Bősze Tímea művészettörténet szakra készült. Mivel édesapja oda nem jó szívvel engedte el, mondán: „abból megélni nem lehet”, történelem szakon végzett Pécsen. Ezt pedig az ELTE pszichológia követte. Szerkesztő-műsorvezető, riporterként helyezkedett el az V. kerületi televíziónál, egy kommunikációs képzést követően. MÜOSZ újságíró suli, majd kereskedelmi TV-től országos TV-be vitte a karrierje, jelenleg pedig papír- és könyvrestaurátorként dolgozik. Szabadúszóként.

Mint mondja: „Néha egy-egy tárgy annyira megható, abban az egyszerűségében és szépségében, amilyen.” Kedvenc munkadarabjai között szerepel például egy 16. századi pergamenkötéses könyv, atlaszgyűjtemény, vagy akár Gróf Széchenyi István nagy vitát kavart Hitel című, első kiadású könyve, ami roppant egyszerű, papír borítású könyv.

Mit csinál pontosan papír- és könyvrestaurátorként? Kik az ügyfelei: magánemberek, könyvkereskedők, intézmények? Mennyire drága mulatság a 21. században restauráltatnunk?

A Timihez került tárgyak nagy része menthető, ám azt érdemes mérlegelni, hogy ár-érték arányban megéri-e a szolgáltatásait igénybe venni. Érdemes-e arra a bizonyos tárgyra bármennyit is költenünk? Előfordul, hogy mindezt a piaci értéke nem indokolná, ámbár az érzelmi értéke igen.

Mennyire van igény a mai világban a könyv- és papírrestaurátorok munkájára, hiszen Timi luxusterméket állít elő. Mennyire hiányszakma ma Magyarországon ez a szakma? Milyen képzési lehetőségek állnak rendelkezésünkre? Timi munkavégzése szempontjából ritka, mint a fehér holló, hiszen szabadúszó restaurátorként dolgozik, nem alkalmazottként egy levéltár vagy múzeum kötelékében.

Ugrunk egy nagyot az időben. Amikor Timi televíziós szerkesztő-riporterként dolgozott, rutinszerűvé vált számára a munkája, szeretett volna kilépni a mókuskerékből. Pedig a kerületi televíziónál polgármesteri évértékelő beszélgetést vezetett, szerkesztett-vezetett híradót és kulturális műsort is. Mégis mibe fáradt bele? És miért döntött a családja mellett? Hiszen a jelenlegi hivatásában is megbújik a munka rabszolga része, a monoton és ismétlődő feladatsor.

Úgy fogalmaz: „Sokkal nagyobb az elszántságom ebben a hivatásban. Ráadásul sok minden rajtam múlik. Ha megy az üzlet, az is vagy ha nem megy, az is. Folyamatosan gondolkodásra serkent, hogy mi az, ami biztosítja a változatosságot.”

Pillanatok alatt eldőlt, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Milyen esemény hatására történt ez így? Mi köze ehhez a Gutenberg könyvnyomdának? Azt mondja: „Nem véletlen, hogy művészettörténet szakra akartam menni. Középiskolásként rajzolni jártam. Nyilván nem vagyok egy Gauguin, de van kézügyességem és elég jól tudok rajzolni.”

Timi olyan mintákat hozott otthonról, készségben és képességben, ami kvázi tökéletesen ellentétes azzal, amit most csinál. Mint vállalkozóként, mint felfogásban, gyakorlati alkalmazásban. A családomból a vállalkozói mintát, bátorságot, normális értelemben vett önérvényesítést nem hozom. Viszont a saját családomban ezt a fajta kríziskezelést nagyon jól megtanultam. Azt is elmeséli, miért nem lett levéltáros. És mi az, ami a jelenlegi hivatásában a szabadság érzetét adja számára. Mi adta a fő motivációt ahhoz, hogy végül ugorjon és csak a restaurátor hivatásának éljen? Hogy ebből éljen meg? Hogyan tanult a krízishelyzetekből?

Mi az, ami Timinek segített, hogy berobbanjon a köztudatba? Ebben a szakmában látja magát évek múlva is? És mit tesz az ellen, hogy ez a munka ne váljon rutinszerűvé?

