
Sign up to save your podcasts
Or


Van, ahol a dollárok, van, ahol a percek okozzák a fennakadást - régi igazság, de a túl sok néha akár túl kevés is lehet. Mióta felvettük ezt az adást, az élet volt oly' kedves és plasztikusan szemléltette, hogy lesz "jó problémából" szükségszerűség: Dylan Harper után Wemby és Castle is kidőlt a Spurs feltörekvői közül, ezzel pedig Fox luxusból azonnal esszenciális összetevővé vált. Mi persze nem értük be ennyivel, mélységi merülésünkben Toni Kukoctól Jalen Brunsonig hasítottunk, és megfejtettük azt is, mennyiben különbözik az OKC Thunder mai problémája a 2012-estől? Óvakodjatok a Sustorgóktól, így előre csak annyit mondanánk!
Vannak azok a játékosok, akik a liga 29 csapatánál csak egy lennének a sok névtelen (hős?) közül. Na de otthon, a saját csarnokban? Ott ők a legnagyobb királyok, még akkor is, ha objektíven nézve van náluk szebb, nagyobb, okosabb, jobb. Ezek a srácok legendák a maguk nemében, a közönség az ő nevüket süvölti és az ő egyetlen intésükre válik jólnevelt kóristából habzó szájú vademberré. De vajon mi ezen figurák szuperereje? Nem kell félni: megfejtjük! És közben regélünk irracionális szerelemről, válltömésről, meg egy kedves nagynéniről, aki mindig teával vár és pont úgy néz ki, mint Lu. Mármint Cypher.
Ha államok szintjén nézzük, az elmúlt harminc évben csupán Kalifornia tudott Texas elé férkőzni az NBA eredményességi listáján, hiszen a Lone Star State mindhárom csapata felülhetett legalább egyszer a liga trónjára. S ha az aranykor el is múlt annak rendje s módja szerint, az elmúlt években újra felcsillant a remény: Tim Duncan után a Spurs második nagy tankolása is eredményt hozott, Luka Magic döntőbe vitte a Dallast, és az OKC első Nagy Hármasának egyetlen bajnoki gyűrűvel bíró tagja is követte korábbi bajtársai példáját és magára öltötte a Houston Rockets mezét. Az szinte már csak hab a tortán, hogy az idei draft első két pozíciójában a Mavs és a Spurs képviselői oszthatták ki a logós cuccokat az újoncoknak. Szóval, mi a helyzet odalenn délen? Lesz édes éden? (És ha már Texas, akkor nyilván ejtünk pár szót Austinról is, meg az ő titkos kapcsolatáról Kerepestarcsával.)
Beharangozónk első részében szó esett a Kelet trónkövetelőiről és a meglepetéscsapatokról is, úgyhogy a startpisztoly eldördülése előtt nem marad más hátra, mint a Nyugat legjobbjainak számbavétele. Meg persze a fátyol fellebbentése, a Nagy Titok vonatkozásában.
Ismeritek a régi viccet? Mennyi az esélye annak, hogy az Északi-sarkon egy rózsaszín elefánt berepül az ablakon? Nos, kábé ugyanannyi, mint 2026 keleti bajnokának a nagydöntőben a... ki ellen is? És mennyi is az az esély pontosan? Mindezekre és sok egyébre is választ kínál kis kaleidoszkópunk, amelyben szó esik még egy(-két) setét ménesről, Franz Wagner hosszúlépéséről, az öt évvel ezelőtti amerikai válogatottról, valamint Christian Laettnerről is, akin még mindig nem tettük túl magunkat a jelek szerint.
Mindannyian imádjuk az NBA-t, pedig megállapíthatjuk: az 'I love this game" reklámoktól a second apronig vezető út egyáltalán nem volt mentes a kátyúktól - mi több, a liga ma egészen más hely már, mint akár csak tíz éve is volt. De mi nem rettenünk Jack Haley és Cam Reddish árnyékától, elhúzzuk a függönyt és - a bajnoki ablakon át - bepillantunk a kulisszák mögé, felmérve, milyen is ez a szép új világ? Némiképp a jövőbe is kikacsintó hatástanulmányunk jó pár szereplőt léptet reflektorfénybe, a keret tizenötödik játékosától Brad Stevensen át minden idők legjobb edzőjéig, és a végén még az inga mozgásával kapcsolatban is teszünk egy bátor kijelentést. Hiszen a kotnyelesség lételemünk, nem?
Mi a közös Jordan Poole-ban és Jordan Walsh-ban? Talán több, mint elsőre hinnénk. De annyira azért mi sem vagyunk okostojások, hogy ennek kiderítését állítsuk adásunk középpontjába. Inkább Curry és Tatum környékén keresgélünk, azt vizsgálva, tanult-e valamit az öt meghatározó játékosát elvesztő Celtics 2022-es legyőzőjétől, a legjobbja nélkül lejátszandó szezonja előtt. S bár Timmy egyszer már beintett, és Willis Reed sem ölt zöldet, de az talán kiderül, hogy Anfernee Simons profilja Derrick White-éra, vagy D'Angelo Russelléra hasonlít jobban.
Aktuális adásunkban egy olyan helyre látogatunk el, ahol az orrfacsaró bűz csúnyán elnyomja a mama főztjének illatát. Egyik főszereplőnk a mélyen tisztelt Aspiration Géemká, a másik pedig az univerzálisan nagyrabecsült Néma Bob (akinél legutóbbi randijuk óta még a legendásan sérülékeny Joel Embiid is több playoff meccset abszolvált). Az Ügy bonyolultságát jól példázza, hogy az amerikai nagybácsi mellett Winnetou és Old Shatterhand is belekeveredik, de mi persze nem rettenünk semmitől: győzzön az igazság! Szó esik majd a Manchester City és a Barcelona futballcsapatáról, alvó ügynökökről, no meg a világ legmélyebb zsebéről is, és megsüvegeljük Adam Silvert, mert... Western, krimi, romantika. Mi kell még?
Ezerszer láttuk már, hogy egy éppen csak ígéretesen induló pályafutásból miként lesz csillogó karrier, mint ahogy orbitális bukásokat is figyelhettünk már elszörnyedve, amikor kiderült, hogy valakire túl nagy az eladó (értsd: a sajtó és a közvélemény) által ráakasztott kabát. De vajon kudarc-e, ha valakiből végül nem lesz prímás, vagy a csapatsiker gyógyír mindenre? Vizsgálatunk sztárjelöltekre és szürke eminenciásokra egyaránt kiterjed, oldalágon pedig szó esik a Celtics nyári kiárusításáról, valamint Thunder Danről és az OKC Thunder bajnoki címének jogosságáról is.
Bár mi az NBA-t istenítjük, ha komolyan vennénk magunkat, már régóta az IBA-ről beszélnénk. Hiszen az International Basketball Association elnevezés százszor jobban leírja a ligát, mint bármilyen más becézés. Az ex-jugók zseniálisak, a kanadaiak félelmetesek - és már úton a következő eresztés: az idei draft révén (újabb) hat francia és négy ausztrál ifjonc készül a parkett meghódítására. Aranygenerációk, Bogut kontra Longley, no meg a jó öreg FIBA-szorzó. De mi köze mindennek a kilencvenes évek afrikai focijához?
From the publisher's feed