„Megtapasztaltam, hogy milyen egyedül lenni. A nettó egyedül nihilt. Mindeközben milyen kétértelmű ez, mert hogy fizikailag egyedül vagy, ugyanakkor meg az egész világ veled van és csak rajtad múlik, hogy kihez kapcsolódsz. Hogy ez milyen ellentmondásos?!” – mondja Pethő Anikó, fejvadász, karriertanácsadó, aki 2015-ben egy meghatározó lelki kimerülés következményeként, 15 év hr tapasztalattal a háta mögött megingott, és majdnem felszámolta addigi életét és vállalkozását. Helyette Nepálba utazott, ahol rádöbbent, mennyire igaz a mondás, miszerint egyedül születünk és halunk meg. Mennyire magunkra vagyunk utalva, hiába vesz körül minket egy megtartó szociális háló. „...ugyanakkor mégsem vagyunk egyedül, mert ha kinyitod a szádat és megtanulsz kérni, megtanulsz kommunikálni, megtanulod az igényeidet megfogalmazni, akkor nincs vége a világnak.” Anikó arról is mesél:

Linkedin megmondóemberként leírja, amit gondol és vállalja annak kimenetelét. Sőt! Együttgondolkodásra buzdítja az embereket, mert abban hisz, hogy nem egy szemszög létezik, csak itt Magyarországon is több millió nézőpontból tudunk építkezni. Posztjaiban feltesz egy kérdést, a kommentelők különböző szempontokat ütköztetnek, így mindegyik komment helytálló lehet. Hallgatóink olyan kérdésekre kapnak még válaszokat Anikótól, mint:

„Nagyon sokáig játszottam a business girlt vagy business woment, mert hogy én vagyok a vállalkozó és nekem ilyennek vagy olyannak kell lennem... határozottnak, egyenesnek, nem nőisenek. Felvettem egy szerepet, pont azért, mert férfiakkal tárgyaltam. Mindig nadrágkosztümbe mentem a megbeszélésekre. Igyekeztem mindig idomulni az ügyfelekhez. De hogy mindez nekem természetes-e és ki voltam igazán a kosztüm alatt? ..... Nekem ez az utolsó utáni szempont volt.” Amikor Anikó felismerte, hogy ez a fajta viselkedés már nem komfortos számára, mert elképesztő mennyiségű energiáját felemészti, hogy mindig valamilyen legyen, bizonyos szituációkban valamit képviseljen, ami nem önazonos, akkor feltette magának a kérdés: Vajon tényleg elvárják ezt tőlem? vagy ezt én várom el magamtól? „És rájöttem, mindenkinek akkor lesz jó, ha felvállaljuk önmagunkat!” – ami Anikó alapértéke is. A beszélgetésünkből kiderül:

A podcast végén pedig együttgondolkodásra invitáljuk a hallgatókat utazás és sabbatical leave összefonódásának kapcsán. Többek között azon morfondírozunk, miért lenne hasznos a cégeknek bevezetni a sabbatical leavet? Mit adna a munkavállalónak?

Vendég: Pethő Anikó, az Aareonson Consalting alapítója, fejvadász, karrier-tanácsadó.

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

„Amint a természetfilmes pályára léptem, minden magától történt. Minthogyha egyszer csak a saját utamra találtam volna.” – mondja Szendőfi Balázs, aki zeneszerzőből lett természetfotós. Utópisztikus világképet fogalmaz meg, amikor azt mondja a szakmájáról, hogy tulajdonképpen a mai korban természetfilmet forgatnak természet nélkül. 

Balázst korábban érintette meg a természet iránti szeretet, minthogy szolfézsra járt volna. Mégis zeneszerzői pályára lépett, amiben családjának is jelentős szerepe volt, hiszen édesapja Szendőfi Attila hangszerkészítő mester, édesanyja pedig Fekete Mária karmester, a Pesti Magyar Színház zenei vezetője.

