Ki gondolta volna tavaly márciusban, hogy egy év elteltével még mindig itt lesz velünk a vírus, még mindig bizonytalanságban tart bennünket? Ki gondolt bele, hogy ez a helyzet is traumatizálhat?

Nehogy azt gondoljátok, hogy mi töretlen optimizmussal élünk pandémia idején! Pedig nagyon igyekszünk, de sajnos nem így van…aggódunk, olykor eluralkodik rajtunk a bizonytalanság, magányosnak érezzük magunkat, félünk, dühösek vagyunk a helyzet miatt. Sokan sokféleképpen álltunk és állunk ehhez a helyzethez, de az biztos, hogy mindannyian tanulunk valamit belőle. A krízishelyzet megoldása érdekében sokszor túl kell lépni komfortzónánkon, el kell fogadnunk sok mindent, ami lehet, hogy nagyon nehezünkre esik vagy szenvedéssel jár, de rá kellett jönnünk, hogy képesek vagyunk rá.