Új Egyenlőség

Van-e különbség a politika és a civil élet között? Hogyan tud egy politikus tényleges közösséget építeni? Miért lehet hasznos, ha egy civil szervezet politikusokat képez?

Ezek a kérdések különösen aktuálisak most, amikor a Közélet Iskolája Politikus Műhelyt indít, hogy lehetőséget biztosítson helyi közösségben aktív emberek számára a politikai élet megértésére és gyakorlati használatára. A januárban induló képzés célja, hogy a politikától ne féljünk, hanem annak eszközeit megismerve építsünk helyi közösségi hatalmat, hogy valóban kontrollálhassuk közös életünket. Ennek apropóján Fernengel Ági szociológussal és antropológussal beszélgetett Czabán Samu, az Új Egyenlőség szerkesztője a civilek politikai szerepvállalásának fontosságáról, kihívásairól és a hatékony politikusi működés feltételeiről.

Politika és civil élet – van-e különbség?

A közbeszéd gyakran szembeállítja a politikát és a civil életet. Sokan úgy gondolják, hogy a civil szféra „tiszta”, míg a politika „piszkos”. Ez a sztereotípia azonban leegyszerűsítő, és gyakran megakadályozza az embereket abban, hogy saját kezükbe vegyék közösségeik jövőjét. A politikai és civil tevékenységek között lehet különbség, de ezek elválasztása mesterséges és inkább ideológiai alapokon nyugszik. Valójában mindkettő arra épül, hogy közösen hozzunk döntéseket és oldjunk meg problémákat – csak az eszközök és a platformok változnak.

Az a kérdés, hogy milyen kapcsolatban áll a civil élet a politikával, különösen akkor válik lényegessé, amikor egy civil szervezet, mint például a Közélet Iskolája, képviseleti politikához kapcsolódó képzést indít. Ahogy Fernengel Ági is rámutatott, a civil kezdeményezések és a politikai folyamatok nem különálló világok, hanem egymást kiegészítik. Egy igazságosabb társadalomhoz elengedhetetlen, hogy azok is részt vegyenek a döntéshozatalban, akik eddig távol tartották magukat tőle vagy kiszorultak ebből.

Hogyan lehet a közösségi erőt a politikában használni?

A mozgalmi vagy civil szervezetek sok esetben elkötelezettek és hitelesek, mert valós problémákra válaszolnak, sokszor a helyi közösségek bevonásával és az ő érdekeiket képviselve. Ebből adódóan egy közösségi szervezet politikai szerepvállalása különösen értékes, hiszen a szervezet tagjai egyfajta „talajközeli” látásmóddal rendelkeznek. Olyan perspektívát képviselnek, amelyet a hagyományos politikai szereplők gyakran figyelmen kívül hagynak, vagy nehezen tudnak magukévá tenni. A közösségi szereplők sajátos ereje abban rejlik, hogy az emberek mindennapi tapasztalataira építenek, és képesek valós szükségletekre válaszoló közösségi megoldásokat nyújtani.

Egy politikus nem működik csapat nélkül

A politikai szerephez vezető út gyakran magányosnak tűnik, de valójában sikeres politikai tevékenységet nem lehet csapat nélkül végezni. Az egyéni ambíciók sokszor vakvágányra vezethetnek, míg egy erős közösségi háttér támogatásával olyan célok érhetők el, amelyek túlmutatnak az egyéni érdekeken. Fernengel Ági szerint, ha egy politikus csapattal dolgozik, akkor képes hitelesen képviselni a közösségi érdekeket, és elkerülheti azt, hogy elszakadjon a valóságtól. Egy jól működő politikai csapat olyan, mint egy erős közösség: közös értékek és célok mentén épül fel, és kölcsönös támogatásra épül. A közösségi alapú működés ráadásul növeli a politikai szerepvállalás hitelességét, hiszen a választók érzik, hogy a politikus nem egyéni érdekek mentén cselekszik, hanem egy közösség által megerősítve.

Miért akarhat egy civil szervezet politikusokat képezni?

A Közélet Iskolája példája jól mutatja, hogy egy civil szervezet közéleti ügyekben is fontos szerepet játszhat. A cél itt nem az, hogy a civil szervezetek elveszítsék a pártpolitikától való függetlenségüket, hanem hogy olyan eszköztárat biztosítsanak, amely segítségével a civilek magabiztosabban és tudatosabban tudják érvényesíteni a közösségük érdekeit a politika érdekvédő vagy képviseleti szeletében is. A civil szervezetek által képzett politikusok képesek lehetnek arra, hogy a hagyományos politikai terepen is megőrizzék elkötelezettségüket a közösségi érdekek mellett.