Zeneszerzői múltja határozottan támogatja jelenlegi karrierjében, a nézők sokat hivatkoznak természetfilmjeinek egyediségére. Beszélgetésünkben fény derül egyediségének okaira, illetve arra is:

Tulajdonképpen nem akart filmezni, nem is volt nagy természetfilm fogyasztó. Kutatási tevékenysége kapcsán fogott először kamerát a kezébe. A halfogási tevékenységet mellőzve szeretett volna egy mintát nyerni adott kisvíz halfaunájáról, víz alatti felvételeken keresztül. Előtte mindez csak halfogási tevékenységgel volt lehetséges.

A Hegyek-völgyek halai című dokumentumfilmje (2018) után felfigyelt rá a közönség és a szakma is. Karrierjében az igazi áttörést a pandémia hozta. A podcastben az is kiderül, miért. Beszélgetünk még pályázati finanszírozásról, Balázs pénzhez fűződő viszonyáról, miért küldetése az ismeretterjesztés, figyelemfelhívásról, szélmalomharcról, milyen változásokat sikerült véghez vinnie a filmjei segítségével és hogy miért lenne szükség világszintű szemléletváltásra a természetünk megóvása érdekében. Balázs üzen azoknak a karrierváltóknak, akik filmes pályára lépnének és mesél arról, is miben tanítja őt a felnövekvő generáció.

Vendég: Szendőfi Balázs

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Szilágyi Nóri több évtizedes útkeresés után sütik és torták koronázatlan királynőjeként találta meg önmagát és álmai munkáját a Street Kitchen online magazinnál 2017-ben. Kacskaringós út vezetett idáig. Úgy emlékszik vissza gimnazista éveire, hogy „...fogalmam sem volt mi akarok lenni.” A mai napig becsüli azokat a fiatalokat, akik szülői noszogatás nélkül tudják, hogy mi az az első három hely, ahol folytatni szeretnék tanulmányaikat, vagy pláne határozott elképzelésük van arról, mivel szeretnének foglalkozni majd felnőttként. Véleménye szerint: „Nem baj az, ha nem tudja az ember, hogy mit akar csinálni. Az a lényeg, hogy mindig valamit csinálj és ne az legyen, hogy az ember csak ül és nem csinál semmit.”

Végül geográfusként végzett az egyetemen, majd egy véletlennek köszönhetően lett idegenvezető és huzamosabb ideig külföldön élt. Többek között baristaként, fotósként, fogászati asszisztensként is kipróbálta magát, mielőtt rátalált jelenlegi hivatására. Podcastünkben arra keressük a tuti receptet, miért éri meg kalandozni annak, akinek huzamosabb ideig nincs konkrét elképzelése a jövőjét illetően. 

Nóri kislány kora óta előszeretettel mélyedt el különféle kreatív tevékenységben: hímzett, varrt, gobleinezett, rajzolgatott. Jelenleg a sütikészítésben is úgyan így el tud merülni. 

Annak idején egy véletlennek köszönhetően lett idegenvezető, a protokoll ügyintéző képzés jelentkezők hiányában nem indult el. Bár abban az időben Nóri abszolút nem mert közönség előtt előadni, sőt, kifejezetten nehezére esett megszólalni nagyobb társaságban, mégis megfogadta Nóra, az iskolaigazgató javaslatát és elvégezte az idegenvezető képzést. Ma már nem okoz gondot számára tömeghez szólnia, ezt igazolják a több tízesres megtekintéssel bíró Felzabáltuk youtube videók is.

2017-ben az instagram oldalára feltöltött sütis képeknek köszönhetően figyelt fel rá Fördős Péter, a Street Kitchen egyik alapítója, aminek köszönhetően Nóri otthagyta fogászati asszisztensi munkáját és lett a Street Kitchen egyik oszlopos tagja. Úgy emlékszik vissza a kezdetekre: „Kishitű vagyok és maximalista. Előfordult, hogy elfelejtettem enni az SK-s kezdeti időszakban, mert annyira teljesíteni akartam.”

