Az útkeresők, önfejlesztők, önmagukat felfedezők egyik legnagyobb kihívása a tanult, olvasott, hallott ismeretanyag gyakorlati felhasználása. Én csak úgy hívom, hogy a vágtató hintaló esete. Gyakran elhisszük, ha elolvastunk néhány önismereti könyvet, meghallgattunk pár előadást, részt vettünk pár gyógyító eseményen, már tudjuk is a sikeres és boldog élet vagy a teremtő lét receptjét. Nincs is szükség másra, elég mindezeket a praktikákat a hétköznapokban alkalmazni. Igen ám, de leginkább épp itt vérzik el a dolog. A tudás legtöbbször meggyőződéssé válik és a megélt vagy megtapasztalt események e szerint az elméleti keretrendszer szerint szerveződnek, illúzióként fenntartva a tágulás, tanulás, fejlődés eszményét. A vágtató hintalovon ülve a mozgás / haladás csalfa élményét összekeverjük, azonosítjuk a lovaglás élményével.