Végső soron a civil szervezetek politikai részvétele nem jelenti azt, hogy „belemocskolódnának” a politikába. Éppen ellenkezőleg: hitelesebbé és közösségibbé tehetik a politikai életet, ha saját értékeiket és módszereiket képesek beépíteni a döntéshozatal folyamatába.

A Politikus Műhely januárban induló féléves képzésére 2024 november 17-ig lehet jelentkezni. Akit érdekelnek a részletesebb információk, a linken utána tud járni.

Donald Trump magabiztos előnnyel nyerte meg az amerikai elnökválasztást, négy év

után visszatérve ezzel a világ egyik legnagyobb hatalommal bíró politikai pozíciójába.

Az Új Egyenlőség eheti podcastjában Bíró-Nagy András kollégánk Kaló Máté Amerika-

szakértővel vitatta meg Trump győzelmének hátterét és várható következményeit.

Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson jelentős politikai átrendeződést mutat

az amerikai politikában – mutatott rá Kaló Máté. Trump nemcsak a hagyományos

republikánus államokban, hanem számos olyan helyen is növelte támogatottságát, ahol

korábban a demokraták domináltak. Az országosan leadott szavazatok terén is túlteljesítette

Kamala Harrist, ami a 2016-os győzelméhez képest még biztosabb pozíciót jelent számára.

A szakértő szerint a kampány során a két tábor élesen eltérő témákra és értékekre helyezte a

hangsúlyt. A demokraták a demokrácia és a nők jogainak védelme köré építették üzeneteiket,

figyelmeztetve Trump visszatérésének „veszélyeire” és az amerikai demokratikus értékekre

gyakorolt fenyegetésére. Ezzel szemben a republikánusok a gazdasági kérdésekre, a

megélhetési költségekre, az inflációra és az üzemanyagárakra koncentráltak, amelyeket

hatásosan kötöttek össze a migráció kérdésével. Ezzel szemben a demokratáknak nem sikerült

megfelelően kommunikálniuk az elmúlt évek kormányzati eredményeit, ami végül Harris és a

demokraták gyenge választási szerepléséhez vezetett.

Kaló Máté szerint nagy kihívást jelentett a demokraták számára, hogy Joe Biden ragaszkodott

az újrainduláshoz kognitív állapotának romlása ellenére is, ami már a kampány elején

bizonytalanságot keltett. Biden visszalépése után ugyan Kamala Harris visszahozta a

demokraták esélyeit az elnökválasztáson, a kampány előrehaladtával Harris kezdeti lendülete

kifulladt. Kaló Máté kiemelte, hogy Harris nem tudta meggyőzni a szavazókat arról, hogy ő

egy stabil és elkötelezett vezető, aki képes az amerikai érdekeket képviselni egy

kiszámíthatatlan világban.

Trump támogatottsága több demográfiai csoportban is erősödött. Az exit pollok szerint az

ázsiai amerikaiak, a feketék, és főként a latin-amerikai származású, konzervatívabb értékeket

vallók körében tört előre. Kaló Máté rámutatott, hogy összességében Trump saját 2020-as

eredményéhez képest javított, míg Harris Bidenhez képest gyengébb eredményt ért el. Ez a

győzelem tehát inkább a demokraták gyenge teljesítményét tükrözi, mintsem a Trump iránti

lelkesedést.

Kaló szerint Trump most, második elnöksége kezdetén sokkal tapasztaltabb, mint korábban,

ami előnyére válhat a kormányzásban. Első elnöksége alatt nehézségei voltak az

adminisztráció kiépítésében, nagy volt a fluktuáció és gyakoriak voltak a botrányos

lemondások. Most azonban a Republikánus Párt sokkal egységesebben támogatja, és a

kongresszusi többség lehetséges megszerzése is kedvezőbb helyzetbe hozza őt a kormányzás

terén. A várakozások szerint Trump második ciklusában fokozott figyelmet fordít majd a

Kínával való gazdasági versengésre és protekcionista intézkedésekre. Emellett nagy hangsúlyt

fektethet a Közel-Kelet stabilizálására, valamint a déli határ védelmére is.

