Xorp Blog Podcast

Bár már több ízben is adtam hírt róla ( Wired Mighty Mouse, Wireless Mighty Mouse), már én is használom az Apple új egerek egere termékét. Meg kell hogy mondjam nem volt olyan rossz az egy gombos életmód se, de nekem igen is hiányzott a jobb kattintás. Amióta megjelent nagyon sokan szidják ezt a terméket. Van is benne valami. Professzionális grafikai munkákhoz biztos nem megfelelő, de nekem az egyszerű, hétköznapi egerezésemet könnyebbé tette ez a terméke az Applnek.

Alapjában véve meghagyták azt a lekerekitett, egy gombos, egész csuklós kattintási funkcionalitást, ami jellemző volt már elődjére is. Ezen felül kiegészült az egér több érzékelővel, amit érintve különböző funkciókat érhetünk el. Ezek persze megváltoztathatóak. Tetszés szerint az exposét, dashboardot, vagy akármilyen programot hozzá igazíthatunk, és ami még nagyon fontos, a jobb kattintást is.

Ami számomra nagyon hasznosnak bizonyult az a scroll rész. Az egér letisztult formáját felül-középen csak egy kis gömb zavarja meg, ami maga a scroll „gömb”. Ez által viszont lehetővé válik hogy ne csak a megszokott le-fel irányba tudjunk egy dokumentumot-oldalt görgetni, hanem bármilyen tetszőleges irányba, persze amerre engedi.

Ez a két dolog engem meggyőzött arról, hogy ilyen nekem igen is kell. A nagy probléma amivel szinte mindenki találkozik, az a kis görgő elkoszolódása. Vannak fórumok, amik ezért az egér szétszedését taglalják, ezt viszont én senkinek se ajánlom. Szinte minden esetben sérüléssel jár. A tisztítás pedig megoldható egy ronggyal, amit a görgőn húzogatunk viszonylag dinamikusan. Egy 2-3 perces törölgetés többnyire helyre hozza a problémát. Nálam olyan havonta jön elő ez a probléma, egy tisztogatás után.

Én mindenkinek ajánlom ezt az egeret, aki persze a leírtak tükrében. Az írás alatt egy videó is található, ami bemutatná az egeret.

Debreceni átlagos közlekedési eszközöm a busz. Lassú, hangos, sokat késik, büdös, koszos… Münchenben gyorsan rá kellett jönni hogy legjobb és legegyszerűbb közlekedési módszer a metró. Budapesttel ellentétben itt nem három vonal van. :) Viszont a régi „múzeális” darabok mellett, új modern szerelvényeken is lehet közlekedni.

Hihetetlen ahogy a várost átszövik a metró vonalak. A csomópontoknál egyszerűen lehetetlennek tűnik hogy az ember rájöjjön hány szintet átölelően közlekednek a szerelvények. A megállók is néha már hasonlítanak egy labirintusra, hisz a sokadig felfele vezető mozgólépcső után se kerül az ember a felszínre.

Jellemző viszont a tisztaság és a működőképesség, ami hazánkban viszont ritka. Nem látni hontalanokat a koszban fetrengeni, ellenben jól megvilágított helyeken a mozgássérültek is rendszeresen igénybe veszik a tömegközlekedést monumentális, hidraulikus lifetekkel. Jellemzően minden állomás más-más hangulatú és méretű, látszik hogy törekedtek az igényességre a kivitelezéskor.

Persze az emberek azok emberek. Itt is sok bunkóval lehet találkozni :( Arról nem is szólva milyen lökdösődés, futkorászás történik itt. Azt azért szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek a kellemetlen momentumok elég ritkán fordulnak elő, de vannak!

