World War II / Második világháború

The OSUN Network Collaborative Seminar Cultures of Hate and Oppression was coordinated address the complexities of these topics that are of urgent global importance in our era of continuing discrimination, forced migration, socially sanctioned violence – and war. This 3rd podcast gives insights into the work of the students. View Andrea Peto’s talk about the importance of this course on YouTube:https://youtu.be/eQ0D07Eo0vY?si=4xl47a5yGLCufPPlPodcast with responses by students:About the academic year 2022-23:https://podcasts.ceu.edu/content/experiences-osun-collaborative-seminar-antisemitism-holocaust-colonialism-gender-connectingAbout the academic year 2023-24:https://podcasts.ceu.edu/content/experiences-osun-collaborative-seminar-cultures-hate-and-oppression-connecting-conversations

Pető Andrea a legtöbbet idézett és legtöbb nemzetközi díjjal kitüntetett magyar történész. Munkássága előtt tisztelgő kiadvány jelent meg Aki kimondja, amit ki kell mondani címmel, visszautalva egy korábbi kötetének címére (Elmondani az elmondhatatlant) a Balassi Kiadó gondozásában és Virányi Péter és Klacsmann Borbála szerkesztésében. Ezt a kötetet mutatja be a podcast.

Adolf Hitler a Reichstagban 1939. január 30-n köntörfalazás nélkül kijelentette: „Ha a nemzetközi zsidó pénzembereknek még egyszer sikerül egy világháborúban belerángatni a népeket, akkor ez nem a zsidók győzelmét, hanem a zsidó faj megsemmisülését fogja eredményezni Európában.” 1941 szeptemberében az NSDAP propagandaosztálya plakátot készíttetett erről a szövegről és azt az egész Birodalomban terjesztették. Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal vezetője november 29-én fogott a németek uralma/hegemóniája alá hajtott európai területeken élő mintegy nyolcmillió zsidó legyilkolását kidolgozó konferencia megszervezésébe. Némi halasztás után az összejövetelre 1942. január 20-án 14 fő részvételével került sor. Magától értetődik, hogy ezt az eszelős tervet minden részleteiben ilyen rövid idő alatt – ráadásul szivarfüstben, konyakozás közben – nem lehetett kidolgozni. Ám vitathatatlan szimbolikus jelentőségén túl a konferenciának megvolt a maga konkrét súlya is. 1942 végére az SS saját kimutatásai szerint már 4 millió zsidót pusztítottak el. (Jan Kershaw: Hitler. 1936-1945. Nemezis. Szukits, Szeged, 2004, 424.) Ebben a keretben helyezendő el a Kállay-kormány zsidópolitikája.

Az előadás az egyes plébániák fennmaradt Historia Domusai-ban rögzített leírások alapján tesz kísérletet a „kisemberek” frontátvonulással kapcsolatos tapasztalatának bemutatására és értelmezésére. A plébánosok korabeli feljegyzései a múltbéli közösségi tapasztalatok és a jövőre vonatkozó közös várakozások hálóján átszűrt személyes megfigyelések, egyúttal az esetek végtelen sokféleségéről tudósító korlenyomatok. Milyen helyzetértékelések, szerepfelfogások bontakoznak ki e krízishelyzet idején keletkezett írásokból? Milyen „kulcsok” szükségesek megértésükhöz? Végül mi az eseményeknek az a történelmi tapasztalata, melyet csak a történeti reflexió fedhet fel?

A bevezető a kulturális-intellektuális gyűlölködések  és az erőszakos politikai cselekvések kölcsönhatásait vizsgálja átalában a szociálpszichológia bűnbakfogalma segítségével. Ezt a fogalmi keretet használom azután a győztesek második világháború utáni, Németország és a németek felelősségével kapcsolatos politikai álláspontjait értelmezve. Az utolsó rész a második világháború politikai és nem politikai okainak néhány tudományos értelmezését tekinti át. Az előadás kulcskérdése: lehetnek-e a történésznek eszközei a katasztrófákhoz vezető tömeges lelkiállapotok gyökereinek feltárásához?

Ózd, magyarország egyik legfontosabb ipari településévé vált a 19. század végére, ahol az ipari munka társadalmának a kialakulásával párhuzamosan erősödött meg a modern polgári társadalom. Ennek a kialakulásában, kis-, közép-, és nagypolgárként egyaránt fontos szerepet játszott az Ózdon a 19. század elejétől megtelepülő zsidóság. A kezdetben kis létszámú zsidó közösség a 20. század elejére már a község egyik meghatározó csoportja volt, létrehozta a saját felekezeti, kulturális, oktatási intézményrendszerét is. A kisebbség-többség együttélése a második világháborúig, a zsidótörvények életbe léptetéséig gyakorlatilag mentes volt az érdemi konfliktusoktól. A lényegében kisvárosi helyi társadalomban az antiszemita hangulat, az országos mintázatot követve változott. A helyzet a gettósítással és a deportálással változott meg, amikor a többségi társadalom tagjainak jelentős része nemhogy nem volt szolidáris a törvényen kívülivé tett kisebbséggel szemben, hanem saját anyagi gyarapodásának a lehetőségét látta meg a helyzetben.Előadásomban röviden összefoglalom az ózdi zsidó társadalom 19-20. századi történetét, különös tekintettel arra, hogy ennek keretét egy ipari település társadalma adta. A második részben pedig az 1944-46-os évek történetét,annak fontosabb eseményeit mutatom be, kitérve a deportálás utáni mindennapi vagyonszerzésre, a koncentrációs táborokból visszatérő túlélők beilleszkedésének a problémáira, a közösség újjászerveződési törekvéseire, az 1946-os ózdi pogromra, ami hozzájárult a helyi zsidó közösség elfogyásához.