Mennyire keresett külföldön? Mire volt szüksége Timinek ahhoz, hogy ma ott tartson a vállalkozását illetően, ahol tart? Mit tanácsol a karrierváltóknak? És mit kíván magának 2023? Hasznos tippek, nemcsak karrierváltóknak.

Vendég: Bősze Tímea

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Fotó: Csudai Sándor

Mihályi Gábor összesen 31 évet töltött különböző munkakörökben a Magyar Telekom cégcsoportban. Próbált ebbe nem beragadni. Mint mondja: „Ahhoz, hogy az ember inspirálódjon, szükséges a környezeti változás.” Ezzel a lendülettel fel is mondott. Ahogy kilépett az irodából az volt benne, hogy VÉGRE. Már másnap érezte, hogy jó döntést hozott és megkezdte pár hónapos alkotói szabadságát.

A beszélgetésből kiderül mivel foglalkozik a műszaki szolgáltatások területéért felelős, nagykereskedelmi vezető. Kinek a hívására szakította meg az alkotói szabadságát? És miért? Mi az az iparági nagy dobás, amire készülnek?

„Az emberi kapcsolat és az ügyfél kapcsolat felértékelődött. Régen sokkal fontosabb volt, hogy a számoknak megfeleljünk. Most meg azt gondolom sokkal fontosabb az, hogy előbb az ügyfeleknek feleljünk meg, mert abban hiszünk, hogyha az ügyfeleknek megfelelünk, akkor úgyis jönnek a számok.” – teszi az innovatív sugallatú kijelentést Gábor. Mi az, ami még vonzó számára a jelenlegi munkakörében?

Az adásból megtudhatjuk azt is, Gábor miért ment sabbatical leave-re és mi volt az első dolog, amivel kedveskedett, elsősorban a feleségének. Vajon megtervezte a szabadságát, vagy védőháló nélkül ugrott a semmibe? Miért szerette volna megfuttatni magát az álláskeresők piacán?

Azt mondja hosszú vajúdás végeredményeként választotta a sabbaticalt, bár elmondása szerint nem volt benne stressz, amin a közelállók is meglepődtek.

„Kettős a helyzet, mert az ember szeretné elengedni azt, amit csinál. Kilazítani a befeszült idegszálakat. Másik oldalról, hogy ha nagyon hosszú időre kiengedi azt és eltávolodik a szakmától, akkor kiesik a napi információ pörgésből. És ami addig az előnyöddé vált, hogy naprakész vagy, az elveszik.  Benne maradni a körforgásban, annak ellenére, hogy nem igazán akarsz dolgozni, viszont jó lenne a köztudatban is benne maradni...Ennek az egyensúlyát megtalálni olyan szintű kihívás volt, amivel tudatosan foglalkoznom kellett.”

Nagyon hisz a komfortzónán kívüli helyzetekben, viszont muszáj volt egyfajta napi rutint kialakítani a szabadsága alatt. Miért? És ez miben segített neki? Hogyan függ össze a hasznosság érzete és az élet értelme? Ezekre is fény derül a podcastünkből.

„Határozottan javasolnám mindenkinek, hogy sose felejtse el miért dolgozik, amikor dolgozik.” Itt a családra gondol. „Hajlamosak vagyunk nagyon a munkának alárendelni a családot és elfelejteni azt, hogy nem egyedül ülünk abban a hajóban. Már ha nem egyedül ülünk abban a bizonyos hajóban. Eddig is a család állt az első helyen, csak ők nem biztos, hogy ezt így érezték.” – mondja sajnálattal a hangjában.

Hogyan lehet a változást beiktatni az életünkbe - amikor legközelebb már egy nyugodtabb állapotunkban vagyunk, akár egy sabbatical leave után és kicsit átértékeltük az életünket, rangsoroltuk mi az, ami fontos, mi az, ami nem feltétlen? Hogyan állt ennek a megvalósításához? Milyen apró lépéseket iktatott be az életébe?

