Az AI-ról szóló viták többsége ma chipekről, adatközpontokról és számítási kapacitásról szól. Arról, hogy ki tud több GPU-t felhalmozni és ki jut el előbb az általános mesterséges intelligenciához.
De mi van akkor, ha ez a fókusz önmagában stratégiai vakfolt?
Ebben az epizódban két friss nemzetközi elemzés alapján azt bontom ki, hogy Kína miért nem ugyanazt a versenyt futja, mint a Nyugat az AI-ban.
Miközben az USA a hardverre és a „moonshot” célokra koncentrált, Kína évtizedek óta egy másik tényezőt optimalizál: a humán tőkét és az alkalmazás-képességet.
Szó lesz:
miért lehet a tehetségsűrűség fontosabb, mint a nyers compute,
hogyan képes a jobb algoritmus és szervezés részben kiváltani a drága hardvert,
miért félrevezető az AI-versenyt pusztán chipkérdésként kezelni,
és mit tanulhat ebből Magyarország egy kis, nyitott gazdaságként.
📖 A teljes, részletes elemzés itt olvasható.