Az emberek többnyire fegyelmezetten, kulturáltan közlekednek. A mozgólépcsőn mindenki jobbra húzódik, hogy aki siet az a bal oldalon tudjon lefele futni. Ebben csak az a furcsa, hogy erre nálunk hogy nem jönnek rá az emberek. A jó példát mi miért nem tudjuk ellesni? :(

A tömegközlekedés kidolgozottsága miatt (a napokban adják át pár vonal meghosszabbítását) a felszínen is sokkal könnyebb közlekedni, bár dugók itt is vannak, de egy napon se lehet emlegetni az otthoni dolgokkal. A tömegközlekedésről most csak ennyit… Bárcsak így lenne ez kis hazánkban is, vagy bármi jelét látnám hogy nálunk is fejlődik a tömegközlekedés és nem csak hanyatlik.

Még a végére csak egy rövid történetet had szúrjak ide. Az ellenőrök. Ugyan olyan bunkók mint itthon. A leghitványabb emberek alkotják ezt a csoportot. Kinézetre is meg lehet őket különböztetni az átlag utazóktól. Többen támadnak le valakit egyszerre, hogy úgy érezd magad mintha bűnöző lennél aki most meg fog lakolni és ellenállásnak helye nincs. Két pozitív dolog van, az első hogy az ocsmány karszalagos dolgot nem használják, a másik hogy járkálva portyáznak, nem a ki és bejáratoknál szedik ki az embereket a sorok közül.

Csatolt anyagként meghallgatható az első német kifejezés (köszönet érte Dénesnek), amit sikerült megtanulnom, hála annak hogy naponta vagy tízszer is hallom. :)

A Cowboy Bebop (japánul カウボーイビバップ, Kaubōi Bibappu) egy japán anime, amit Shinichiro Watanabe rendezett. 2071-ben, a Bebop űrhajón négy balszerencsés fejvadász néhol vicces, néhol drámai kalandjait követhetjük nyomon. Magyarországon az A+ tévécsatorna vetítette le, magyar szinkronnal. Manapság pedig az én tetszésemet elnyerő nagy sikerű sorozat. A történet izgalmassága mellett baromi jó zenék vannak benne. Az egyik ilyen a kezdő intró zenéje, ami megtekinthető lentebb.

A történet:

A történet valamikor a távoli jövőben játszódik, amikor az emberiség már elhagyta a katasztrófa sújtotta Földet, és benépesítette a Naprendszert. A bolygóközi társadalomban elharapódzó bűnözéssel szemben az Intergalaktikus Rendőrség már kevésnek bizonyul, a korrupciótól tehetetlen rendőrség bevezeti az akár milliós végösszegű vérdíjakat, és megkezdődik a fejvadászok, vagy ahogy ők magukat hívják a cowboyok kora. A főszereplők is ilyen fejvadászok, akik akarva-akaratlanul egymásra lesznek utalva, miközben bolygóról bolygóra repülnek a „nagy fogás” reményében, a galaxis legfurább figuráival akadnak össze, de lassacskán fény derül a múltjuk sötétebb titkaira is, amikkel szembe kell nézniük.

Szereplők:

Spike Spiegel

Spike az örök bunkó, akinek mindig cigi lóg ki a szájából. Hármuk közül az ő múltja a leghomályosabb, és igyekszik is, hogy ez mindig így maradjon. Spike szinte a legjobb fejvadász, a történetben, de szerencsétlen módon eddig egyetlen akciója sem sikerült. Spike a Marson született, közel 27 éve. Fiatalon csatlakozott a Szindikátushoz (ill. Vörös Sárkány), majd rejtélyes módon eltűnt. Később a Bebop fedélzetén kötött ki. Jettel, aki szintén nem egy úriember, jóban vannak, és Jet mindig aggódik miatta, hiszen Spike-ot nem érdekli a veszély, számára egyre megy, hogy épp él vagy hal. A legjobban a kutyák, a gyerekek és a nők zavarják, ami elég ironikus, tekintve, hogy kikkel él együtt.