És végezetül Nóri tanáccsal is ellátja azokat, akik kissé elkeseredtek, mert régóta nem találják helyüket a munkás hétköznapokban.

Vendég: Szilágyi Nóra

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Gyermekkora óta élt benne az a kép, ahogy egy kolostorban ül és buddhista környezetben meditál. „El akartam vonulni egy kolostorba. Két hétre.” – meséli Váradi Csilla, az eMAG HR igazgatója, aki egyetlen hátizsákkal indult útnak 2018-ban, hogy megkezdje 4 hónapos elvonulását. Csak az oda-vissza repülőjegyét vette meg. Amikor Katmanduban találta magát, a környező hegyek és táj látványa arra sarkallta, hogy bolond lenne elvonulni egy kolostorba, inkább a természetben tölti ideje nagy részét.

Vendég: Váradi Csilla

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Zsolt eredetileg katonai pályára készült, mivel erős vágyat érzett arra, hogy a hazáját szolgálja. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elvégzése után vámtiszti szolgálatot Záhonyban és Kisvárdán látott el. Mivel hosszú távon nem szeretett volna több száz kilométerre elszakadni a pilisvörösvári barátaitól és családtagjaitól, valamint a rendészeti pálya kötött keretrendszerében sem tudta elképzelni magát, váltott. A pandémia kirobbanása előtt 10 nappal nyitotta meg újhullámos kávézóját, melyre három évet készült. Véleménye szerint: „Ha valaki hisz egy projektben, akkor azt át kell vinni tűzön-vízen.” A podcastből többek között arra is fény derül:

Amikor eldöntötte, hogy nyitni fog egy kávézót valahol Pilisvörösváron, akkor budapesti kávézókban vállalt főállást, hogy a szakma csínját-bínját kitanulja. „Nyilván anyagi szempontból tök nagy visszalépés volt, de tudtam, ha ezt nem így csinálom meg, akkor nem lesz hiteles a dolog. Szerintem az a legrosszabb, amikor egy (kávézó) tulajdonos sem képes azt prezentálni, amit ő is elvárna máshol.”

A pilisvörösvárosi lokáció azért különleges számára, mert „mondjuk péntek délután, amikor nagy a tumultus a kávézóban, egyszer csak megjelenik a piliscsabai nagymamám, hogy: Szia, Mucikám! vagy betérnek az általános iskolai tanáraim, az unokanővérem a kisfiával...mindez nagyon személyessé és különlegessé teszi számomra a helyet.”

A Mozaik újhullámos kávézó egy szerelemprojekt, amit Zsolt kvázi a nulláról építette fel, azonban szülői támogatása nélkül ez nem ment volna.

A nyitást követő 10 napon keresztül teltházzal mentek, érkeztek a pozitív visszajelzések, majd a pandémia miatt hirtelen be kellett zárnunk. Mindez kreativitásra ösztönözte őket, aminek eredményeként a kávé mellett, a környékbeli termelők portékáit is árulni kezdték.

A beszélgetés végén Zsolt olyan tanácsokkal látja el a váltani vágyókat, melyeket a saját bőrén megtapasztalt és az is kiderül milyen tervei vannak a kávézóval kapcsolatosan, amely hasonlóan pátoszos, mint az a múltbéli vágya, hogy a hazáját szolgálja.

Vendég: Iflinger Zsolt, a Mozaik újhullámos kávézó alapítója 

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Fotó: Mudra László

2. epizód vendége: Iflinger Zsolt, a Mozaik újhullámos kávézó tulajdonosa.

„Ne izgulj, végül minden kiforrja magát!” - tanácsolja Kisgyörgy Éva, blogger nevén Travellina azoknak, akik váltásban gondolkodnak. Többek között az is kiderül legújabb Karrierváltás & Sabbatical podcastünkből, hogy mire alapozza ezen bölcseletét.

