül egyediségének okaira, illetve arra is:

Tulajdonképpen nem akart filmezni, nem is volt nagy természetfilm fogyasztó. Kutatási tevékenysége kapcsán fogott először kamerát a kezébe. A halfogási tevékenységet mellőzve szeretett volna egy mintát nyerni adott kisvíz halfaunájáról, víz alatti felvételeken keresztül. Előtte mindez csak halfogási tevékenységgel volt lehetséges.

A Hegyek-völgyek halai című dokumentumfilmje (2018) után felfigyelt rá a közönség és a szakma is. Karrierjében az igazi áttörést a pandémia hozta. A podcastben az is kiderül, miért. Beszélgetünk még pályázati finanszírozásról, Balázs pénzhez fűződő viszonyáról, miért küldetése az ismeretterjesztés, figyelemfelhívásról, szélmalomharcról, milyen változásokat sikerült véghez vinnie a filmjei segítségével és hogy miért lenne szükség világszintű szemléletváltásra a természetünk megóvása érdekében. Balázs üzen azoknak a karrierváltóknak, akik filmes pályára lépnének és mesél arról, is miben tanítja őt a felnövekvő generáció.

Vendég: Szendőfi Balázs

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett