Ér-e annyit egy nagy durranás, mint egy szép csöndes kis csereügylet? Öt esztendeje a Warriors egy ügyes húzással tett egy próbát az egykori tinisztárral. két évre rá pedig patakokban folyt a pezsgő a Chase Centerben. Vajon a Doncic-féle szeizmológiai hullámnak is ilyen sikeres lesz a lecsengése? (Vagy inkább újra Wiggins nevéhez kötődik majd az igaz siker? Netán a ravasz Foxéhoz, kérdjük halkan.) Átértékelendő hitek és igazságok, vadiúj összeesküvés Dallasban, továbbá LeBron James Joe Pescinek maszkírozva. Bansai!

Február 9-én egy igazi nagy tanártól búcsúzik az NBA: a 2005-ben "közreműködőként" a Hall of Fame-be választott Hubie Brown ezen a napon akasztja szögre végleg a mikrofont és a fülest. Elhivatott, aprólékos és szórakoztató: ezek a szavak tényleg megférnek egy mondatban? (Mi megpróbáljuk összerakni őket, az tuti.) Bár manapság inkább a Hard Day's Night nagypapája jut eszünkbe róla, az ABA-t is megjárt Hubie nem keverte, hanem rázta, s ha igazán belelendült, ott kő kövön nem maradt. Mégis éppoly jóban volt Shane Battier-vel, mint a White Chocolate-tel, s karrierje kapcsán simán elővehetjük Jerry West és Pat Riley nevét is. (Hogy Jimmy Butlert és Gordon Gekkót ne is említsem külön.) És hogy hogy jönnek Hubie Brownhoz a '90-es évek mezei? Ez is kiderül az adásból!

Tizenhat hosszú év tonnányi keserűsége után mintha valami végre felfénylene Detroit fékolaj-foltos egén. Egyelőre (?) még nincs szó a bajnoki címről, de annyi hamis remény után becsüljük meg, ami szembejön. Ha Cade vezeti is a ligát az eladott labdákban, mi nézzük a gólpasszait (meg a rettenthetetlenségét) inkább. Ha Ivey kidőlése ránk ijesztett, bíztasson az, hogy a Pistons nem tévesztett lépést második legjobb játékosa sérülése után sem. Ha Duren még nem is játszik okosan, de lássuk, hogy robbanni, na, azt azért tud. Így megy ez, ha az ember a szerelőakna mélyéről vág neki...

Az megvan, hogy Steph Curry fajlagos számai idén jobbak, mint 2022-ben, a Golden State utolsó bajnoki évében voltak? Akkor meg mi a baj a Warriors környékén? És vajon az NBA Kupa megnyerése Giannis LBJ-szintű éhségét, vagy a Bucks erejét demonstrálja? A szezon első hónapjában vitézkedők visszaesése és a gyengén kezdők feltámadása vajon jelez valamit előre a bajnoki cím tekintetében? Ilyen és ehhez hasonló dilemmákkal küzdünk meg ezúttal, miközben Shaq kilóiról, a Suns legjobb játékosáról, no meg a floridai almák kukac-kvócienséről csacsogunk. (Vigyázat, csak erős idegzetűeknek: az adásban elhangzik az "Irving-szelidítés" kifejezés!)

Az NBA egyik legkellemetlenebb szituációja, amikor egy jobb sorsra érdemes játékos beszorul egy olyan helyzetbe, ahol munkaadójának minden más az érdekében áll, csak az nem, hogy a csapat szárnyalni kezdjen, netalán éppen az említett kosaras akaratteli közreműködésével. Persze beszorulás és beszorulás között is van különbség, mindenesetre mi most Batum és Barbosa nyomában járva keressük az igazság pillanatát ebben a kérdésben. Egyúttal beszélünk pár szót a homokvárépítés fortélyairól, felfedjük a Washington és Washington közötti különbség ismérveit, és arra is megpróbálunk választ találni, vajon rejtőzik-e egy Jrue Holiday vagy egy Aaron Gordon a sorok között?

Évzáró adásunkban a szokásos hab és a csillámpor mellett ezúttal némi (szokatlan) kosárfilozófia is teret követel magának, így az Egyszerű Igazságok Boltjának leértékelt darabjai első vérig küzdhetnek a sosemvolt ideák trónkövetelőivel. 2024 legnyilvánvalóbb témáin felül szó esik még Bronny gyémántokkal kirakott papucsáról, BJ Armstrong trónfosztásáról, a 21 éves Shaq és Chet Holmgren közti különbségekről, valamint Dyson Danielsről is. És a végén röpdolgozat, az elmúlt 40 év támadásvariációból! Juhéj!

Ahhoz, hogy valaki bajnok legyen, szükség van (minimum) egy szupersztárra, egy deluxe B-opcióra, egy-két világszínvonalú specialistára, egy zseniális stratégára... no meg egy olyan csávóra, aki átlépi a saját határait, és a korábban nem is vizionált magasságokba magával rángatja a legjobb barátait is. Ezen (alap?)igazság bizonyítására beszélünk kicsit a swing playerekről, a denveri lokomotívról, az emberről, aki egy petárdát kapott a Mikulástól, meg a mesterlövészről, aki a lemenő nap felé üget aranyszín paciján.

Money makes the world go round, tartja a szállóige, és kik vagyunk mi, hogy vitába szálljunk egy ilyen veretes mondattal? Az NBA Cup kapcsán ezúttal nem csupán a kosárlabdáról, de gazdaságról, fociról, képmutatásról is beszélgetünk, szóba hozva Wembyt, Guardiolát és Bene Ferencet egyaránt. Bekukkantunk egy Celtics-rajongóknak szervezett pub quizre, s ha jól figyelünk, a pénzes kofferek halmainak árnyékában Mahmoud Abdul-Rauf sziluettjét is ott láthatjuk felsejleni. Egy-két-há, money!  

Az elvárások fránya dolgok: a szurkolókat csak az eredmény érdekli, a megmondóembereket sokszor még az sem. De a külső nyomásnál van ám félelmetesebb is: a belső mérce. És bár húsz meccs után még sosem hirdettek bajnokot, azért egy rossz rajt gyakorta vezet földrengéshez. De vajon melyik Bucks az igazi: a botladozó, a feltámadó (vagy esetleg az, amelyikben Jrue Holiday játssza az irányító szerepét)? Felmentést ad-e a krónikus sérüléshajlam, vagy csupán olcsó kifogást? És Te mernél (végre) komoly tétet tenni Jimmy Butler ellen?

Folytatjuk a modernkori mítoszok aktív cincálását. Ott, ahol legutóbb abbahagytuk. Úgyhogy kiderül, egyetértünk-e Mark Jacksonnal, illetve, hogy mit gondolunk az alacsony bedobó és az erőcsatár klasszikus besorolása közötti anomáliákról, továbbá szó esik egy szó szerint emblematikus dobásról éppúgy, mint a túljóság paradoxonáról. De ha valaki arra kíváncsi, mi fontosabb egy nagyszerű dobójátékos számára: a dicséretes önbizalom vagy a reális önértékelés, az se csavarjon máshová - a megfejtés nálunk, akárcsak a GOAT körüli vita kulcsa.