Éva 146 országot fedezett fel eddigi utazásai során és 2011 óta főállású utazó. Részben saját maga, részben szponzorációs együttműködésekből fedezi utazásai költségét.

Online útinaplóját a ’90-es évek derekán indította útjára, névpályázatot hirdetett az ismerősei között, melyet az Ernst & Young egykori magyarországi vezérigazgatója nyert meg. A podcast első részében fény derül arra:

Az Arthur Andersennél (szerk.: az egyik legnagyobb könyvelőirodaként tartották számon az 1990-es években a világon) töltött négy év alatt nem született egészséges gyermek a magyarországi iroda dolgozóinak, mert olyan stresszben éltek és hatalmas nyomás volt rajtuk. Mindezek ellenére jól érezték magukat és mint mondja: „...mindenki nagyon hálás annak a négy évnek, mert az teremtette meg a további alapot, karrier szempontjából is. A mai napig összejárunk a kezdő társasággal.”

Milyen ’aranykalitka’ jellegű munkakört töltött be a Matávnál és miért szűnt meg a munkaviszonya 15 év után, akkor már a Telekomnál? A 2011-es év nemcsak hivatásában okozott egy törést, magánéletileg is nehéz időszakot élt meg: „A körülmények zaklatottak voltak a szüleim miatt.”

„A mai napig nem vállalok el semmi olyat, amihez nincs kedvem. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a blogom és az utazás a szenvedélyem. És nem szeretném, hogy ez a szenvedély munkává váljon. Látom a külföldi kollégákon, hogy milyenné válik ez a szenvedély, amikor átalakul munkává.” Beszélgetünk még családalapításról, szerelemről, barátokról, töltekezésről, digitális nomádokról és hogy miben tartja magát magának való embernek.

A podcast záró soraiban pedig tanáccsal látja el azokat, akik váltásban gondolkodnak.

Vendég: Kisgyörgy Éva, alias Travellina

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

„Már nem az anyámtól örökölt pénzből élek. Már megtudok élni abból, ahogyan megnyilvánulok. Nagyon sokáig nem volt ám így. Az első nyolc évemet úgy töltöttem a nyilvánosságban, hogy nem éltem meg abból, amit csináltam. Sőt! Előfordult, hogy nekem kellett fizetnem azért, hogy egyáltalán műsort vezethessek.” – mondja őszintén Puzsér Róbert, publicista, amikor arról beszélgetünk minek köszönhetően engedheti meg magának a karakán, olykor pusztítóan szélsőséges véleményformálás szabadságát. Karrierépítésről, ’puzsérságról’ és karaktergyilkosságról is beszélgettünk legújabb Karrierváltás & Sabbatical podcastünkben, melyben arra is fény derül, mit és hogyan szeretne Robi létrehozni az elkövetkezendő 5-10 évben, ami jóval nagyobb, átfogóbb és széleskörűbb, mint a puzsérság.

A helyes hozzáállás a karrierhez, ha az ember nem a megélhetéséhez rendeli hozzá az identitását, illetve az egzisztenciáját, hanem éppen ellenkezőleg. Robi karrier tanácsa, hogy ne a munkaerő piacot figyeljük, hogy kik élnek jól, meg hogyan élnek meg belőle jól, mert az ahhoz való igazodás, a személyiségünk deformálásával jár és nem ér annyit a hónap végi fizetés, az egzisztencia. Másképp fogalmazva: „Nem ér annyit az az úszómedencés villa, meg a nyitott fedelű sportautó.” Hogyan tudjuk azt a fajta szabadságot megteremteni, hogy az egzisztenciánkat a saját flownkhoz rendeljük?

