Durkó István: 2 Mózes 14,1-16

Paróczi Zsolt: Galata 2,20 

Mózes második könyve 14,1-16

Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cefón előtt! Vele szemben táborozzanak a tengernél! Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta. Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek.

Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és udvari embereinek indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból! Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét. Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit meg Egyiptom összes harci kocsiját, mindegyiken csupa kiváló harcost. Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak az Úr kezének oltalma alatt.

Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje –, és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cefónnal szemben. A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén.

Galatákohoz írt levél 2,20

Krisztussal  együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem  Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az  Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta  értem.

2Mózes 2,11-25

Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment testvéreihez, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit, az ő egyik testvérét veri. Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban. Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? De ő így válaszolt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan megölted az egyiptomit? Mózes megijedt, és ezt gondolta: Bizony, kitudódott a dolog!

A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál. Midján papjának volt hét leánya. Ezek odajöttek, vizet merítettek, és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat. Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogyhogy ma ilyen korán megjöttetek? Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. – Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat. Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk! Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta leányát, Cippórát. Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön. Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez. Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

Máté 19,1-6

Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket.

Ekkor farizeusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét? Ő pedig így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? És ezt mondta Isten: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!

Ézsiás 46

Összerogyott Bél, leroskadt Nebó,

teherhordó állatokra

rakták szobraikat;

amiket eddig ti hordoztatok,

most fáradt állatokra kerülnek teherként.

Ám azok sem tudják menteni a terhet,

leroskadnak, összerogynak mind;

a bálványok maguk is fogságba kerülnek.

Hallgass rám, Jákób háza,

és Izráel házának egész maradéka,

ti, akiket születésetek óta hordozok,

világra jöveteletek óta viszlek:

Vénségetekig ugyanaz maradok,

ősz korotokig én hordozlak!

Én alkottalak, én viszlek,

én hordozlak, én mentelek meg.

Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze,

kivel vethetnétek egybe,

akihez tényleg hasonlítanék?

Kiöntik az aranyat az erszényből,

kimérik az ezüstöt a mérlegen.

Ötvöst fogadnak,

hogy istent készítsen belőle,

és leborulva azt imádhassák.

Vállukra veszik, úgy hordozzák:

ha helyére teszik, ott áll,

el nem mozdul helyéről.

Ha segítségért kiáltanak hozzá, nem válaszol,

nem menti meg őket a nyomorúságból.

Emlékezzetek csak, és piruljatok,

szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!

Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra:

én vagyok az Isten, nincsen más,

Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló!

Előre megmondtam a jövendőt,

és régen a még meg nem történteket.

Ezt mondom: Megvalósul tervem,

mindent megteszek, ami nekem tetszik.

Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,

tervem végrehajtóját messze földről.

Alig szóltam, máris elhozom,

kigondoltam, máris megteszem.

Hallgassatok rám, ti konok szívűek,

akik messze vagytok az igazságtól!

Közel van igazságom, nincs már messze,

szabadításom nem késik.

A Sionon szabadulást szerzek

ékességemnek, Izráelnek. 

Mózes első könyve 1,26-31

Az ember teremtése

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.

Megteremtette Isten

az embert a maga képmására,

Isten képmására teremtette,

férfivá és nővé teremtette őket.

Azután megáldotta őket Isten,

és ezt mondta nekik Isten:

Szaporodjatok, sokasodjatok,

töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!

Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain

és a szárazföldön mozgó minden élőlényen!

Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. 

Mózes másdik könyve 20,8-11

Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 

Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak  nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se  leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül  tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.

118. Zsoltár

Hálaadás a templomban

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert örökké tart szeretete!

Mondja hát Izráel,

hogy örökké tart szeretete!

Mondja hát Áron háza,

hogy örökké tart szeretete!

Mondják hát, akik félik az Urat,

hogy örökké tart szeretete!

Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül.

Az Úr meghallgatott,

tágas térre vitt engem.

Velem van az Úr, nem félek,

ember mit árthat nekem?

Velem van az Úr, segít engem,

és én megvetéssel nézek gyűlölőimre.

Jobb az Úrnál keresni oltalmat,

mint emberben bízni.

Jobb az Úrnál keresni oltalmat,

mint előkelő emberekben bízni.

Sok nép vett körül engem,

de az Úr nevében szembeszállok velük!

Körülvettek, be is kerítettek,

de az Úr nevében szembeszállok velük!

Körülvettek, mint a méhek,

de elhamvadnak, mint az égő bozót.

Az Úr nevében szembeszállok velük!

Durván eltaszítottak, hogy elessem,

de az Úr megsegített engem.

Erőm és énekem az Úr,

megszabadított engem.

Ujjongás és győzelem hangja

zeng az igazak sátraiban:

az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!

Fölemelte jobbját az Úr,

az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!

Nem halok meg, hanem élek,

és hirdetem az Úr tetteit!

Keményen megfeddett engem az Úr,

de nem adott át a halálnak.

Bevonulás a templomba

Nyissátok ki előttem az igazság kapuit!

Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!

Ez az Úr kapuja:

igazak mehetnek be rajta.

Hálát adok neked, hogy meghallgattál,

és megszabadítottál.

Az a kő, amelyet az építők megvetettek,

az lett a sarokkő.

Az Úrtól lett ez,

csodálatos a mi szemünkben.

Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt,

vigadozzunk és örüljünk ezen!

Ó, Uram, segíts meg!

Ó, Uram, adj szerencsét!

Áldott, aki az Úr nevében jön!

Megáldunk titeket az Úr házából.

Az Úr az Isten,

ő adott nekünk világosságot.

Kötelekkel kössétek

az ünnepi áldozatot

az oltár szarvaihoz!

Istenem vagy, hálát adok neked,

Istenem, magasztallak téged!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,

mert örökké tart szeretete!

133. Zsoltár

A testvéri szeretet áldása

Zarándokének. Dávidé.

Ó, mily szép és mily gyönyörűséges,

ha a testvérek egyetértésben élnek!

Olyan ez, mint mikor a drága olaj

a fejről lecsordul a szakállra,

Áron szakállára, amely leér

köntöse gallérjára.

Olyan, mint a Hermón harmatja,

amely leszáll a Sion hegyére.

Csak oda küld az Úr áldást

és életet mindenkor.

Máté 19,13-15

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak. De  Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok  őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.

Így szólt az Úr igéje Jónáshoz, Amittaj fiához: Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene, mert feljutott hozzám gonoszságának híre! El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön az Úr elől. Elment Jáfóba, talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt, hogy a rajta levőkkel Tarsísba menjen az Úr elől.

Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. Félelem fogta el a hajósokat, mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyítsenek rajta. Ezalatt Jónás, aki lement, és lefeküdt a hajó egyik zugában, mélyen aludt. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Hogy tudsz ilyen nyugodtan aludni!? Kelj föl, és kiálts az Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el! Az emberek meg ezt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk sorsot, és tudjuk meg, ki miatt ért bennünket ez a veszedelem! Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Akkor így beszéltek hozzá: Mondd el nekünk, miért van rajtunk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, és honnan jössz? Hol a hazád, és melyik népből való vagy? Ő így felelt nekik: Héber vagyok. Az Urat, a menny Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta. Az embereket nagy félelem fogta el, amikor megtudták, hogy az Úr elől menekül – mert Jónás elmondta nekik –, és ezt mondták neki: Hogy tehettél ilyet?! Majd ezt kérdezték tőle: Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjék körülöttünk a tenger? Mert a tenger egyre viharosabb lett. Ő pedig így válaszolt nekik: Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam zúdult rátok ez a nagy vihar. Az emberek azonban megpróbáltak kievezni a szárazföldre, de nem tudtak, mert a tenger egyre viharosabb lett körülöttük. Ekkor így kiáltottak az Úrhoz: Jaj, Uram, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, Uram, azt teszed, amit akarsz!

Azzal fogták Jónást, és beledobták a tengerbe; a tenger pedig lecsendesedett. Ezért az emberekben nagy félelem támadt az Úr iránt; áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak.