#vers #magany #kapcsolat #tars #kozony
HAHOOOO!
Nem látsz? Nem hallasz?
Megcsíplek!
Nem érzel.
Átnézel.
Láthatatlan lettem.
Köd.
Szertefoszlok.
Élni akarok!
Ne húzd át létezésem jogosultságát az ignorancia gyáva tollával!!!
Csend.
Elmerülök benne.
Figyelek.
Hallgatom a dobok ritmusát.
Ta-dam, ta-dam.
Ismerős érzés.
Voltam már itt.
Szomorú bolygó.
Félők lakják,
Félnek mindentől.
Félnek elmondani, beismerni,
Megvallani, szembenézni.
Befogtad a szemed. Mint a kisgyerek azt hitted, ha nem látsz , majd én sem látlak .
Bűzlöttél.
Bűzlött belőled a gyávaság. Te! te érzékeny a szagokra.
Némaság. Elviselhetetlen fehér. Semmi.
Próbálom elképzelni, megérteni.
Túl van a fantazián, az elmén.
Felfoghatatlan táguló végtelen.
Zajmentes válasz a kérdésre.
Vagyok? Ki.
ÖL-el-TÉL.
Most tavasz van, eszembe jutottál, régi kedves.
Mosolyogva, forrón.
Kés a hátamba.
Talán ezt keresi Uram?
De ez nem Rejt. Ő
Csak fut.
S én játszom hajnalban a szavakkal,
Mint Sam, s már belekúszott a fejembe,
A dal.
Fáradt, rekedt hangon.
Megis megnyugtatja, elringatja,
Mint gondoskodó anya,
Sarokban remegő, összekucorodott lelkem.
