Az elméleti keret immár készen áll, az alkotó pihen. Polányi Károly gondolatainak értelmezési keretként való alkalmazásával tisztelgünk a szerző előtt, miközben a mesterséges intelligencia korának kihívásait vizsgáljuk. Mi történik, amikor az emberiség közösen felhalmozott tudása egy új technológia nyersanyagává, majd piaci értékké válik? Polányi Károly gondolataiból kiindulva vizsgáljuk a mesterséges intelligenciát: hogyan válik a társadalmilag létrehozott tudás gazdasági erőforrássá, kinél keletkezik az ebből származó többlet, és milyen társadalmi válaszokat hív elő az AI gyors térnyerése. A kérdés végső soron: a társadalom alkalmazkodjon az új piachoz, vagy a technológia működését kell a társadalom igényeihez igazítanunk?

Tracklista:

01. Broken Bells - The High Road (Album Version) (kezdődött: 00:03:58)

Közel egy éve készítettünk egy disztópikus rádiójátékot. Kis szerencsével ma már kevésbé tűnik aktuálisnak – bár a mostani kánikulában azért érdemes felidézni, milyen sötétnek látszott akkor a jövő.

01. Pauline Croze - Chorando Sim (kezdődött: 00:00:49)

02. The Modern Jazz Quartet - Blues in C Minor (kezdődött: 00:04:49)

03. Pearl Jam - Do the Evolution (kezdődött: 00:53:30)

04. Elza Soares - Pinta e Borda (kezdődött: 01:52:35)

05. Zimbo Trio - Para Lennon E McCartney (kezdődött: 01:55:15)

06. Nico Gomez & His Afro Percussion Inc. - Cuba Libre (kezdődött: 01:57:15)

Elénk sodorta a forró, száraz szél J. T. Kelly Free Robot Labour című könyvét. Erről fogunk beszélgetni.

Kelly alapötlete az, hogy Marx fogalmaiból kiindulva megvizsgálja: vajon az AI és a robotok egyszer valódi „munkásokká” válhatnak-e, vagy gépek maradnak. Három forgatókönyvet vázol fel: az egyik szerint az AI csak fokozza a kapitalizmus régi problémáit; a másik egyfajta „digitális feudalizmust” jósol; a harmadik pedig azt, hogy a robotok jogilag szabad, de gazdaságilag függő „munkások” lesznek. Lightos analitikus marxizmus.

Köny elérhetősége: https://link.springer.com/book/10.1007/978-3-032-26782-5?

Miklós a Tiszán evez, Basa dolgozik, ezért egy 2024-es adást fog ismétlésként lemenni, amiben a tolerancia jelentését próbáljuk körüljárni. Július 16-án találkozunk ismét.

Tracklista:

01. Ist Ist - I Am The Fear (kezdődött: 00:00:35)

02. Hidden Orchestra - Hushed (kezdődött: 00:04:35)

03. trabant - Ragaszthatatlan Szív (kezdődött: 01:00:37)

A System Justification Theory (SJT) egy társadalompszichológiai elmélet, amelyet John T. Jost és Mahzarin R. Banaji dolgozott ki az 1990-es években. Központi kérdésük: miért támogatják Miért támogatnak az emberek gyakran olyan társadalmi, gazdasági vagy politikai rendszereket, amelyek akár a saját érdekeikkel is ellentétesek? A már ismert motivációkon túl (önigazolás, csoport igazolás)  a rendszerigazoló viselkedést önálló motívumnak tartják. Elméletileg erről szól a műsor, de aztán mégsem annyira.

Tilos Maraton – Elő-maratoni adás: Miért igazodunk a rendszerhez?

A Tilos Maraton előtti adásban egy olyan jelenségről beszélgetünk, amely egyszerre érinti a politikát, a mindennapi életet és azt is, ahogyan a társadalmi változásról gondolkodunk. Miért ragaszkodnak az emberek gyakran a fennálló rendhez még akkor is, amikor annak problémáit maguk is érzékelik? 

A változás nehézségeiről, a társadalmi stabilitás vonzerejéről, és arról, hogy mikor és hogyan válik mégis lehetségessé a változás.

És akkor a két pólóterv, amiből az egyik lesz, tizen x példányban, ehhez mértem jó drágán. A különbség a 2 Guy Debord idézetben van:

1.

2.

Hogyan válik a rendkívüli hétköznapivá?

