Aktuelle Betiräge | cba – cultural broadcasting archive

Abril, Biel and Gerard have been friends for a long time. But they’ve seperated from each other. During a hiking vacation in the Pyrenees they try to get closer again and face severeal difficulties doing so. „Dies d’estiu i de pluja“ („Rainy Summer Days“) tells about friendship, the continuous rearranging within relationships and the challenges and crises of growing-up. The movie is a collaboration of the members of the Spain-based Espurnes Collective. Clàudia Vila, Àlex Serra and Eva Picazo are members of the collective. David Winkler-Ebner has visited them and talked with them about the making process of the movie, embarrassing kissing in public spaces and nocturnal fox visits.

Dr. Bándi Írisz Réka negyedórás ízelítője a dél-franciaországi csodáról.

Egyre kiszámíthatatlanabb időjárás, növekvő költségek és bizonytalan piac: a méhészek helyzete ma már messze nem idilli. Madarász Máté bemutava egy méhészet történetét – ezen keresztül látszik igazán, mennyire sérülékeny lett az a rendszer, amelytől az élelmiszer-termelésünk jelentős része függ.

„A méhészet kívülről sokszor romantikus foglalkozásnak tűnik: kaptárok a mező szélén, nyári zümmögés, aranyló méz. Belülről viszont egyre inkább kockázatos vállalkozás. Ez már régen nem az a szakma, mint húsz éve…”

Im Gespräch mit einem der Angeklagten.

Am 1. Oktober 2006 begann die Ermittlung gegen die Tierschutzszene in Österreich wegen Bildung einer kriminellen Organisation.

Am 21. Mai 2008 gabe es 23 später noch 10 martialische Hausdurchsuchungen und Verhaftungen von 10 Personen mit 105 Tagen U-Haft.

Mehr Infos unter: tierschutzprozess.at

Hónapok óta tartó akciósorozattal, több városban és több ezer adag étellel készülnek a krisnások karácsonyra. A számok nőnek – és velük együtt azok is, akiknek ez az egyetlen biztos meleg étel.

Már jóval a kezdés előtt gyülekeznek az emberek. Banános ládák sorakoznak, bennük gondosan összeállított élelmiszercsomagok. A szervezők karszalagokat osztanak, a sor egyre hosszabb.

„Aki ide jön, pontosan tudja: nem érdemes késni. Kilenc órára már várjuk a vendégeket”

Az ételosztás ugyan csak 11-kor kezdődik, de addigra már sokan biztosra akarnak menni…

Adolfo Schlosser was born in Leitersdorf, a very small village in eastern Styria in 1939 and was an Austrian painter, sculptor, and poet. After studying at the Academy of Fine Arts in Vienna, he lived in Iceland for four years to devote himself to painting. During this time, he also worked in deep-sea fishing. The intense experience of northern nature had a strong influence on his artistic development. His artistic work in general was shaped by his intense contact with nature.

In 1967, he moved to Spain, where he lived and worked until his death in December 2004. Absurdly, he was a highly respected and well-known artist in Spain and received the National Prize for the Plastic Arts in 1991, while remaining unknown in Austria. In his later sculptural works, he mostly used natural materials such as stone, clay, wood, or straw, often creating unusual combinations of them.

In the 1970s, Adolfo Schlosser began building instruments from natural materials. His companion and friend Chiqui April, director of the Buades Gallery, described that the music project began with the sculpture „Piedra Cosida“, a stone which Adolfo covered with the skin of a goat. It reminded Adolfo of a parachute and he wanted to use the stone to perform a flying movement. They then discovered that the stone and its skin produced a sound.

Adolfo Schlosser was the unvle of Graz-based musician Robert Lepenik. Robert found and re-edited the old recordings of his uncle and released them for the first time online at the netlabel „bureau le fou“.

This is an excerpt of Adolfo’s recordings. More:

https://bureaulefou.org/music-in-piamonte-street-ii/#more

Hiába gyűlt össze több tízezer ember 1918 decemberében Kolozsváron, hogy tiltakozzon Erdély Romániához csatolása ellen, a történelem menetét már nem ők irányították. A döntést nem a tömeg, hanem a hadseregek és a nagyhatalmak hozták meg.

„Jöjjetek el erdély magyarjai vasárnapra… hogy százezer magyar torokkal kiáltsuk ki az egész világnak, hogy mi igazságot és szabadságot akarunk.” – ezzel a felhívással hívta össze az Ellenzék napilap az erdélyi magyarokat 1918. december 22-ére Kolozsvárra.

A történet ma már inkább emlékezetpolitikai epizódnak tűnik, de akkor sokak számára valódi remény volt: hogy még lehet beleszólásuk Erdély sorsába.

A kolozsvári tömeg kiáltása így megmaradt annak, ami volt: erős, de végül hatástalan jelzés a történelem sodrában.

„those who take care of us“ ist ein lebender Audio-Essay oder imaginärer Soundwalk. Ich habe die Geschichte und Entstehung meines Instruments, des Kontrabass, aus ökologischer Perspektive nachverfolgt. Dabei bin ich auf ein Buch der Biologin Robin Wall Kimmerer gestoßen, die bemerkt, dass das Wort „Pflanze“ in einigen indigenen Sprachen soviel bedeutet wie „those who take care of us“. Dieser Bedeutung habe ich nachgespürt.

Das Ergebnis ist teils Essay, teils Soundscape, teils live-Musikperformance. Aufgeführt und aufgenommen am 14.3.26 beim aNOtherfestival an der mdw Wien.

Konzert & Gestaltung: Margarethe Maierhofer-Lischka

V Katoliškem domu prosvete Sodalitas v Tinjah tudi letos pripravljajo pester program poletnih tečajev za otroke in mlade. Od učenja jezikov do naravoslovja in računalništva, vsak lahko najde nekaj zase. Z nami je izobraževalna referentka Veronika Kušej.

Im Katholischen Bildungshaus Sodalitas in Tainach wird auch heuer ein vielfältiges Sommerprogramm für Kinder und Jugendliche angeboten. Von Sprachkursen bis hin zu Naturwissenschaften und Informatik, für jeden ist etwas dabei. Bei uns ist die Bildungsreferentin Veronika Kušej.

Oblikovanje I Gestaltung: Asja Boja