Faye Valentine

Faye magabiztos és mindig számító. Szépsége és szexuális kisugárzása mögött egy olyan ember rejlik, aki bárkit képes átverni, ha a saját érdekei úgy diktálják. „Ugyanolyan lelki nyugalommal robbant fel egy épületet, mint ahogyan rúzst ken a szájára.” Mint a többiekét, az ő múltját is homály fedi, annyi különbséggel, hogy ő nem is emlékszik a múltjára. Faye ugyanis még csak 23 éves, ellenben hetvenhárom évvel ezelőtt született, még a Földön, majd egy balesetben halálos sérülést kapott, és mivel az orvosok nem tudták a gyógymódot, lefagyasztották őt, hogy majd a távoli jövőben segítséget kap. Ötven évig aludt így, és amikor felébresztették, meggyógyították ugyan, de se pénze, se emlékezete nem maradt a múltból. Így aztán menekülőre fogta kénytelen-kelletlen, hogy az állandóan sarkában lévő hitelezőket és behajtókat lerázza. Tengernyi adóssága miatt számkivetettnek számított, és a sors furcsa fintora a Bebopra vezette őt, ahol végül a fiúk között ragadt, fejvadász lett belőle.

Jet Black

Jet Black harminchat éves férfi, 188 cm magas, szeme színe kék, vércsoportja A, a Bebop űrhajó „édesapja”. Megfontolt, magabistos „vén róka”. Ő felügyeli Spike, Faye, Ed és Ein munkáját/sorsát, ő a kapocs közöttük, az összetartó erő. A múltja igen rejtélyes, legalább olyan sok titok övezi, mint a többi szereplőét, idővel derül csak ki az is, hogy miféle párharcban veszítette el a fél karját. Annyi bizonyos, hogy Jet a rendőrségnél, az ISSP-nél dolgozott régen, sok ismerőse van, és némi befolyása még ma is akad azért a volt kollégái körében, ha arról van szó, hogy a Bebop akcióit segítse.

Edward

Edward egy kisgyerek, hacker és számítógépzseni. Úgy néz ki, mint egy fiú, de valójában lány. Apja térképész és egyszer egy árvaházba adta pár hétig, de ottfelejtette. A lány az árvaházban nevelkedett, majd felszökött a Bebopra, és a fiúkkal és Faye-jel ragadt, megszerette őket. Ő és Ein mindig becsempészik a vidámságot a feszült felek közé.

Ein (adatkutya)

Ein egy szuperintelligens kutya.

Linuxon is elég régóta vannak térhatású effektekkel díszített kezelőfelületek, amelyekben a látványos hülyeségeken kívül még hasznos funkciók is vannak. Most a Compiz projekten dolgozók közössége kibővült, átnevezték a projektet Compiz-Fusionra, és még szebb megoldásokkal álltak elő. Több plugint teljesen átírtak, stabilizálták a kezelőfelület működését, hátha sikerül meggyőzniük néhány embert arról, hogy legalább a csilivili funkciók terén van olyan jó a Linux, mint a Mac OS X vagy a Vista.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a bemutatott anyag (lásd lent a kis videót), akkor a Linux Howtos között talál egy rövid leírást, ami szükséges a felület installálásához és beállításához, vagy katt ide.

Anno még 2006-ban robbant ki egy kis mini balhé. Akkoriban sok szó esett róla, és sokan fel voltak háborodva, köztük én is. Egy évre rá már alig lehet fel lelni a dolgot, és a hangfilekat pedig szinte lehetetlen megszerezni. Én úgy érzem ennek igen is fenn kell maradnia és példaértékűnek tükröznie, hogy: „Hülye azért nem vagyok”.

Ez a felvétel, ahol jön a második „fasza” csávó, aki bár nem vallja be, hogy gőze sincs az egészről, előadja, hogy „Ha utánam dobnák se”, „Nem gyártanak rá software-t”, „a Microsoft mellett itt senkinek nincs esélye”…

Persze ez már mondhatnám úgy is természetes, csak kíváncsi lennék az Apple termék forgalmazásáért felelős „nagy ember” véleményére, amikor a kedves eladók így próbálják eladni. :)

Zsolt barátom még invitált is az idegenbeli meccsre. Mondván jó buli lesz, jó meccs, külön vonat, és rendőri biztosítás. Ehhez képest a meccs elég gyatrára sikeredett. A hallomások szerint csak baj volt a rendőrökkel, és persze a dühös örök ellenség, két szurkolótábor is többször összecsapott. Kell ez nekünk?

