Zárógondolataim a trailről, az ott átéltekről, a tanulságokról. Köszönöm, hogy velem tartottál ezen az úton!

Megnéztem az Adria partjáról a napkeltét, aztán még megejtettem a számomra kötelező és elmaradhatatlan forrócsokit is a reggelim mellé, majd átkompoztam Triesztbe, ahonnan már busszal jöttem haza.

Elérkezett az utolsó szakasz, amely soránt megint átmentem Szlovéniába, majd Muggia előtt nem sokkal értem vissza most már tényleg végleg Olaszországba és fejeztem be az Alpok-Adria Trailt szó szerint az Adriai-tenger parján.

Lipica varázslatos hely, ne hagyjátok ki, mint ahogy a Kokos hegy karaztvidéke, az egykori vasúti nyomvonal ösvénye és végül a Rosandra völgy, ami egy igazi csoda.

Meglátogattam Proseccoban a magyar katonák temetőjét, végigmentem a Napóleon ösvényen és aztán végre elhagytam a Triesztből felszűrődő zajt, ami sokat levett addig a nap élvezeti értékéből.

Az Adria partján magasodó szirteken vezetett a Reike-ösvény, majd elindultam egyre távolabbi irányba a tengertől Prosecco felé.

Kitérő a magyar kápolnához és az egykori katonai temetőhöz, majd a két fél lövészárka közötti szűk senki földjén át haladtam a mai cél felé, ahol végre elértem az Adriai-tenger oartját

Gyönyörű napos időben másztam meg az újabb szőlőhegyeket, hogy aztán leereszkedjek végre az Isonzo völgyébe, ahol szintén öldöklő csaták folytak 1915-1917-ben.

Továbbra is a meseszép Brda régió szőlőtermelő vidékén haladok, ahol 2021-ben a Giro d Italia kerékpáros körverseny is áthaladt.

A szlovéniai Toscana leírhatatlanul szép, festői borvidékén át vezetett utam, sok szép apró falun keresztül.