Mit gondol arról, Magyarországon valaha elfogadott lesz a sabbatical leave? Mire lenne szükség ehhez? Vezetőként hogyan reagálna egy olyan helyzetre, amikor látja az egyik emberén, hogy sabbatical leave-re lenne szüksége, ám annak lehetősége a céges keretek közé nem fér bele? Saját tapasztalata alapján mit tanácsol azoknak, akik sabbatical leave-ben gondolkodnak? Praktikus tanácsokkal lát el minket és hozzáteszi: „Ha valaki már képes volt döntést hozni, hogy alkotói szabadságra megy, akkor ne féljen ugrani, mert a védőháló úgyis fel fog tűnni. Olyan még nem volt, hogy ne legyen sehogy.” Utólag Gábor is megnyugodott, hogy tényleg van élet a Telekom-on kívül.

Mihályi Gábor szakmai profilja: https://www.linkedin.com/in/gabor-mihalyi-31968642/

Czeczeli Tamás: Színész akarok lenni.

40 milliárdos céget vezetett 2018-ig, majd kirúgták. Ezután elszegődött a Sparba árufeltöltőnek, de dolgozott a Máltai Szeretetszolgálatnál is portásként. Pár napja pedig felállt az értékesítői pozíciójából, amit egy marketing ügynökségnél töltött be.

„Egy kis élelmiszerbolt közelében lakom. Szoktam ott kávézgatni a Nikivel. Ő az üzletvezető. És kérdezte: Nos, Tamás, akkor most mi van munkahellyel? Válaszoltam: Ma még bemegyek, de holnap már lehet, hogy nem. Erre a Niki: Áááá! A múltkor is ezt mondtad... És akkor bementem a munkahelyemre, megnéztem a postafiókomat, kettő email szerepelt benne. Mindkettőt tisztességesen megválaszoltam és miután a főnököm megkérdezte, hogy egyébként Tamás, te ma mit csinálsz? Azt válaszoltam: Most felmondok. És akkor megírtam a felmondásomat. És azt éreztem, hogy ez most így jó.”

A beszélgetésből kiderül mi motiválta Tamást, hogy portásnak szegődjön, és miért füllentett az önéletrajzában? Derogált neki vagy sem, hogy szellemi foglalkozásból fizikai munkára váltott?

Azt is elmeséli, mire tanította meg a Családsegítőnél töltött 13 hónap és mi az, ami lélekemelően vagy lélekrombolóan hatott rá. Úgy fogalmaz: „Olyan történeteket ismertem meg, amiből arra jöttem rá, hogy nekem nagyon szép és boldog életem van. És az, hogy most elfogyott otthon a nutella és a gyereknek mást kell adnom, az egy eléggé apró problémának számít.”

Annál a pontnál pedig, hogy búcsú nélkül köszönt el a közel másfél évnyi portaszolgálattól, elérzékenyül. Megállunk a felvétellel.

Majd belekezdünk talán a legutolsó üzleti élethez köthető karrierváltásába. Amikor Tamást felkerestük, még egy marketing ügynökségnél dolgozott, az interjú előtt 2 nappal pedig felmondott. Kiderül miért váltott ismét és helyezkedett el értékesítőként egy újhullámos marketing ügynökségnél? Hogyan dolgozott értékesítőként és miért adta azt a tanácsot a főnökének, hogy rúgjon ki mindenkit a cégtől. Azt mondja: „Tegnap köszöntem el a csapattól és viccesen azt beszéltük, hogy már kaptam is egy megbízást. A 9 éves kisfiamtól, Brúnótól. Közölte velem, hogy akkor most minden nap én hozom el őt az iskolából.”

Szó lesz arról is, hogyan engedheti meg magának az újlipótvárosi pezsgő polgári élet forgatagát, akár délután 4 órától. És arra a kérdésre, hogy van-e benne bármiféle karriercél, így válaszol: „Persze, színész akarok lenni.”

„Átfuttattam az életemet: 28 évig játszottam, focista voltam. Utána jött 28 év üzleti világ, ami hétfőn talán véget ért. Közben született 4 gyermekem. Tepertem rendesen, sok pénzt kerestem, sok helyre eljutottam. Miért ne lehetne még 28 évem, amikor megint tudnék játszani? Színpadon. Tehát ilyen játékosan fejezném be az életemet.”

Végezetül pedig elárulja szerinte mi szükséges ahhoz, hogy a vágyaink teljesüljenek? Hogy kitartsunk, akkor is, ha az oda vezető út göröngyös.