Trump visszatérése az elnöki székbe Magyarországra is hatás gyakorolhat. Bár Orbán Viktor

és Trump között több kérdésben megvan az egyetértés, például identitáspolitikai témákban,

gazdasági és diplomáciai területeken nehezebb lehet az amerikai és a magyar érdekek

összehangolása. A két ország közötti együttműködés inkább „business model” alapú lehet,

vagyis praktikus, de nem érdekszövetségen alapuló kapcsolatra számíthatunk. Kaló Máté azt

is kiemelte, hogy Trump kereskedelmi politikája, különösen a vámháború lehetősége, kihívást

jelenthet az európai gazdaságok, így Magyarország számára is.

2024. szeptember 29-én tartották a parlamenti választásokat Ausztriában, ahol a

szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) végzett az első helyen. Az Új Egyenlőség

e heti podcastjában Bíró-Nagy András kollégánk Győri Gáborral, a Policy Solutions

vezető elemzőjével beszélgetett a Szabadságpárt győzelmének okairól és a lehetséges

kormányalakítási forgatókönyvekről.

Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) győzelmével a II. világháború óta először nyert

szélsőjobboldali erő Ausztriában a parlamenti választásokon. A második helyet szerezte csak

meg az eddig kormányzó jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP), és a harmadik helyen futottak be

a korábban meghatározó szociáldemokraták (SPÖ). Bejutott még a parlamentbe a liberális

NEOS és az Osztrák Zöld Párt is.

Győri Gábor szerint a Szabadságpárt győzelmének hátterében leginkább az állhat, hogy a

kampányban erőteljesen a migráció témája került a középpontba, az FPÖ pedig a bevándorlás

jelentős visszaszorítását ígérte. A bevándorlás témájának megerősödése annak köszönhető,

hogy az osztrák társadalomban egyre inkább kiütköznek a bevándorlók integrációjának

nehézségei, emellett fontos problémaként jelenik meg a szociális segélyek elérhetősége a

menekültek számára. Ezt csak tovább erősítette a tervezett terrortámadás híre Taylor Swift

koncertjén. Győri Gábor kifejtette, hogy a migráció témájának előretörését a magas infláció

miatt kibontakozó megélhetési nyomás is segítette, hiszen a szavazók egy része a jövedelmi

és szociális szorongását is a bevándorlókra vetítette ki. A Policy Solutions vezető elemzője

szerint az FPÖ győzelmét az is támogatta, hogy a párt az oltásellenes szavazók felé is nyitott

volt, és az orosz-ukrán háború kérdésében az oroszokkal megértőbb álláspontot vett fel.

A választások eredményei azt mutatják, hogy a munkásosztály pártja a Szabadságpárt lett, s a

szociáldemokraták meggyengültek a hagyományos bázisukban. Az SPÖ hiába próbálkozott

egy erősen baloldali programmal és a vagyonadó bevezetésének ígéretével, mégis az FPÖ

tudta becsatornázni a megélhetési kihívásokból fakadó félelmeket. A Szabadságpárt fő bázisát

a vidéki szavazók adják, a párt kevésbé népszerű a nagyvárosokban, ezzel illeszkedve az

európai tendenciákhoz. Győri Gábor nagy átalakulásként értékelte, hogy első alkalommal volt

a Szabadságpárt szavazói között hasonló a nők és a férfiak aránya, eddig ugyanis túlsúlyban

voltak a férfi szimpatizánsok. Szerinte ez is megerősíti, hogy az FPÖ az osztrák politikai

paletta meghatározó szereplőjévé vált.

A Szabadságpárt győzelme viszont nem jelenti automatikusan, hogy szélsőjobboldali

kormánya lesz Ausztriának. A kormányalakítási tárgyalások ugyanis még sokáig

elhúzódhatnak. Győri Gábor rámutatott, hogy akár az is elképzelhető, hogy karácsonyig sem

tud összeállni az új osztrák kormány. Jelenleg két kormányalakítási forgatókönyv létezik. Az

egyik szerint az Osztrák Néppárt összefog a Szabadságpárttal, amelynek ideológiai akadályai

nem lennének, hiszen a Néppárt már jelezte, hogy kész egy ilyen koalícióra. A fő problémát a

személyi kérdések jelentik, ugyanis Karl Nehammer, az Osztrák Néppárt vezetője kizárta,

