And1 NBA Podcast

Hol van már 2023 júliusa, amikor (#90-es adásunkban) először jegyeztük meg, hogy bizony vége van a dinasztiák korának? Immáron nyolcadik éve, hogy a Példátlan Paritás éveit tapossuk, s bár az ezzel járó izgalmak és bevonódás nehezen tagadható, egyes vélemények szerint ráférne a ligára egy(-két) igazán domináns csapat. Mi több, állítólag már meg is érkezett a hit letéteményese. Időutazással egybekötött szeánszunkból kiderül, mire lesz képes az elkövetkező években a San Antonio Spurs, útjukba állhat-e valaki és vajon Dylan Harperből lesz-e II. Emanuel?

Mielőtt beindulna a szezon, jól rendbe rakjuk a dolgokat: kiirtjuk a tankolást, új rendszerbe tesszük a draftot, átszabjuk a pályát. Részben saját kútfőből, részben idegen tollakkal ékeskedve, mindenesetre olyan forgatókönyvekkel, amikben éppúgy benne van a sosem látott kasszasiker ígérete, mint a totális káosz csattogó fogú rémképe. Tessék, csak tessék, bátraké a szerencse! (És hogy hogy jön ehhez Cooper Flagg? Naaaa?)

Mindannyian ismerünk olyanokat, akik azzal csinálták meg a szerencséjüket, hogy jókor voltak jó helyen. És persze olyanokat is, akik legnagyobb hibája az volt, hogy nem a megfelelő pillanatban szóltak bele a mikrofonba. Don Nelson és Russell Westbrook pontosan ilyen figurái voltak a ligának: egyikük túl korán, másikuk túl későn írta be nevét az NBA Nagykönyvébe, ahonnan azért még legnagyobb ellenfeleik sem tudnák soha kitörölni a nevüket. A "méret a lényeg" tételének cáfolata és szolid páternoszter-hangulat némiképp szentségtörő emlékezésünkben a kosárlabda egyik legnagyobb innovátoráról és az ellenállhatatlan erő bűnbaknak is mindig kiváló megtestesítőjéről.

Tíz éve történt, azt hiszem... LeBron James és Draymond Green "férfiassági vitája" előbbinek aranyat, utóbbinak kalodát ért. Mindenesetre mára sokat fordult a világ, és ahogy most állunk, még az is előfordulhat, hogy a haverok a következő szezonban egy csapatban nyomják, Steph Curry vezénylő tábornoksága alatt. A lehetőség alapos kivizsgálása során döntések, méltóság és sporttörténelem kerül terítékre, a keleti és nyugati boszorkányságok totális kavalkádjában. És akkor még nem is említettük, hogy ha a Nagy Álom összejönne, akkor a Király és a lábadozó Jimmy B. Pat Riley-vicceket mesélhetnének napestig egymásnak. Hollárihó!

A bajnokságot megnyerték, a draftot lefutották, a játékoscseréket megkezdték - s mindeközben a futball (helyi értékén: soccer) vette át az uralmat Ámerikában. Mi persze nem adjuk át a stafétát, inkább csak keresztezzük a kosár és a foci hírességeit, aztán megvizsgáljuk, a palánkok világának legjobbjai közül ki lenne képes helytállni a zöld gyepen is? Laza koktélunkban éppúgy feltűnik OG, az anti-Guttmann, mint Neymar nagy haverja és Charles Oakley, aki szinte egy egyenest rajzol már az égre, hogy a legnagyobb sztárokat ne is említsük külön. (De említjük.) Mindez időhúzás nélkül, mindössze egy hidratációs szünettel megtoldott két negyednyi, pardon!, egy félidőnyi intervallumban.

