Vajon mit jelent a hit azok számára, akik börtönbüntetésüket töltik? És vajon működik-e a karácsony misztériuma odabenn a zárkalétben, illetve hogyan működik idekünn, amikor az eredeti szigorú vallási keret a többség számára már csak kevéske, vagy nincs is ott az ünnep mögött, hiszen lényegében szekuláris országban élünk. Hogyan hat családi kapcsolatainkra az agyonhajszolt és figyelemhiányos köznapi valóság? Ebben a labilis világban is megtaláljuk-e a biztos fogódzókat, megtanítjuk-e a gyerekeket, hogy a boldogulásukhoz hinni merjenek magukban? Csak pár kérdés azok közül, amelyekről Antala Évával, a börtönmissziót önként vállaló nagyölvedi tiszteletes asszonnyal, a Szlovák Testvéri Börtöntársaság igazgatónőjével Miklósi Péter beszélget.

A 35 OECD-tagállam közül Szlovákiában és Lettországban a legintenzívebb az erdőpusztítás. Nálunk ez 2002-ben hatmillió, tavalyelőtt már kilencmillió köbméter fa kitermelését jelentette. Egyben azt is, hogy Szlovákiában nem egész másfél évtized alatt cirka hétszáz négyzetkilométernyi területről tűntek el erdők. Ki a felelős ezért a törökgazdálkodásért, miért pont a természet védett zónáiban zajlik a legélénkebb sáfárkodás; miért beszélnek az Alacsony-Tátrában történtek kapcsán erdőkatasztrófáról az ökológusok, erdeinkre miért veszélyesebb az ember, mint a kártékony betűzőszú vagy a viharkárok? Csicsai Gábor államtitkárral és Miklós László korábbi környezetvédelmi miniszterrel Miklósi Péter beszélget.

Az Alapjogok Európai Ügynöksége szerint minden harmadik nőt ért már zaklatás, vagy szexuális erőszak, noha csak hatvan százalékuk szólt erről bárkinek is. Mondhatni, ez az elhallgatás egészen most októberig volt így, amikoris Hollywoodban kipattant a Weinstein-botrány, s a zaklatás azóta nyílt világbotránnyá dagadt. Szlovákia sem kivétel, bár nálunk ezek a dolgok, illetve azok lélektani és jogi következményei jobbára szőnyeg alá vannak söpörve. Pedig a molesztálás mind nálunk, mind más országokban ott van a közéletben, az iskolákban, a munkahelyeken, az egyházakban és persze a privát életben is. E jelenségről és – úgymond – a helyzetről Bolemant Lillával, a Phőnix Polgári Társulás elnökével és Pálházy Béla pszichiáterrel Miklósi Péter beszélget.

A bársonyos forradalom után három évvel, bársonyos válással kettészakadt Csehszlovákia. Negyedszázad távolából nézve inkább a cseh, vagy a szlovák politika döntött így? vagy csak az történt 1992/93 fordulóján, aminek történelmileg történnie kellett? Prágában, az akkori Szövetségi Gyűlésben milyen volt Csehszlovákia végjátszmája, milyenek voltak az ország végnapjai? A ’92-ben is már kötelezően kötőjellel irandó Cseh-Szlovákia esetleg működőképes szövetségi állam maradt volna-e? Vajon a szlovákiai magyarság számára előnyöket is, vagy csupán hátrányokat hozott az elmúlt 25 esztendő? És persze mit ért el, hová fejlődött két és fél évtized önállósága alatt Szlovákia? Sárközy Klára, korábbi parlamenti képviselővel Miklósi Péter beszélget.

Noha bő két éve naponta hallunk a menekültválság európai gondjairól, régiónkban mégsem vagyunk mentálisan fölkészülve a rendezett keretek között zajló migráció tényének elfogadására sem. Vajon miért nem, illetve mitől tartunk a menekült szó hallatán? Hová vezethet, társadalomlélektani és szociológiai szempontokból, ha az Európa Parlament napokban bejelentett új menekültkvóta-javaslata ismét kútba esik? Az intolerancia, vagy inkább az idegengyűlölet hajtja bennünk a másoktól és a másságtól való elzárkozás motorját? Miért oly kevés köreinkben az igazi civil polgár, aki ösztönzőleg hat ránk s vállalásaival, tetteivel talán a gondolkodásmódunkat is megváltoztathatja; és egyáltalában: miért fontos a civil bátorság? Szaló Csaba szociológussal, a brünni Masaryk Egyetem tanszékvezető docensével Miklósi Péter beszélget.

