Az Új Egyenlőség podcast legújabb adásában Kiss Ambrus szerkesztő beszélgetett Kondor Zsuzsa szociológussal arról a kutatásról, amely a járvány okozta változásokat mutatta be a munkavállalók kapcsán.

A beszélgetés során részletesen bemutattuk a Magyar Szakszervezeti Szövetség és a Friedrich-Ebert-Stiftung megbízásából a Policy Agenda által 2020 májusában készített kutatás adatait, mely azt mérte fel, hogy hogyan alakultak a „munka világának félelmei”.

• A járvány a dolgozók 41%-át érintette munkavégzésükben. A járvány előtt dolgozók 6%-át elbocsátották.

• A szükségszerű kijárási szigorítások miatt szinte általánossá váló „home office” munkavégzés a dolgozók 16%-át érintette.

• A vállalatok, szervezetek, intézmények rákényszerültek a rövidített munkaidő, fizetés nélküli szabadság bevezetésére, sőt az elbocsátásokra is. A dolgozók mintegy 8%-át szabadságra küldték, közülük minden negyediket fizetés nélküli szabadságra. A dolgozók 12%-ának rövidítették a munkaidejét, ami nyilvánvalóan jelentős bércsökkenéssel jár.

• Ez utóbbi miatt a dolgozók egyötödének (20%-nak) megszűnt vagy csökkent a jövedelme már a válság első hónapja alatt. (De meg kell jegyezni, hogy ennél többen is lehetnek, ha a pótlékok kapcsán volt változás, vagy a dolgozó nem kapta meg a korábban megígért „nem adózott jövedelmet”.)

A beszélgetés során területi és iskolai végzettségbeli különbségek is felszínre kerültek. Ezek kapcsán látszott, hogy a válság növelhette a társadalmi egyenlőtlenségeket

A munka elvesztése – főleg akkor, ha nincsenek megtakarításai az adott háztartásnak – az egyik legfontosabb eleme a kiszolgáltatottság növekedésének. A jelen helyzetben egyértelműen kiszolgáltatottá váltak a dolgozók, kénytelenek elfogadni a csökkentett munkaidőt és esetenként jelentősen csökkentett munkabért, kénytelenek kivenni szabadságukat, és mindezek jelentős félelmet gerjesztenek.

A mostani vizsgálatunk adatai szerint a foglalkoztatottak 57%-a nem tart az életszínvonala visszaesésétől, ugyanakkor az is fontos arány, hogy ahányan a munkájuk elvesztésétől tartanak (11%), annyian az életszínvonaluk csökkenésében is biztosak. 10-ből 4 dolgozó fél attól, hogy egzisztenciálisan lecsúszhat, már nem fog tudni olyan színvonalon élni, mint eddig.

Leginkább az 50 év felettiek érzik bizonytalannak egzisztenciális helyzetüket, azaz számítanak arra, hogy életszínvonalukban kedvezőtlen fordulat következik be (sőt 12%-uk nagyon fél ettől). A 30–39 éves korosztály már magabiztosabb, ugyanis 60%-uk egyáltalán nem fél helyzetük romlásától.

A munkahely elvesztése, a gazdaság átalakulása sokak számára a jövedelmek csökkenését jelenti. Az elkövetkező évek adnak majd választ arra a kérdésre, hogy ez a változás társadalmi szinten is romló életkörülményekhez vezet-e.