Mikor kezd egy társadalom hozzászokni ahhoz, ami korábban elfogadhatatlannak tűnt? És mi történik egy rendszer bukása után azokkal, akik együtt éltek vele — aktívan, hallgatólagosan vagy egyszerűen túlélési reflexből?

A műsor a tudomány és az értelmiség viszonyát vizsgálja autoriter rendszerekben:
hogyan alkalmazkodnak intézmények, kutatók és hétköznapi emberek az új normalitáshoz, miközben sokszor megőrzik saját erkölcsi önképüket is.

Tracklista:

01. Fuzz - 21st Century Schizoid Man (kezdődött: 01:11:12)

A Rendszerváltó Tematikus Nap - Május 7-8. adásfolyamba illeszkedő műsorunk 1989-1990 politikai és gazdasági átmenet folyamatait hasonlítja össze a 2026. április 12-ei országgyűlési választás eredményeként kialakult új politikai erőtér teendőivel. Tekinthető-e a mostani pillanat egy második rendszerváltásnak, rendszerváltoztatásnak, átmenetnek a 16 éve regnáló önmagát illiberális (nemzeti szuverén) demokráciának kikiáltó Orbán-rendszer menesztése után?

2026. április 23-án már tényleg úgy tűnik, hogy vége az Orbán-rendszernek – ez nem egy ellenzéki párt egyszerű választási győzelme. Tizenhat év után egy olyan politikai berendezkedés zárult le, amelyet sokan hibrid rezsimként írnak le: nem nyílt erőszakkal működött, hanem intézményi elfoglalással, információs kontrollal és a mindennapi alkalmazkodás normalizálásával. Egy rendszer, amely nemcsak az ellenvéleményeket szorította háttérbe, hanem fokozatosan átalakította azt is, hogy mit tekintünk valóságnak, normálisnak vagy elfogadhatónak.

Az ilyen rendszerek sajátossága, hogy szétoszlatják a felelősséget: sokan részt vesznek bennük, de nem azonos mértékben. Van, aki aktív alakító volt, mások haszonélvezők, alkalmazkodók vagy hallgató kívülállók. Ez a „szürke zóna” az, ami miatt a korszak lezárása után a legnehezebb kérdés nem a politikai váltás, hanem a társadalmi feldolgozás.

A következő időszak tétje ezért nem pusztán a hatalomváltás, hanem a megbékélés lehetősége. A megbékélés azonban nem megbocsátás és nem felejtés, hanem annak újragondolása, hogyan lehet újra közös morális és politikai rendet létrehozni egy rendszerszintű károkozás után . Ehhez egyszerre van szükség igazságra, felelősségre és arra, hogy a társadalom képes legyen együtt élni a múlt következményeivel.

Ez nem egy pillanat – hanem egy hosszú, konfliktusokkal teli folyamat. 

Mi történik a politikával, ha a valóság már nem előfeltétel, hanem opcionális? A műsorban azt járjuk körül, hogyan jutottunk el a 2016-os törésponttól – Brexit referendum és 2016 United States presidential election – a mai kampányokig, ahol a generatív AI nemcsak elemzi, hanem elő is állítja a politikai valóságot.

Beszélünk a propaganda új korszakáról: generatív tartalomgyártásról, „slopagandáról”, deepfake-ekről, szintetikus médiáról és az úgynevezett „műfű-kampányokról” (astroturfing). Ezek nem egyszerűen félrevezetnek – hanem elárasztják az információs teret, ahol az igazság már nem eltűnik, hanem feloldódik a zajban. Ebben a környezetben a „plausible deniability” nem mellékhatás, hanem tudatos stratégia.

A beszélgetés elméleti keretét Shoshana Zuboff megfigyelési kapitalizmusának és Yanis Varoufakis technofeudalizmusának koncepciói adják: hogyan válik az adat, a figyelem és a platform-infrastruktúra politikai hatalommá. Közben azt is újragondoljuk, hogy mi marad Jürgen Habermas deliberatív nyilvánosságából egy olyan korban, ahol nem érvek, hanem valóságverziók versenye zajlik.

És végül a provokatív kérdés: ha a valóság többé nem stabil referenciapont, akkor mire valók a politikusok? Képviseletre – vagy inkább narratívák menedzselésére?

Tilos Rádió – egy beszélgetés a politika jövőjéről a szintetikus valóság korszakában.

Tracklista:

01. Morphine - Have a Lucky Day (kezdődött: 01:11:01)