Vendég: Czeczeli Tamás

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Két típusa van a Nia órára eljövő embernek: aki visszajön és aki soha többet.

Brezina Kinga bölcsész szakosként végzett az egyetemen, majd kommunikációs szakemberként kezdte meg karrierjét. Mint mondja: „A bölcsész az, akire szeretik azt mondani, hogy mindenhez is ért, meg szeretik lenézni is, hogy közben meg nem semmihez sem ért. Azt gondolom, azért értünk mindenhez, mi bölcsészek, mert olyan gyorsan kell adaptálnunk azt a nagy mennyiségű információt, amit felvesszünk, hogy igenis egy rakás területen helyt tudunk állni. Vagyis ahogy az információt feldolgozod, arra kialakul egy technikád.”

Sokáig rádiózott, innen került át a ’másik oldalra’, ügynökségi pozícióba, például a Café PR-nál rengeteget tanult Balaton Anita égisze alatt. Aztán állami szférában helyezkedett el, az egykori Magyar Befektetési és Kereskedelmfejlesztési Kht-nál sajtófőnökként.

Hírközlési hatóságtól lépett ki. Anya lett. Visszatérése után a non-profit szférában szeretett volna elhelyezkedni, végül szabadúszóként kommunikációs projekteken dolgozott.

Legutolsó karrierváltása, a NIA kapcsán így fogalmaz: „Hajlamos vagyok elmenni az új felé. Szeretek új dolgokat kipróbálni. Azt tudtam, hogy nem fogok szappant főzni, krémeket csinálni...de akkor mit fogok? És meglepett, hogy végül a testem került előtérbe. Ahogy a gyerekeim mondják: a testemmel keresem meg a pénzt.” (nevetünk)

Eleinte a családja is furcsán nézett rá a karrierváltása miatt és reménykedtek, hogy elmúlik a NIA iránti hóbortja és rendes munka után néz. Kinga férjének (szerk: Lovász László) egyik kollégája úgy fogalmazott, könnyű neki, hiszen a batikolt nadrágjában ugrál a füstölők között.

Kinga elmeséli hogyan gondol vissza a versenyszférában eltöltött évekre, mit tanult belőle, mennyire volt jó benne. Arról is szó lesz: Mi volt az a pont, amikor úgy érezte kilép a versenyszférából? Mit érzett akkor? Milyen szorongásokkal küzdött? Egzisztenciálisan hogyan érintette a váltás? Kiknek a támogatására számíthatott? Az üzleti terv helyett hogyan kalkulálta ki a kezdő árait? Azt mondja, üzleti terve nem volt, de kiszámolta, hogy mennyi a terembérlet, és hány embernek kellene eljönnie egy órára, hogy a terembérlet meglegyen, meg a parkolási díj, meg valamennyi kis plusz. És ami ezen felül maradt, még mindig röhejesen kevés volt ahhoz képest, amit legutoljára keresett.

Mikor jutott el arra a pontra, hogy már nyereséges volt a vállalkozása? Ez minek köszönhető? 2010-ben indított vállalkozását mennyire segítette a kommunikációs múltja?

„A jó pr-es attól jó pr-es, hogy tudja kezelni a helyzeteket, meg az embereket.” -vallja Kinga. Szerinte a brandjének egyik kulcsa, hogy meg tudja szólítani az embereket. Őszintén. „...ahogy a NIA-ról írok, az megérinti az embereket.”

Kiderül védőhálóval ugrott fejest az új karrierjének építésébe vagy volt aranytartaléka? És milyen formában környékezte meg a kísértés, hogy visszatérjen a múltbéli szakmájához? Miért állt ellent a csábításnak?

Hogyan érdemes márkát építeni? Brezina Kingának mi jött be? Megél most a vállalkozásából? Milyen NIA tanárnak tartja magát? És szerinte milyen ismérvei vannak egy jó tanárnak?

Vállalkozásában fontosnak tartja a megújulást és erre törekszik is bizonyos időközönként. Elárulja a hosszútávú céljait is, valamint, hogy közben miért tervezi, hogy alkotói szabadságra megy. Kiderül hogyan tervezi azt tudatosan, hogy az ügyfélkörét megtartsa.

A podcast végén pedig útravalót kapunk tőle, vagyis kiderül mit tanult a karrierváltásából, mit tenne ma másképp és mire figyeljünk, amennyiben meglendít minket a váltás szele.

Szerkesztő - műsorvezető: Hadobás Bernadett

Takár Yvette búvároktató, búvármodell és ifj. Lőrinc Ferenc búvárfotós világbajnoki aranyérmet hozott el nagylátószögú kategóriában a Madeirán, Porto Santóban megrendezett 18. CMAS víz alatti fotó-világbajnokságon 2021-ben. Ezzel kvalifikálták magukat az idei európa bajnokságra. Hogyan lett Yvetteből búvároktató és búvármodell, miközben Magyarországon nincs tenger? Mi köze ehhez egy medúzának?

Nyolc évesen már búvárúszást gyakorolt, miközben kerámikus szeretett volna lenni. Majd elvégzett egy vendéglátó szakközépiskolát és 21 évesen úgy döntött, inkább búvárkodással foglalkozik. A tanfolyam elvégeztével összefogott egy másik végzőssel, akivel hat éven keresztül egy búvárboltot üzemeltettek. Mindez az 1990-es években történt, amikor Magyarország már nem volt határos tengerrel és még nem volt konkurens búvárbolt.

Hogy miért nem tenger közelében vert sátrat? És mi adta a hajtóerőt az elmúlt 24 évben szakmailag Yvettenek? Mi motiválta? Miért hoztak létre egy hazai búvároktatói rendszert? Hogyan zajlik az oktatás?

1997-ben az első női búvároktatóként tartották számon, miközben ennek a szakmának 90%-a férfiakból áll. Elismerte a szakma?

2015-ben Yvette Máltán élt, amikor ifj. Lőrinc Ferenc felkérte őt víz alatti modellnek. Mit csinál egy búvármodell? Mitől jó valaki lebegőképessége? Hogyan mutat az egy fényképen?

„Bent voltunk a barlangban és a Feri észrevette, hogy annyira közel vagyok a plafonhoz, hogy látszik a víztükörben a sziluettem.  A víztükröt a kifújt buborék mennyiség, amit évek óta a búvárok kifújtak, megállt a plafonon és egy tükröt képzett a levegőbuborék. Tehát megállt a levegő.”

Itt egy kép.

Miért tért vissza Magyarországra 2016-ban? Külföldön vagy belföldön lehet biztos egzisztenciát építeni búvárkodásból? Milyen hatással volt a pandémia a vállalkozására? Mi a búvárszakma jövője?

Mivel búvárfotózásban sikert sikerre halmoztak nemzetközi versenyeken, felfigyelt rájuk a szakma itthon is és kvalifikációt nyertek a 2019-es spanyolországi és 2021-es portugál világversenyekre is. Yvette elmeséli hogyan képzeljünk el egy világversenyt, annak szereplőit és szigorú szabályait. Hogyan készült el a világnyertes fénykép, a legnagyobb víz alatti tülekedés közepette?

Kiknek a támogatása tartotta benne a lelket 24 éven keresztül? És szerinte mikor fogja befejezni a búvároktatást?

Szerkesztő-műsorvezető: Hadobás Bernadett

Szabolcs-Gyuris Éva, férjével, Szabolcs Andrással alapította a Funky Pho ázsiai street food éttermet, amely 7 éven keresztül meghatározó szereplője volt a hazai gasztronómiának (is).

„Emlékezetes pillanat volt, mert Brazíliában ültünk a tengerparton, éppen Piña Coladat szürcsölgettünk, amikor kvázi viccből azt mondtam: Nyissunk éttermet! Mire a férjem: Jó, de nem értünk hozzá! - és ezen elröhögtünk, persze a Piña Colada segített oldani ennek a feszültségét. Így született meg a Funky Pho ötlete.”

Végül 2013-ban nyitották meg az éttermüket, amit 3-4 év előkészítő-munkálat előzött meg. Hogy miért? „Mert tényleg nem értettünk hozzá.” – mondja Évi, aki még nem volt 30 éves, amikor a Funky Pho-t elkezdték, ez előtt újságíróként gyakornokoskodott, a férje az üzleti szférában mozgott, de nem vállalkozóként.   Gondolták akklimatizálódnak egy ideig Magyarországon és tanulnak, mielőtt megnyitják az éttermüket.