A podcastet meghallgatva többek között olyan kérdésekre kapunk választ, hogy:

„Demokratának lenni, annyit jelent, mint nem félni. Nem félni a hónap végi csekktől, nem félni a megélhetésemnek a biztonságától, nem félni attól, mi lesz velem a következő hónapban, ha én itt és most kimondom azt, amit gondolok.” – mondja a publicista. Vagyis a ’kisember’, kis egzisztenciával, nem engedheti meg magának a szabad véleménynyilvánítás, a szabad gondolkodás luxusát. Hogyan sikerült Robinak elérnie az anyagi függetlenséget, a megfelelés nélküliséget, az egzisztenciális biztonságot és a kompromisszumok nélküli tartalomgyártás szabadságát?

Elmondása szerint 2005-től már politikai, közéleti megmondó státuszt tölt be. Majd miután az összes munkahelyéről kirúgták, „kiszippantották a tüdőmből a levegőt”, gyakorlatilag megsemmisítették a nyilvánosságban, mert arra a fajta függetlenségre, középen állásra, mindkét kurzus elutasítására, kritikus attitűdjére sem piac, sem fogadókészség nem volt az elitben. „Sem a gazdasági elitben. Főleg a szponzorok kritizálására, a tőke, a multinacionális érdekek, a részvénytársaságok kritikájára, egyáltalán a kapitalizmus kritikájára nem volt fogadókészség az elit berkeiben. Kinyírtak mindenhonnan.” Miért többszörös karaktergyilkosság áldozata? Hogyan tudott ezekből talpra állni? Sőt! Akár építkezni? Hogyan összeegyeztethető számára morálisan, értékrendben a politikai hovatartozástól független munkavégzés?

A podcast lezárásához közeledve megtudhatjuk:

Vendég: Puzsér Róbert, publicista

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

„Nem a hatalom ijesztő, hanem a hatalommal való visszaélés.” – mondja Pistyur Veronika, a Bridge Budapest és az Oktogon Ventures társalapítója és vezetője, a vezetővé válásról.  Véleménye szerint senki sincs arra kényszerítve, hogy vezető legyen. „Ez egy döntés. Döntés, hogy neked a hatalom, a befolyásolási képesség az fontos.” Miközben már megtanultuk jól definiálni a jó vezetőt, évtizedek óta azon dolgozunk, hogy attitűdben is jó vezetőket képezzünk. Miért? Milyen a jó vezető Vera szerint? És ő hány százalékban fedi le a saját maga által megfogalmazottakat?

Nem egyszerűen beazonosíthatónak vallja magát. A ’Te mi vagy?’ kérdésre nem őt, hanem inkább a környezetét zavarták a válaszok. Tizennyolc éves korában már kényszervállalkozó, majd tizenöt éven keresztül a média világában építette karrierjét, mint riporter, szerkesztő, főszerkesztő, aztán műsorvezető. Röpke két évig az alkalmazotti létbe is belekóstolt, majd rájött, hogy magas az autonómia igénye, szeret döntéseket hozni és felelősséget vállalni, így ismét vállalkozni kezdett. 25 évesen saját produkciós irodát és kommunikációs ügynökséget is vezetett. Amennyiben címkéznénk az eddigi munkáit, akkor többek között a vezető, partner, mentor, üzleti tanácsadó a Cápák között, legbefolyásosabb listán szereplő, civil, vállalkozó, álmodozó, nyilatkozó, konferenciázó, egyenlőség mellett elkötelezett, pragmatikus idealista közül választhatnánk.

Tizennyolc érték mentén éli és szervezi mind a magán-, és szakmai életét, ezekből is szemezgetünk a beszélgetés alatt, mivel Vera elmondása alapján nem értékeljük eléggé az értékek világát és hogy ennek milyen jelentősége van a döntéseinkben. „Azt tapasztalom, a legtöbb vezető nincs tisztában az értékeivel. Soha nem tette fel magának azt a kérdést, hogy őt a hosszútávú döntéseiben milyen értékek befolyásolják a leginkább. Azt meghatározni, hogy vezetőknek mi lehet a közös értéke, azt meg szinte lehetetlenség meghatározni.” Pedig a jövő generációk iránt érzett felelősség lehetne egy közös érték, egy közös bázis. Miért tartja fontosnak, hogy az általa megfogalmazott 18 értéket közszemlére tegye a honlapján? Egyáltalán miért fontos számára a visszaadás, hitelesség, öröm, méltóság vagy a kooperálva konkurálás?