Emlékeztek Phil Jacksonra, Xavier McDanielre, Carmelo Anthonyra, vagy akár Jeremy Linre? Na, ők azok, akikről nem esik szó a mai adásban. (Bizony, még minden idők legjobb edzőjéről sem!) Annál inkább Jalen Brunsonról és barátairól, akarom mondani: "szobatársairól". És persze az előképeikről. Az apropót az adja, hogy a New York Knicks 27 év után újra nagydöntőt játszhat (méghozzá az 1999-ben első bajnoki trófeáját éppen ellenük megszerző Spurs ellenfeleként), ráadásul ez az iteráció igazi szerethető, a csapat ideáját minden fölé helyező gárda - valami olyan konglomerátum, amilyen az imádott '70-es és '73-as bajnokcsapat volt. (Már, ha hinni lehet a szakértők elemzéseinek.) Úgyhogy mi most részeire szedtük az idei csapatot és megnéztük, melyik játékosnak ki lehet az előképe a Knickerbocker-legendáriumban. Történelmi párhuzamok és aktuális statisztikák - és a végén talán az is kiderül, hogy mit tartogat az élet a mesébe illő menetelés után a Nova Knicks számára.

"Végy egy Mitch-et!" - kezdődhetne az NBA idei legnépszerűbb receptje, már persze azok számára, akiknek a minimális cél a konferencia döntő. Mitchell Robinson, Donovan Mitchell, Mitch Johnson és Ajay Mitchell jelenléte legalábbis ezt sugallhatja az egyszeri megfigyelő számára. Persze a kérdés azért nem ennyire egyszerű, ezért ezúttal azt vizsgáljuk, mi kell még a sikerhez a modern NBA-ben? A draft és a különféle egyéb stratégiák mellett azért szó esik a Prestiánus-egyház presztízséről és a (nem is annyira) híres 60-40-es aránypárról is, a lemaradók meg integetnek a távolból, ahogy azt illik Butáéknál.

„Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni” - mondá vala Marcus Antonius és kik vagyunk mi, hogy felülbíráljuk őt? (Az persze más kérdés, hogy ki játssza Brutus szerepét az előadásban, Rudy, Ayo, Shannon, vagy netán Bones, a tékozló fiú, de ez itt most másodlagos is). A lényeg: a Denver Nuggets idei szezonja újra csak a kukában landolt, a világ (számunkra még mindig biztosan) legjobb kosarasa továbbra sem húzhat mindkét kezére bajnoki gyűrűt és a jövő sem feltétlenül tűnik túl rózsásnak, már csak a vágtázó halottkémek, vagyis a Thunder és a Spurs jelenléte okán sem. Merülés a mélybe, Adelman, Gordon, sőt, maga a Joker is a boncasztalon - és vajon gyógyít(hat)-e még Coloradóban a jó Watson doktor?

Hiszitek vagy sem, a XXI.században még egyszer sem fordult elő, hogy két egymást követő évben ugyanaz a 16 csapat jusson be a rájátszásba. Igaz, az sem, hogy 6 olyan gárda léphessen parkettre az "Igazi Szezonban", akik az előző évben csak a tévében követhették az idény legfontosabb szakaszát. Szóval, a 2026-os rájátszás egyfajta történelmi jelentőséggel bír - ennek kapcsán beszélgetünk a Blazersről, a Spursről, a Sunsról, a Hawksról, a Raptorsról és a Sixersről, no meg a korszakos játékosokról, a csapatépítés modelljeiről, a piszkos trükkök bajnokairól. És még a "magasságot nem lehet tanítani" örök igazsága is előkerül.

Az év elején mindenki attól rettegett, hogy az OKC szépen letarolja a mezőnyt és szemernyi kétséget sem hagy a bajnokság kimenetelét illetően. Aztán jött egy olyan szakasz, amikor úgy tűnt, SGA és társai sebezhetőbbek egy tüskéit vesztett sünnél. Az alapszakasz végére pedig visszatértek a sérültek és újra a bajnokot kiáltották ki favoritnak - mi több, az NBA következő dinasztiájának. De ne áltassuk magunkat: még ha össze is jönne a duplázás a Thundernek, abban biztosak lehetünk, jövőre nem ugyanez a kontingens vág neki a rájátszásnak. Mint ahogy a többi trónkövetelőnél sem. Hol a pénz, hol az ambíció, másutt egyszerűen az indulatok döntik majd el, kik húzhatják fel a klub mezét a következő szezonban. Spekulációkban nem szűkölködő adásunkban az átalakulás (vagy éppen a helyben maradás) mikéntjeit vesszük sorra, a Hardentől Peyton Watsonig terjedő skálán. Vajon tényleg csak egy maradhat?