hogy együtt kormányozna a Szabadságpárt kancellárjelöltjével, Herbert Kickllel, annak

szélsőséges nézetei miatt. Az eddigiek alapján, viszont nem úgy tűnik, hogy a győztes Kickl

visszalépne egy másik kancellárjelölt javára, még ha személye az osztrák társadalomban

kevéssé is népszerű. Győri Gábor szerint a második, és egyben a valószínűbb forgatókönyv

az, hogy az Osztrák Néppárt a szociáldemokratákkal és a NEOS-szal fogna össze egy

ideológiailag sokszínűbb kormánykoalíciót létrehozva, kizárva a győztes szélsőjobboldalt a

hatalomból. Erre a koalícióra mindhárom szereplő nyitott lenne, az ideológiai különbségek

ugyanakkor nehezíthetik a kormányalakítást, s az sem kizárt, hogy egy ilyen lépés hosszabb

távon csak erősítené a szélsőjobb pozícióját. Ahogy Győri Gábor rámutatott, a választások

egyik érdekes eredménye, hogy bár a Szabadságpárt lett a győztes, az Osztrák Néppárt került

a mérleg nyelve pozíciójába, így megkerülhetetlenné vált a kormányalakításban.

Mérlegen az Európai Unió címmel készített kutatást a magyar választók körében a Policy Solutions.

Mérlegre került az emberek véleménye az EU-tagság megítélését, előnyeit, a legsúlyosabb

közpolitikai problémákat illetően. Erről beszélgettünk Bíró-Nagy Andrással, az Új Egyenlőség

szerkesztőjével, a Policy Solutions vezetőjével.

Ha a legfontosabb kérdést nézzük, akkor jó hírként lehet értékelni, nincs változás az EU-s tagság

melletti elköteleződésben. Azaz a válaszadók 80%-a szerint előnyös volt Magyarország számára az

elmúlt 20 év az Európai Unió tagjaként. Ennek okaként elsősorban a gazdasági előnyöket nevezik

meg, ami azt is jelzi, hogy a felszín alatt nem lehetetlen olyan EU-szkeptikus hangulatot megépíteni,

amely megbonthatja az eddigi társadalmi alapkonszenzust.

Ennek jele, hogy például a Fidesz szavazóinak a 54%-a azt gondolja, Magyarország már többet fizet be

az EU-ba, mint amennyit kap onnan. Ez a szám a Tisza szavazói körében csak 28%, tehát itt

egyértelmű törésvonal látszik.

Ugyanakkor hatnak a démonizáló üzentek, azaz azok a kormányzati narratívák, amelyek az EU

gazdasági együttműködésen túli világát próbálják megkérdőjelezni. Ilyen például, hogy a „brüsszeli

bürokraták rá akarják erőltetni a magyar emberekere az akaratukat”, amely véleménynek 52%-os

támogatottsága van.

De ennél is vadabb az a 44%-os támogatással bíró állítás, amely szerint „az EU át akarja mosni a

magyar gyerekek agyát a saját ideológiájával”. Ennek a vélekedésnek már 70%-os többsége van a

Fidesz-szavazók körében.

„Az Európai Unió rá akarja kényszeríteni Magyarországra, hogy bevándorlókat fogadjon be” – ennek

az állításnak az 56%-os támogatottsága nem meglepő, hiszen a kormányzat éveken át építette ezt a

narratívát.

Ezek az üzenetek azok, amelyek a társadalom mélyén előkészíthetnek egy átfordulást az EU

megítélése és a tagság megélése kapcsán.

A kutatás azt is vizsgálta, hogy melyek azok a legsúlyosabb problémák, amelyeknek a megoldására az

EU-s pénzeket költeni kellene. Az első három helyen az egészségügy, az oktatás és a hátrányos

helyzetű régiók felzárkóztatása állt. Ebben a kérdésben kevésbé látszik a pártos törésvonal, és

valószínűleg jól bemutatja a hazai top problémák megítélését.

A beszélgetés során szóba került még, hogy mit gondol az EU-bővítéséről, benne Ukrajna szerepéről a

magyar társadalom, illetve mérlegeltük az EU-s pénzek megérkezésének esélyeit, az ezzel kapcsolatos

vitákat és azt is, hogy mekkora pénzeket bukhat el az ország rövid időn belül.