Előadásom témája egy 1932 őszén Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök ellen kommunisták által tervezett merénylet kísérlet bemutatása, amely azonban sokkal inkább látszik a csendőrség koholmányának, mintsem kommunista-internacionalista konspirációnak. A csendőrség célja ezzel az üggyel, nagy valószínűséggel az ekkoriban a csendőrség berkeiben megalakított politikai nyomozó osztály súlyának, presztízsének növelése volt, a riválisnak tartott és eladdig a politikai nyomozati ügyekben országos hatáskörrel bíró Budapesti Rendőrfőkapitányság politikai nyomozó alosztályával szemben. A mind a konspiráció, mind a középkori hóhérokat megszégyenítő vallatások terén gazdag fantáziával „megáldott” újszászi csendőrök illetve a csendőrség nyomozói, egy egyszerű családi perpatvarból európai méretű összeesküvést kreáltak. Az „összeesküvésben” érintettek voltak nem csak egykori Jászberényi Direktórium itthon maradt tagjait – Wittreich Jenő, Szívós István, Zigholcz Géza –, de a Szovjetunióba kikerültek is – Vitéz Sándor, Paczauer Gábor, Gárdos Henrik –, akik „hozták” az összeesküvés Párizstól Bécsen és Budapesten át Moszkváig tartó szálát. Az ügyből nem maradhatott ki természetesen az ekkoriban vidéken újra szervezkedni kezdő MSZDP sem. Az előadás végén igyekszem még kitérni az összeesküvéssel megvádoltak további sorsára is.

Pillanatképek - nyitott akadémia a második világháború történetéről.Az MTA II. világháború története albizottság előadássorozata.A lengyelek annak ellenére, hogy országukat a második világháború elején totalitárius szomszédai felszámolták, a háború első napjától az utolsóig harcoltak a náci Németországgal szemben szinte az összes hadszíntéren. A lengyel hadsereg nem kapitulált, a kormány emigrációban működve fenntartotta az állami jogfolytonosságot, a megszállt országban pedig Európa legnagyobb létszámú ellenállása alakult ki. Ennek ellenére a háború végén nem ismerték el őket győztes államnak.Előadásomban bemutatom a jelenlegi lengyel historiográfia legfontosabb vitáit, megállapításait és (emlékezetpolitikai) korlátait, valamint példákkal szeretnék rávilágítani arra, hogy a magyar történetírás máig nem tudott igazán tárgyilagos értékelést adni a lengyel ellenállás történetéről.

Pillanatképek - nyitott akadémia a második világháború történetéről.Az MTA II. világháború története albizottság előadássorozata.A második világháború éveiben mintegy 100.000 – 120.000 magyarországi német teljesített szolgálatot a Waffen-SS-ben. Ott voltak a keleti fronton, a normandiai partraszállásnál, Budapest ostrománál, sőt Auschwitz és más lágerek őrszemélyzetének soraiban is. Az előadás azt vizsgálja, milyen előzmények vezettek oda, hogy német származású magyar állampolgárok tömegei kerültek a német haderőbe. Egy további fókusz a következményeken lesz: miként kezelték a volt Waffen-SS katonákat Magyarországon, illetve Németországban a háború elvesztése után, illetve miként épültek be ezek az események a kisebbségi közösség önképébe és kollektív emlékezetébe.

Pillanatképek - nyitott akadémia a második világháború történetéről.Az MTA II. világháború története albizottság előadássorozata.Előadásom két területet ölel fel. Egyrészt bemutatom a politikaipropaganda által leggyakrabban használt taktikákat, módszereket, másrészt bemutatom hogyan alkalmazták mindezeket a brit, amerikai, szovjet és német II. világháborús plakátok estében.A politikai propaganda történetén végigtekintve azt az összefüggést fedezzük fel, hogy nem más, mint a háború puska nélkül. A propaganda a társadalmi kommunikáció egyik formája. Társadalmi termék, amelyet a társadalom tagjainak meggyőzésére állítanak elő. Szoros kapcsolatban van a politikai marketinggel és reklámmal. A plakátok, a propaganda egyik legkiválóbb médiumai: nagyon sok emberhez eljutnak, tömegeket tudnak megmozgatni, továbbá a képi világ és a plakáton szereplő felirat nagyon meggyőző tud lenni. A plakátok a közterületen szinte mindenhol jelen vannak, így kéretlenül is „szóval” tartják a befogadókat. Arra kérdésre keresem a választ, miszerint a II. világháború idején miképpen vált a politikai propagandaplakát a politika, az ellenségkép, a félelemgerjesztés hatásos eszközévé.