A kettős kereszt árnyékában – ez a címe a somorjai Fórum Intézet gondozásában ősszel megjelent kötetnek, amely az 1938–1945 között Szlovákiában történt zsidóellenes törvénykezés és zsidóüldözés témáját dolgozza fel. Tehát a sokak által gyakran elleplezett, máig kevéssé értett problematikát vizsgálja, hiteles pontossággal és a tények meg dokumentumok bizonyító erejével. Ami pedig különösen fontos, hogy olvasmányosan! Szerzője a tavaly volt 80 éves és Érsekújvárott élő Lang Tamás, akivel Miklósi Péter beszélget.

Egy nyugalmazott pedagógus a csöndes nyárestéken szokott-e azon tűnődni, vajon tartást, vagy matektudást adott többet a diákjainak? Meg, ha 3x3 az 9, akkor találni-e a matematikában újat és szépet; illetve, mint a művészeteknek, van-e rejtett szépsége? Napjainkban pozitívan kell-e gondolni a haladásra, vagy a drámai iramban fejlődő mesterséges intelligencia korában tartani tőle – akár az oktatásban is? És miért jobb inkább támogatni, segíteni a gyengébb diákot, mint a tanár szigorával szívatni őt?! Kalácska Józseffel, a Felvidéki Magyar Pedagógus-díj 2015-ös kitüntetettjével, Miklósi Péter beszélget.

Miért tehet valakit jobb emberré a klasszikus zene? Az előadóművész az a lény, akin keresztüláramlik a zenemű – de miképpen jön létre az a varázslat, hogy az a publikum szívébe is utat találjon? A kellemes nyárestéket miért teheti még oldottabbá egy-egy szabadtéri komolyzenei koncert? A számos nemzetközi fesztivál meg harmonikaverseny sokszoros fődíjasa és abszolút győztese, a Harmonikaművészek és Harmonikatanárok Világszövetségének korábbi alelnöke a mai modern időkben miképp látja a klasszikus zene jövőjét? Konzervatóriumi tanárként pedig mit jelent/jelentett számára a fiatalokkal foglalkozni? Az idén áprilisban volt 70 éves Rácz Tiborral, Miklósi Péter beszélget.

Az egykori MATESZ, a mai Jókai Színház rangidős és Kossuth-díjas színművésze – a II. világháború, majd a jogfosztottság éveire eső kisgyerekkorától fiatal felnőttkora társadalmilag sivár időszakán át, a ’89-es rendszerváltásig – korszakok torlódásában élt. És bizony azóta is eltelt már több mint három évtized… Egész életét – művészileg is, egyénileg is – szinte végzetként Komárom határozta meg. De ahogy Dráfí Mátyás mondja: az ősszel megélt 80. életév sem a teljes összegzés, csupán a visszanézés ideje. Így akár egy őszinte húsvéti beszélgetésben is.

E napokban múlt éppen 40 éve, hogy 1983 júniusában Érsekújvárott megalakult az Iródia mozgalom. Az az irodalmi és ellenzéki szerveződés, amely a szabad írás és a szabad szólás fórumaként jött létre, de az akkori idők sablonos eszmevilágában a kommunista hatalom 1986 kora őszén betiltotta. Tartós emlékét a 17 kiadványa, a korabeli Iródia Füzetek őrzik; míg a szerveződés közéleti emlékezete mára kikopott a köztudatból. Hogy miért – arról/arról is a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnökével, és a 80-as évek derekán hamar felpörgött szabadelvű Iródia mozgalom kezdeményezőjével, fő szervezőjével: Hodossy Gyulával, Miklósi Péter beszélget.

A pedagógusi életsors rátermettségről, aktivitásról, felkészültségről, a tudásról – és még miről szól? Aki mindig célratörő, elszánt és pedáns ember, az elv vagy belső kényszer? Ha valaki politikus volt, mégha csak egy parlamenti cikluson át is, az napjainkban tud-e még mosolyogni azon, amit – beleértve a hazai magyar pártokat – manapság nálunk a politika művel?! Egy életpálya tapasztalatairól a 80. születésnapjához ért Albert Sándorral, a híres kassai Ipari emblematikus tanárával, a Selye János Egyetem alapító rektorával Miklósi Péter beszélget.

Járhat-e helyrehozhatatlan környezeti rombolással az ukrajnai háborúban felrobbantott víztározó a Dnyeper folyamon? Mit tartalmaz és eléggé szigorú-e az a közelmúltban Szlovákiában bemutatott új klímatörvény? Mennyire védi nálunk a Natura 2000 besorolás a természetet? Ha az országnak már 9 nemzeti parkja van, akkor a Duna mentén indokolt-e a 10. létesítése is? És vajon az elektromos járművek elterjedése tökéletes orvosság-e a közúti közlekedés környezeti problémáira? Kérdések, amelyekről Miklós László professzorral, a két Dzurinda-kormány környezetvédelmi miniszterével Miklósi Péter beszélget.

A farsangban alighanem mindenkinek van néhány története a jó borról meg a hangulatos borivásról. Ez persze még nem garantálja, hogy Szlovákiában minden igényt kielégít a szőlők telepítése, a termés feldolgozása, a borászati kutatás. Egyrészt. Másrészt viszont ez nem zárja ki azt, hogy az országnak ne legyenek kiváló borászai és szőlőnemesítői. A legkiválóbbak egyikét, Korpás Andrást, január 1-jén Zuzana Čaputová államfő a Pribina-kereszt II. fokozatával tüntette ki. Az államdíjat a szakágazatban elért kiváló érdemeiért kapta; és az ő egyik igazságot kifejező mondása pedig, hogy a jó borász nem iparos – hanem művész! Hogy miért, Korpás Andrással erről is beszélget Miklósi Péter.