Vannak fontosabb dolgok, mint egy podcast, főleg, ha azt senki nem is hallgatja; a kutyasétáltatás, egy műszaki vizsga, egy 20+ éves barátság, lakásfelújítás, értekezletek, bankfúziók és gyereknevelés, például. Na ettől függetlenül 373 nap rádiócsendet követően megpróbáljuk megint, mert hiányzott a mikrofon, egymás társasága és persze ti. A legfontosabb kérdés már csak az, lehet-e 15 percnél hosszabb egy intro és hogy hívják azokat az embereket, akik egy olyan rádióműsort nem hallgatnak, amiből nincs új adás? Új évadunk első adásából kiderül az, hogy hány törött autója van Daninak éppen most, hogy megállíthatatlanul elmúlik-e a létezés, ha gyorsítva hallgatjuk a podcastokat, hogy lettek-e kölykei Topáznak és persze, hogy hanyadik évadnak számít ez az új. A vége persze a szokásos terápiás morfondírozás lett, hallgassátok szeretettel, vagy tekerjétek át, mint a zenéket!

Egy csapat askenázi, egy roma család, egy 40-es informatikus és egy vakvezető labrador utazik a szolnoki zónázón - lehetne ez egy kellemetlen poén is, de nem, ez a Szigorúan Bizalmas 85. epizódja, szóval tulajdonképpen az életünk. Fogadjátok szeretettel idei utolsó, ünnepi, évösszegző adásunkat, aminek a tematikáját persze Dani jó előre (1 nap) kitalálta, de annyira félszavakból is értjük egymást, hogy Jocó teljesen másra készült. Így nem derült ki az adásból, hogy melyik az idei év 5 legjobb újonnan forgalomba hozott cukormentes édesipari terméke, az viszont annál inkább, hogy milyen gyakran mondják be az azerbajdzsáni m1-en, hogy "visszafoglalták" Hegyi-Karabah-ot. Ha 10 óra 20 perckor indítjátok el a felvételt, pont Jocó ünnepi köszöntőjénél lesz éjfél, jó szórakozást!

A műsorfolyam története során először névnapokat ünneplünk, miközben Jocó éppen nagyon elfoglalt: titkos projektje  (ami igazából egy vállalkozáskezdemény) ismét látható és nyilvános – persze nem úgy, mint ez a rádióműsor, hanem tényleg. A sarokban egy ázott őrkutya szunyókál, míg Dani a magyar egészségügy állapotáról elmélkedik – ebből szerintünk átívelő lesz – Jocó pedig a szakszervezeti bizalmi pályát fontolgatja. Az átívelők közepén drámai fordulat áll be Focus történetébe, ismét meghal egy rapsztár, Románia pedig szépen lassan utóléri a magyar gazdaságot – miközben az adás házigazdái egymás hegyén-hátán nyitják a zárójeleket, mintha nem lenne holnap.

Azt tudjuk, hogy Jocó nem szeret távol-keleti helyekre utazni, de azt nem, hogy ennek ellenére miért megy állandóan ilyen helyekre: mindenesetre most legalább vissztért a mikrofon mögé vadkeleti útjáról hazatérvén: hűséges kiskutyája pedig úgy kiszaglászta magát az Almássy téren, hogy az adás hallgatása során – hosszú idő után először – fel sem tűnik majd, hogy van velünk egy négylábú. Életünkben először beszélünk az inflációról (amiről Jocó szerint senki nem tudja határozottan megindokolni, miért rossz dolog), a palesztinokról, a közösképviselőkről, hangminőségről, béremelésről és az is kiderül, mennyit kell adni egy szakszervezeti bizalminak, hogy közösképviselői munkát végezzen. Két hősi halottunk is van, levélírónk viszont nem sok, de legalább kiderül, miért nem hallgatja kb. soha Jocó a titkos éjszakai rádióműsort - azon túl persze, amiért más sem hallgatja. Napszaktól függetlenül jó éjt mindenkinek!

Egy barátomat érdekelné, hogy meddig lehet januárban boldog új évet kívánni? Az előző évnyitó adás inkább válaszolgatós-mesélős volt, most jöjjön egy velejéig évértékelős, listaállítós top-akárhanyas megfejtés, amiben már a kérdésfeltevés is tökéletesen bemutatja a két főhős közti fényév távolságot. A másodikká átminősített harmadik blokk pedig 2023-al kapcsolatos twitteren megtalálható jóslatokat elemez végig és váratlan meglepetéseket tartogat. Maradjatok velünk!

Rég nem látott sűrűséggel érkezik az újabb bizalmass epizód, ez talán már egy újévi fogadalom jele? Vagy csak Dani pörgött túl? Esetleg Jocó újabb eltűnését fontolgatja és előre vezekel? Ez kevésbé derül ki, mint egy átlag telex clickbait híradó bármelyik címében megfogalmazott talány, de parádés módon válaszolunk az összes nemhallgatói kommentre, levélre és válaszra. Dani kitalál egy játékot, de csak egy blokkal később ugrik neki be, mire majdnem lego-podcasttá változunk, csak Romániában nem volt Lego, úgyhogy inkább mégsem. Újévi, ünnepi adás helyett inkább nemhallgatókkal foglalkozó adás lett - persze lehetett volna toplistázni, meg jövendőlni is, de azt majd következő adásban fogunk, nektek már csak el kell dönteni, hogy az mikor legyen. 

Igazi ünnepi adás a 78-ik. És, mint az ünnepkor szokás, mi is visszatekintünk a mögöttünk hagyott hónapokra és epizódokra: előbb a Spotify-al értékeljük az évadot (szupersokan (nem)hallgattatok és szerettetek minket, amiért nagyon hálásak vagyunk), majd elbúcsúzunk Sanyi bácsitól és felidézzük az elnémított adásokat. Elutazunk Mürába, Lappföldre, Erdélybe, a Kunigunda utcába, és az Olaj SC-vel és CopyCon-nal Szolnokra.

Ünneplünk, elfáradunk, megbeszéljük, átértékeljük... Végül pezsgőt bontunk, de nem ezekre…