Bár már adtam hírt ennek a programnak a létezéséről itt, mégis fontosnak éreztem a működését bemutató videót podcastként is közzé tenni. Sokan gondolják úgy, hogy az Aiport Express csupán az iTunessal képes együtt működni. Pedig ez nem igaz! Akár filmek hangját is könnyedén ki streamelni rá. Kezelése pedig egyszerű és nagyszerű, mint többnyire minden Macintoshos programé.

Egyszer már itt is közzétettem az a szinte teljesen biztosnak tűnő hírt miszerint az iPhone június 11.-én jönne. Ezt megcáfolandó az Apple közzé tett három reklámot. A reklámokban azt olvasható, hogy az Egyesült Államokban június 29-én debütál a cég telefonba gyúrt iPod-ja. A reklámokból továbbá az is kiderül, hogy kizárólag az AT&T-n (Cingular) keresztül és minimum 2 éves új előfizetéssel lesz kapható.ű

– az iPhone készüléken látható dátum június 3

A három HD minőségű videó elérhető lentebb.

Az előző Tatabánya meccsen szörnyű csalódás volt a játék, hiába a végeredmény ami loki fölényt mutatott. Azóta egy fergeteges kupameccsen, és egy fehérvári idegenbeli győzelmen vagyunk túl. Az idő csodálatos, és a hangulat is jó, hisz a debreceni gárda vezeti a bajnoki tabellát. Így sok embert gondoltunk hogy kijön a meccsre. Sokat gondoltunk, de nem ennyit. Nem is nagyon tudom mikor volt kint ennyi ember. Az Oláh Gábor utcán hatalmas tumultus alakult ki, hisz a parkoló helyek véges végig már régen elfogytak.

Ezek után mint azt várni lehetett teljesen dugig volt a stadion. Mindenki szurkolni jött, és ez az a hangulat amiért én megszerettem a focit. A csapatunk mondhatni elég gyengén kezdett. Viszont egy Dzsudzsák szabadrúgás gól után (amit Komlósi sodort be) feltámadt a csapat. A srácok nagyon nyomtak és Sztojkov munkáját kifejezetten meg kell dicsérnem. Nagyon tetszett ahogy a srác energikusan és jól játszott és egy gyönyörű messzi lövésből gólt is szerzett.

Már az első gól után összetört az MTK. Eljutottak helyzetig, mert valljuk be a Loki védelme nagyon is hagyott szót maga után, mégis legnagyobb helyzetük az első percekben volt, amikor egy lövést a gólvonalról vágtak ki védőink. A debreceni játékosok, ahogy telt az idő úgy kezdtek egyre energikusabban játszani. Ez persze a közönségnek nagyon tetszett, akik amennyire csak lehetett buzdították kedvenc gárdájukat.

Biztos nincs elég pénz a csapatból, mert sajnos az eredmény jelző táblát nem sikerült beüzemelni a meccsre. Ezért a bemondó úriember tájékoztatott mindenről elég sűrűn. AZ utolsó gólunkat Sidibe szerezte, aki ezzel már jelentősen vezeti az NB1 góllövő listát.

A félidőben, a szokásos Borsodi játékon túl fiatal srácok foci freestyle mutatványt adtak elő ami nagyon klassz volt.

A meccs fantasztikus hangulatú volt. Nagyon jó idő, jó játék, fölényes győzelem. A kommentátor a hosszabbítást ezekkel a szavakkal jelentette be:

Minden gól után a M@d együttes The Concert száma csendül fel, amit én most itt letölthetővé teszek, ezzel köszönyve meg a mai meccset. A mérkőzésen készült képek megtekinthetőek itt.

Ezt a kis videó részletet sikerült kimentenem az aktuális Macians adásból (amik a terveim szerint majd szerepelni fognak itt is). Nagyon tanulságos. Névvel, dátummal, és képpel jeleníti meg az Apple ismertebb termékeit. Mindenkinek ajánlom, aki kicsit nosztalgiázni szeretne.