Mentorként vállalkozások százait látta közelről, nemrég egy fiatalok körében végzett felmérésből kiderült, hogy a vállalkozni vágyó nőknek nincs önbizalmuk kipróbálni magukat, mert a környezetük lebeszéli, nem támogatja őket. Mint mondja számos olyan vállalkozót ismer a környezetében, akik „...10-15 éve vállalkoznak és a vasárnapi ebédnél még mindig az mondják a szülők, hogy mikor lesz már tisztességes munkád.” Milyen önbizalomnövelő tippet ad Vera saját tapasztalatai alapján?

Kérdések, amelyeket boncolgatunk a podcastben:

·  Mit jelent Vera számára a karrierváltás?

·  Minek köszönhetően váltott? Mi az, ami hajtja előre?

·  Miből gyökerezik a vállalkozói attitűdje?

·  Miből fakad a hiányérzete?

·  Mi segített Verának az önbizalom tuningolásban?

·  Mi jelentősége van annak a kérdésnek, hogy: Mi a legrosszabb, ami történhet?

·  Miért mondja azt, hogy „Nem az unikornis vidéken lakunk, ahol minden rózsaszín, vattacukorból van és gumicukor ágyon fekszünk. Nem így élünk.”?

·  Miért Gazsi Zoltán, az Eisberg Hungary ügyvezető igazgatójának elgondolkodtató felvetéséve példálózik a vezetői közösségépítésre?

·  Mennyi mindenre van lehetőségünk az életben?

·  Mennyi mindent tudunk befolyásolni?

·  Milyen félelmét küzdötte le utóbb?

·  Mit kíván magának 2023-ra?

Praktikus, mindenki számára elérhető és Vera által már a való életben validált, gyakorlati útmutatót adunk a hallgatóknak.

Vendég: Pistyur Veronika

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

„Gyorstalpalón kellett behoznom 15 évet az életemből.” – mondja Nagy Gergely, programozó, református lelkész, a Kálvinista Apologetika vezetője, aki elmondása szerint óriási lelki lemaradásban volt az átlagemberhez képest, amikor idén februárban elhagyta az egyház biztonságot nyújtó, akol melegét. Egyelőre nem vállal lelkészi szolgálatot, helyette IT szakemberként dolgozik egy erősen profitorientált környezetben.

Programozóként egyfajta szabadságot, függetlenséget él át, munkája nincs helyhez vagy politikai oldalhoz kötve. „Ez ad szabadságot ahhoz, hogy a véleményemet igazán hitelesen tudjam képviselni a kulturális térben.”

Hallgatóink olyan kérdésekre kapnak válaszokat Gergelytől, mint:

Szakmai szempontból roppant kézenfekvőnek tűnik Gergely váltása, amely részben gyermekkori érdeklődésére vezethető vissza. Érzelmi oldalról pedig az vezérelte, hogy: „...önazonos tudok-e maradni, fel tudom-e vállalni magam olyannak, amilyen vagyok, hitelesen tudom-e képviselni a véleményem és tudok-e szembenézni saját magammal. És meg merem-e tenni azokat a lépéseket, amiket meg kell tenni ahhoz, hogy egy teljesebb és jobb ember legyek.”

Podcastünkből az is kiderül, hol tart most ezen az úton.

Vendég: Nagy Gergely, programozó, a Kálvinista Apologetika vezetője, refomátus lelkész, illetve a Károlyi Gáspár Református Egyetem phd hallgatója.

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett