Szóvá teszem

Miért tüntet most egész Európa?

E nap az emlékezésről szóljon!

A muravidéki méhészek komolyan aggódnak az idei pusztító aszály miatt. Jövőre drasztikusan kevesebb méh és méz lesz a régiónkban, ami a teljes ökoszisztémát veszélyezteti. Miközben Moravske Toplicén a kutatók épp a legmodernebb digitális iker modellekkel és mesterséges szimulációkkal próbálják megmenteni a biológiai sokféleséget.

A választók szűk többsége az RTV előfizetési díj eltörlése ellen szavazott, így a közmédia kötelező finanszírozási rendszere egyelőre érvényben marad. Névtelen levelet küldtek szét a Lendvai Tűzoltó Szövetség működésével kapcsolatos szabálytalanságokról. Kedden az ország legnagyobb illegális cigarettagyárát fedezte fel a szlovén pénzügyőrség és a rendőrség Hármasmalomban, az egykori Petrokémia raktárában.

Néhány másodperc alatt kész szöveget, képet vagy ötleteket kaphatunk a mesterséges intelligenciától. A gyors segítséghez könnyű hozzászokni. De vajon mennyi teret hagyunk közben a saját gondolatainknak?

Bent legyenek füst- és tűzjelző készülékeink, kint pedig ügyeljünk arra, hogy az aszály még mindig lappang: intő jelként tekintsünk e természeti jelenségre a jövőre nézve is!

Rončević oktatási miniszter voltaképpen jól gondolkodott, amikor a szlovén zászlócskák mellé a Szlovén Alkotmányt adta ajándékba a gyerekeknek, mert ennek ismerete nélkül az állampolgárok süketek és vakok egy demokratikus társadalomban. Csak arról feledkezett meg, hogy ennek a szövegnek a megértése egy folyamat, amely nem feltétlenül annak olvasásával kezdődik.

Politikai szempontból viharos ősz van előttünk. Referendumok, választások várnak ránk. Várhatóan mindezt csúnya kampány előzi meg. De az ég továbbra is kék, a fű pedig zöld.

Szeptember elsején becsengettek. A tanévkezdés a gyerekek, a pedagógusok és a szülők számára egyaránt újrakezdést jelent: új elvárások és új élethelyzetek várnak rájuk.

A Vinárium Fesztivál oszloposnak nevezhető rendezvényei közül a harmadik is mögöttünk, s remélem, mostanig – tehát vasárnap fél egyig – már legalább részben kipihenték a szórakozás okozta kellemes fáradtságot.Jó napot kívánok a kedves hallgatóknak, akik úgy érzik, hogy az ebéd utáni kávé mellé az MMR jegyzete is belefér.A nyár kitett és még kitesz magáért. Igaz, mostanában egy kis kora szeptemberi csapadék is jut az agyon gyötört földnek. Azonban a nap forrón süt, mintha csak szűkebb pátriánk égető problémáihoz akarna igazodni. Azokhoz, amelyek ugyanolyan fontosak az emberek megélhetésében, mint a jelenleg teljesen kiszikkadt földön termett élelem. Mert kell az embernek enni, kell neki az anyagi biztonság, kell a szociális és egészségügyi szolgáltatás. Már sejtik, hogy a szolgálati terepem berkeiben kívánok maradni, s kimondani azt, ami engem aggaszt, hiszen olyan trendeket indíthat el, amelyek hosszú távon az itt élő lakosság kárára lesznek.Kezdjem a Lendvai Egészségház igazgató-kálvária kérdésével, amely a nyár folyamán sem oldódott meg. Több sikertelen igazgatóválasztási kísérlet után a legutóbbi pályázat is meghiúsult, noha a jelöltet az egészségház tanácsa kinevezte, majd a meghatározott 60 napon belül, július első felében mind a hét alapító község tanácsa támogatásban is részesítette. -2-No, de! Az Egészségügyi Minisztérium Lendva Község áprilisi megkeresése alapján felülvizsgálta az ügyet, és megállapította, hogy a pályázati feltételek nem voltak teljes egészében összhangban a hatályos jogszabályokkal.Mindeközben a hét alapító község továbbra sem tudott kiegyezni az intézmény új alapító okiratáról, amely alapja az új alapszabályzat elkészítésének és az abban meghatározott igazgatói feltételeknek.Amint ismeretes, a Lendvai Egészségház alapításáról szóló rendelet két különböző változatát fogadták el. Az egyiket csak Lendva, a másikat pedig a többi hat község, Lendva nélkül erősítette meg. Ezennel egyik sem érvényes – jött a döntés a minisztériumból. Így továbbra is az 1997-ben, illetve 2001-ben elfogadott alapító rendelet van érvényben, amely szerint az igazgató nemcsak az intézmény működését irányítja, hanem annak szakmai munkáját is, és felelősséget visel a szakmai munka színvonaláért. Ha az üzletvezetési és a szakmai vezetői funkció nincs különválasztva, az igazgatónak orvosi, illetve egészségügyi felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie.A Lendvai Egészségház legutóbbi pályázati kiírásában azonban a végzettség szakterületét nem határozták meg. Ezért bukott meg az amúgy kiválasztott és a községek által is támogatott jelölt ügye. Lendva kezdeményezése rávilágított a helytelenségre. A dolog érdekessége, hogy a korábbi két igazgatói pályázat esetében is tágabban határozták meg a végzettségre vonatkozó feltételt. Megfelelőnek minősült az orvosi, a közgazdasági és a jogi végzettség is. Vagyis akkor ezzel senki sem foglalkozott, sőt, mi több, a három pályázaton csak egy orvosjelentkező volt.De amint mondtam, a probléma továbbra sem oldódott meg. Nem hivatalosan az egyik érintett község polgármesterétől megtudtuk, hogy a jövő héten ülnek közös asztalhoz Lendva, Dobronak, Kebele, Turniscse, Odránci, Cserensovci és Velika Polana illetékesei.-3-Ha azonban nem sikerül megegyezniük, a Lendvai Egészségház továbbra is jogi és szervezeti bizonytalanságban marad. Ez a bizonytalanság már túl régóta tart, ami hosszú távon kárára lehet a szakmának és a pácienseknek is egyaránt.Közben ezen a héten Lendva Község Tanácsa még egy intézet igazgatójelöltjének adott piros lámpát. A Lendvai Idősek Otthona vezetői tisztségére a jelenlegi igazgató pályázott. Az intézet tanácsa az elmúlt időszak teljesítményei alapján egyhangú támogatottságot szavatolt neki. A községi tanács véleményező határozatával a jelöltet »nem megfelelőnek« minősítette. Úgy tűnik, hogy az idősotthon felújítása, az új tartalmak a lakók számára és az ápolószemélyzet bővítésére tett sikeres intézkedések nem voltak eléggé meggyőzőek. Ez esetben a végső döntés a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozik...Kedves hallgatóink, véleményem szerint itt most már nemcsak az a kérdés, ki lesz a Lendvai Egészségház vagy éppen a Lendvai Idősek Otthona igazgatója. Hanem az, hogy meddig lehet nemtörődöm körülmények között működtetni egy intézetet, amikor az alapítók még az intézmény működését megalapozó dokumentum elkészítésében sem tudnak megegyezni? Meddig lehet úgy dolgozni az emberek javáért, egészségéért és időskori jólétéért, ha a helyi politika nem látja az eredményeket, de a kákán megtalálja a legapróbb csomót?És ha ilyen lesz a közintézmények jövője, ki lesz az a bátor szakember, aki az imént elhangzottakhoz hasonló »körítés« mellett entuziazmussal telve vállalni fogja a vezetői tisztséget?