Évi 4-5 évig – elmondása szerint – „jóvendég volt a világ minden táján” és itt volt az ideje, hogy belülről is megismerje a vendéglátás csínját-bínját, így a szállodaiparban kezdett el dolgozni.

Kiderül, hogy miért ázsiai street food-ot álmodtak meg Magyarországon? Mi szerepelt a 2010-es világmegváltó üzleti tervükben? Éviék egy dologban biztosak voltak, mégpedig hogy: „Nagyon jó minőségű ételt fogunk kínálni, nagyon szerethető formában. Ez a férjem love brand ötletén alapult.”

Évi elmondása szerint mindig is jól főzött, de azért meg kellett tanulnia igazán jól főzni. A Pho leves tökéletesítésére két éven keresztül gyakorolt. Megtudhatjuk az adásból, hogy miben különbözik a Pho leves, a nagymama csontlevesétől, illetve milyen tudatosan előkészített marketingeszközöket alkalmaztak a Funky Pho megnyitása előtt.

Mindent egy lapra tettek fel az étterem kapcsán, minden pénzüket ebbe fektették. Közben megszületett a kislányuk, így a vállalkozás tervezése, építése mellett szülőként is helyt kellett állniuk.

Mélypontok is tarkították a 7 éves sikersztorit. Az első évben valami adót nem fizettek be. Ekkor megálltak egy pillanatra és ránéztek a történtekre. Kiderült, hogy pénzügyileg nem állnak jól. Így csináltak egy nagytakarítást. Üzletvitelileg. Ettől a ponttól kezdték el precízebben rendszerezni az éttermi dolgokat: pénzmozgások, könyvelők, alkalmazottak. A csapat dinamikájának növelése érdekében felfogadtak két szakembert, akik csapatépítőt terveztek a munkavállalóknak. Mind a hét főnek.

A sikerek ellenére a pandémia keresztülhúzta a számításaikat és 2021-ben bezárták az Oktogon környéki éttermet. Ahogy Évi fogalmaz: „A Funky Pho nem halt meg, csak bezárt.”

Mit tanult a vállalkozásából?

- Hogy a nehézségek arra vannak, hogy tanuljunk belőlük. Ha a szándék megvan bennünk, akkor nagyon sok mindent meg lehet oldani.

- A csapatról azt, hogy bár Anyukaként nagyon nehéz vállalkozást indítani, de mindig olyan emberek találták meg őket, akikben tudtak bízni és jól együttműködni.

- És végül azt, hogy olyasmit kell csinálni, amit az ember szeret. „A Funky Pho minden porcikáját a magaménak éreztem és jól éreztem magam benne.” Mással is próbálkozott Évi, de mivel azokat a dolgokat nem érezte igazából magáénak, nem lett belőlük sikersztori.

Fotó: Erdőháti Áron

Szerkesztő - műsorvezető: Hadobás Bernadett

Kovács Zsuzsa alias Female Yeti, önbizalomhiányos kislányból bátor hátizsákos világutazóvá cseperedett. Április 8-án utazott Nepálba, hogy többedmagával meghódítsa az Amadablam hegycsúcsot. Az elképesztően alacsony költségvetésű utazásait alkalmi állásokból finanszírozza, mint mondja: „Az az egyetlen megkötésem a munkával szemben, hogy ne kössön le.”

2005-ben gondolt egy nagyot, közgazdász diplomával és 18.000 Ft-tal a zsebében Angliába költözött. Baby szitterként helyezkedett el, majd feladott egy hirdetést, hogy bárpultos állást keres. Jelentkezett rá a BBC. Minek köszönhető, hogy felvették, annak ellenére, hogy sem kávét főzni, sem sört csapolni nem tudott és még az angol nyelvet sem beszélte tökéletesen? "Nyugi, Suzy!" - ahogy az akkori főnöke tanácsolta neki. Zsuzsa roppant menő pozícióig lépdelt a ranglétrán, majd létesítmény menedzserként ugrott ki a BBC-től. Miért hagyta ott az álommelót, ahol naponta olyan világsztárokkal találkozott, mint David Attenborough, Tom Cruise vagy a Red Hot Chilli Peppers tagjai? És mi köze van ehhez David Cameronnak?

Beszélgetésünk első felében közelgő Nepáli útjáról és a BBC-nél töltött időszakról beszélgetünk, a második részben pedig a váltásról és a világutazó életvitelről.

Mint mondja: "Ha eldöntök valamit, azt meg is csinálom. Tehát nincs bennem semmi kétely." Hogyan készült a világutazó életmódra abban a 1,5 évben, amikor eldöntötte, hogy világgá megy? Egyáltalán mi szükséges a világgá menetelhez? Vagy ahhoz, hogy eldönts dolgokat?

Mi a könnyedsége és nehézsége a szabad életnek? Merültek-e fel kétségei, hogy visszakozzon és ismét 9-től 5-ig dolgozzon?

Létezik bázisa egy világutazónak? Hol? Mit szólt a család, amikor váltott 2015-ben? Hogyan változtak meg az emberi kapcsolatai? Miből fedezi a kiadásait? Hogyan teremti meg az utazásainak előfeltételeit? Tervezget vagy spontán? Mi hajtja és motiválja a világutazó életstílusban? Mi történik majd ha ezt az életvitelt abba kell hagynia?

Azt mondja, hogy “Régen azt hittem, hogy a boldogság egy helyen van, de miután rájövünk hogy a boldogság saját magunkban van, tök mindegy, hogy hol ülünk." Minden napot ajándéknak él meg és elmondása alapján minden napot a jelenben él meg. Miért ábrándult ki a társadalmi normáknak megfelelő rendszerből? Mit tanult meg világutazóként és mire a legbüszkébb?

Female Yeti elmeséli miért fontos az életben, hogy nekivágjunk dolgoknak, illetve mire érdemes odafigyelnie azoknak, akik a jól fizető állásukat feladva világutazókká szeretnének válni?

Szerkesztő- műsorvezető: Hadobás Bernadett

Soltész Erzsébet közel 16 évig hr területet támogató szoftverek fejlesztésével foglalkozott, majd lelkes önkéntesből vált az Egy Csepp Figyelem Alapítvány oszlopos tagjává 2012-ben és dietetikusként építette karrierjét. Fő szakmai érdeklődési köre: a bél mikrobiom egyensúlyát támogató táplálkozás, amelynek egyik fő pillére az élelmi rostokban gazdag étrend. A témáról szóló, társszerzővel jegyzett könyve  "A rost jó!" címmel 2020-ban jelent meg.

2021-ben elfáradt. Fél éves alkotói szabadsága alatt leginkább kertészkedéssel töltekezett, majd nemrég úgy érezte a saját lábára áll. Alkalmazottból vállalkozó lett és egyéni dietetikai tanácsadó.

Arról beszélgettünk, hogy kik és milyen jellegű kérdésekben fordulhatnak Erzsébethez egyéni tanácsadás keretében?, miért tartja fontosnak, hogy a hozzá fordulókat személyesen megismerje mielőtt diagnosztizál és dietetikusként javaslatot tesz?, milyen érzések kavarogtak benne, amikor 2006-ban kiderült, hogy cukorbeteg? Milyen lemondásokat kellett átélnie? És hogyan sikerült elfogadnia a betegségét?. Elmeséli a cukorbetegsége kapcsán, hogy: „Küldetésemnek éreztem, hogy elmondjam azt a sok információt az embereknek, ami a saját betegségük korai felfedezését segítheti vagy segít a megfelelő kezelésben. El is kezdtem az észosztást rögtön… ez a fajta buzgóság azóta a helyére került és a megfelelő szakmai tartalom is ott van mögötte.”

Arra is fény derült, hogy a rostban gazdag táplálkozás lemondásokkal vagy lehetőségekkel jár?, vagy hogy melyek a meghökkentően rostban gazdag ételek?. Hogyan merte meglépni Erzsi az éles váltást, vagyis hogy HR szakemberből dietetikus lett? Bár azt mondja: „Ha egy témára rácuppanok, akkor olyan belső meggyőződés van bennem, hogy nincs szükségem külső megerősítésre.” Milyen történet köti Erős Antóniához? És az Egy Csepp Figyelem Alapítványhoz?

Kiderül, hogy a hivatalos dietetikus oktatás, egyetemi képzés mellett milyen módon gazdagította szakmai tudását, mit javasol azok számára, akik az olcsóbb alapanyagok közül válogatva táplálkoznának rostban dúsan. Szóval beszélgetünk szezonális- és lokális termékekről, jó élelmiszerekről, vagy hogy a burgonyát milyen izgalmas új körettel helyettesíthetjük, az 1-2 grammnyi szénhidrátot tartalmazó egészséges nasikról, vagy arról hogyan férhet bele a töltött káposzta a diétánkba?

És persze nem hagyjuk ki a 2021-es alkotói szabadságának tanulságait, vagy hogy, mi az, amire nem tud nemet mondani? És reméli ezzel az információval nem élnek vissza. Szó lesz kertészkedésről, betyárbecsületről, szorongásról, lehetőségekről, illetve négy olyan tanáccsal is ellátja azokat, akik karrierváltásban gondolkodnak, vagy alkotói szabadságra mennének, vagy alkalmazottból vállalkozók lennének, amelyek számára beváltak. 

Szerkesztő- műsorvezető: Hadobás Bernadett

Füzes Ádám 22 év után lépett ki az egyház kötelékéből, a lelkészi hivatását hátrahagyva. Váltott. Jelenleg szupervizor-coach, mentálhigiéniás szakember. Döntésének katalizátora egyrészt a rendszerből való kiábrándulás, másrészt a családalapítás iránti olthatatlan vágya. 2020-ban vállalkozó lett, többek között kiégéssel kapcsolatos elakadásokkal keresik fel, de protestáns lelkészek is járnak hozzá szupervízióba. Azt mondja: "Sokkal több hit kell vállalkozóként az élethez, mint papként."

Többek között arról is beszélgettünk, hogyan tekint most a vallásra, jár-e misére, milyen érzések kavarognak benne, amikor mást hall prédikálni, miért van szüksége a papoknak szupervizóra, milyen érzésekkel szembesült, amikor 22 év szolgálat után rádöbbent, hogy másra vágyik, miért kellett volna már 2009-ben váltania. Szó lesz még védőháló nélküli ugrásról, aranytartalékról, arról, hogyan indította be a vállalkozását és marketingeli önmagát, miért talál rá minden év januárjában a kísértés, hogyan dolgozta fel az őt ért atrocitásokat a kilépését követően. Mesélt a barátjáról, aki 58 évesen döntött úgy, hogy kilép az egyház kötelékéből és persze tanácsokkal is ellátja a karrierváltáson töprengőket megéléseire alapozva és beavat minket a saját szerelmi történetébe, vagyis nemes egyszerűséggel elmeséli hogyan ismerkedett meg a feleségével, milyen a házas élet és a boldog (?) jövő számára.

Szerkesztő -műsorvezető: Hadobás Bernadett

https://www.fuzesadam.hu

"Szerintem a lényeg, hogy az ember jól érezze magát a bőrében és szeresse a munkáját, hiszen a munkánk az egész életünket körbeöleli."

Kiss Máté 1991-ben született és építész szakon végzett 2009-ben a Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában. Grafikus képesítést 2013-ban szerzett, majd további négy évig hivatásának tekintette azt. A váltás szele 2016-ban környékezte meg, amikor is úgy érezte kiégés közeli állapotba került a grafikus szakmában, majd édesapja asztalosműhelyében elkészítette első bútordarabját, egy kortárs asztalt. Saját vállalkozást alapított, a fa tökéletlenségében rejlő hibákra építve főként kortárs asztalokat készít. Arról is beszélgettünk, hogyan szerzi ügyfeleit, hogyan árazta be anno a termékeit, mit jelent számára az üzleti terv, hogyan lendül túl a mélypontokon, miért a falfirka jelenti számára a kikapcsolódást és inspirációt, valamint milyen célokat tűzött ki maga elé az elkövetkezendő években.

Aki kérdez: Hadobás Bernadett

Aki válaszol: Kiss Máté, asztalos