Két héttel a megyék önkormányzatait átrendező voksolás után – az egyéni és pártsikerek, vagy akár a kudarcok indulatainak elültével – a tényszerű adatok tükrében már szélesebb politikai és közéleti összefüggésekben lehet, sőt, kell is beszélni a megyei választásokról. Azok társadalmi súlyáról és tekintélyéről, a köztudatba ágyazott szerepéről, de arról is, hogy a választók vajon miként tekintenek a megyei képviselőikre, akik ritkán törik önmagukat igazán annak érdekében, hogy mélyebben is elnyerjék régiójuk lakosságának bizalmát. Dicsőség-e hát a huszonvalahány százalékos országos választói kedv, a megyék miként sáfárkodnak az országosan rájuk bízott 1,3 milliárdos pénzügyi kerettel, és vajon a pártjelölteknek vagy a függetleneknek áll-e a zászló a megyékben? Minderről Szalay Zoltánnal és Tokár Gézával, Miklósi Péter beszélget.

A Kisebbségi Kulturális Alap tekinthető-e a hőn óhajtott kulturális önrendelkezésnek, vagy nem több – igaz, nem is kevesebb – a szakma autonómiájánál? Intézményként mennyiben lesz önjogúbb az éveken át a Kormányhivatal égisze alatt működött támogatásmegítélő bizottságoknál? Az Alap növelni fogja-e az értékes kultúra és az igényes művek születésének esélyeit? Képes lesz-e felülkerekedni a fennálló kulturális-politikai és persze személyi összefonódásokon, illetve az árokmély törésvonalakon; munkájában kizárható lesz-e a sógorkomaság, az etnobiznisz és a kétes kulturális értékű falunapok hakniműsorainak támogatása? A májusban törvényerőre emelt Kisebbségi Kulturális Alap augusztusban hivatalba lépett igazgatójával: Molnár Norberttel, Miklósi Péter beszélget.

Már több, mint fél évszázados múltra tekint vissza az 1964 novemberében Nyitrán megalakult CSMTKÉ, azaz a mai Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa. És talán azért is tudott fennmaradni mindmáig, mert egyedül egy-egy kórus lehet olyan zenei társulás, ahol akár a laikusok, ráadásul hangszertudás nélkül is, értékes zenét, művészi produkciót tudnak létrehozni. Sőt, nemegyszer találkozni énekkaristákkal, akik szerint az éneklés nemcsak öröm, hanem meg is szépíti és a mindennapok fölé emeli az embert. Mások szerint a karéneklés olyan, mint az anyai szó. A kórusmuzsikáról – és persze „A kórusról“ – a tanítóénekkar krónikásával és 1978 óta kitartó tagjával: Horváth Gézával, Miklósi Péter beszélget.

Az ötszáz éve kezdődött reformáció az egész európai társadalmat, így az egyházat is megújította. Melyek voltak alapigazságai, mi indokolhatta Luther Márton tévedéseit – például a zsidósággal szemben –, és vajon mi a reformáció mai üzenete a globalizált világban? Hogyan terjedt el szűkebb régiónkban; és mi a különbség a reformáció kálvinista, illetve luteránus irányzata között? Miként tudták 1918 után megszervezni keresztyén egyházukat a szlovákiai reformátusok? És ez az egyház 1945 előtt, vagy az után élte nehezebb időszakát, hiszen a hazai reformátusok többségét magyar hívők alkotják. Somogyi Alfréd tanszékvezető egyetemi tanárral, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperesével Miklósi Péter beszélget.

A fejlettebb európai államok az éves hazai össztermék 8-10%-át, Szlovákia ennek pusztán töredékét fordítja az oktatásügyre. Így miként biztosítható a minőségi szintű egyetemi oktatás, a munkapiac igényeihez igazodó tanulmányi programok bevezetése? Lehet-e szűkebbre szabott pénzől nívós egyetemeket kiépíteni, hogy képesek legyenek lépést tartani a bőkezűbb országok gazdagabb multú egyetemeivel. Miként csapódnak le ezek a gondok a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karán, ahol a fenti dilemmák mellett az is kulcskérdés, vajon az intézmény falai között a Márai-féle polgári Európa-képzet szellemisége, vagy csak a Nyugat és Kelet között őrlődő köztes-Európa értékrendje él-e... Bárczi Zsófiával a Közép-európai Tanulmányok Karának dekán asszonyával Miklósi Péter beszélget.